Mi a magyar?

Sárközy Mihály a Nevem 22. esztendős Reformatus, ide valo születés feleséges Doszlop Istvánnak béresse vagyok.
– Valdd meg, Mihály, hogy miképp ’s mi okbul ölted meg Samsonyi Kertész Gáspár István feleségét?
Az öszel Gaspar Istvának meg gyerekezvén az sogor aszonya én voltam Kereszt apja s ugy az ura Testverjének a feleségevel az Tanyánkra jövén ott meg lattam, s meg szerettem, én azoban arrul soha véle nem beszellettem, hanem Húshagyó Ked elött egy héttel estve a midön a Szalláson már mások le feküdtek volna én az Gazdám Lován Lo Háton Gáspár István Házához menvén tudván azt, hogy az Férje oda haza nem volna, mivel a Makai szállassokon szalmat hordott Komlosrul, s a mint az Házhoz értem be Kopogtam az ablakján hogy eresztene be, kérdezett azután hogy mit akarnék: én tsak arra kértem hogy eresztene be, ’s be is eresztett, hogy azután be eresztett meg mondottam neki szándékomat hogy közösködne vélem, de eö magát nem engette, én azomban erövel eötet a földre lenyomván meg tettem véle azután pedig a földön levén kiáltott hogy megmondaná az urának, és ki fogna kiáltani mit tettem véle, én azért megharagudván egy bunkosbottal meg ütöttem, azután fojtogattam is, és otthagytam eötet.
– Életben volt-e még akkor, amidőn otthagytad, vagy talán hogy a földre leütötted, ismét véle közösködtél, valdd meg, hányszor?
– Akkor ugyan hogy ott hagytam még meg nem halt, mert amind a bunkos bottal megütöttem ismét le essett, és én eötet fel takarván hogy kialtozott fojtogattam és a szaját be fogtam, de akkor nem közösködtem vele, hanem én is megijedvén gondolván hogy igen rószúl vagyon el szaladtam onnénd s nem is láttam akkor hogy fel kelt volna.
– Hova szaladtál igyenessen, s mikor vitted el onnénd a piros Csizmát, Dohányt és a Lábra valót s hova tetted azokat?
– Ott az Házban lévén a padon a Csizma azt az Hazbúl vittem el, a Dohány pedig a pitvárban – de Labravalot nem vittem, s mind a Csizmát, mind pedig a Dohányt haza vittem a Szallásra s ottan az Istáloban a Lo dudvában takartam a Dohányt pedig a Jászolban hogy azután hire futamodott az Gyilkoságnak – s az én Ingem véres volt. Üstökös Ilona az Gazda Aszonyom Testverje kerdezvén hogy miért volna véres az ingem azt mondottam hogy az orom vére folyt, de eö engem tsak késztettvén s arra is hogy az el lopott Csizmát s Dohányt hoznam bé. Kénszeritvén be vittem a Csizmát, és meg vallottam néki gyilkosságomat, Üstökös Ilona azután azt mondotta hogy égetnénk meg az Kemenczében, úgy azután be vettette az Kemenczében maga, és meg égett.
(Kéjgyilkosság rablással, bírósági jegyzőkönyv, Hódmezővásárhely, 1796)