Nem vagyunk időmilliomosok. Most kell cselekednünk – fogalmazott a napokban Olli Rehn, az unió gazdasági és pénzügyi biztosa, az Európai Unió pénzügyi, gazdasági és költségvetési átalakításának legújabb tervét ismertetve. Szavai szerint a jövőben a görög válság tovagyűrűzéséből okulva olyan rövid pórázon tartanák a tagállamokat, amely még nem sérti a nemzeti önállóságukat, de nem sodorná veszélybe az unió piaci megítélését, illetve az euró árfolyamát. A minden bizonnyal éppen a 2011-es magyar elnökség idején bevezetendő pénzügyi egységesülési terv részleteit szeptemberben ismerteti a Európai Bizottság, anynyi azonban már most ismert, hogy az unió a jövőben nem riad majd vissza a túlköltekező és a pénzügyi egyensúly visszaállítását akadályozó országok megbüntetésétől. Az uniós büdzséből például felfüggeszthetik a kifizetéseket, de befagyaszthatják az agrár- és felzárkózási támogatásokat is abban az esetben, ha az adott tagállam nem hajlandó az új, immár a gazdasági egység felé mutató rendszerben részt venni.
A szankciók egy részének alkalmazása ugyan elvileg eddig is módjában állt a bizottságnak, ám egészen a görög válságig inkább a szőnyeg alá söpörték az eladósodás és a tarthatatlan pénzügyi helyzet kérdését. A problémák eltussolásához nagymértékben hozzájárult néhány állam statisztikájának manipulálása és a tagországok gazdaságpolitikai széthúzása. Mire az Egyesült Államokból indult pénzügyi krízis Európa partjaihoz ért, majd a görög fizetésképtelenség fenyegetett, már túl késő volt: a pénzügyi fegyelem szempontjából végzetesen megosztott unió későn és óriási kommunikációs hibákkal reagált az eseményekre, ami négyéves mélypontra lökte az eurót és a perifériára szorult államokat – köztük hazánkat – a legingoványosabb talajra vitte.
Az Európai Bizottság mostani javaslatcsomagja szerint az uniós pénzügyi fegyelmet többé nem az egyes tagállamok saját belátására bízzák, hanem központilag szankcionálnák a krónikus pénzügyi alkoholistákat. A tervezett intézkedések között szerepel, hogy félévente ellenőriznék a nemzeti költségvetéseket, még azelőtt, hogy a parlamentek elé kerülnének. Olli Rehn szerint mindez nem jelenthet beavatkozást az államok szuverenitásába, „csupán azt hivatott biztosítani, hogy a nemzeti költségvetések összhangban legyenek az uniós kötelezettségvállalásokkal, és ne tegyék kockára Európa pénzügyi stabilitását”. A gyakorlatban mindez azt jelenti, hogy az alacsony költségvetési hiányt biztosító, és az államadósságok leépítését célzó lépések nélkül az egyes államok támogatásának folyósítása hamar veszélybe kerülhet. A fegyelem lényege, hogy kikényszerítse azokat a szerkezeti átalakításokat, amiket a jóléti államok eddig halogattak.
Az unió az új gazdasági egységet azért szeretné a gyakorlatba átültetni, mivel a piacok nyomásgyakorlása eddig lényegében hatástalannak bizonyult. Elemzők szerint a befektetők és az EU-t irányító politikai elit világa különvált: míg az előbbi csoport már alig-alig hisz a valós gazdasági unióban, és egyre jobban megkérdőjelezi az euróövezet jövőjét, addig a brüsszeli döntéshozók a kikényszerített pénzügyi szigorban és az újraszabályozásban látják az előremenekülés zálogát. – A befektetők elvesztették bizalmukat az euróövezet politikai egységében, és egyre kevésbé értik, hogyan férhet meg hosszú távon egy csoportban Görögország, Spanyolország, illetve Németország – fogalmaz a Financial Times brit üzleti napilap vezető publicistája, Wolfgang Münchau. A közgazdász szerint az uniónak nincs más választása, mint kiállnia a teljes pénzügyi unió mellett, amit csak olyan politikai intézmények tehetnek erőssé, amelyek megadják a megfelelő irányt a költségvetési tervezéshez. A lap vezércikkírója szerint az EU magán- és az állami szektora ma már olyan hatalmas, hogy az önkorrekció gyakorlatilag nem működhet.
– Minél hamarabb és minél gördülékenyebben kell bevezetni a pénzügyi és gazdasági együttműködést előirányzó reformokat – nyilatkozta lapunknak Suppan Gergely, aki szerint a válság egyik tanulsága, hogy monetáris unió nem működhet pénzügyi összhang nélkül. A Takarékbank elemzője hangsúlyozta: a tagállamok eltérő államháztartási rendszereinek egységesítését kell előtérbe helyezni annak érdekében, hogy ne essen szét az eurózóna, illetve ne sérüljön az EU iránti bizalom. A heteken belül kikristályosodó lépéseket januártól már be lehetne vezetni, legalább próbaképpen, hogy meglássuk, mennyire állják meg a helyüket a gyakorlatban – tette hozzá a közgazdász.
origo.hu
Ez a százforintos akár 2000 eurót is érhet – nézd meg a sajátodat!
