Néprajzot az iskolákba!

Nemrég egyik Kossuth-díjas művésznőnk szinte kérkedett azzal, hogy ő még nem hallott Pál István bácsiról, a számtalan díjjal elismert utolsó adatközlő dudásról. Nem utolsósorban az ilyen esetek hatására is fogalmazták meg többen: ideje lenne, hogy néprajzot és/vagy népművészetet tanítsanak az iskolákban.

Varga Klára
2010. 07. 29. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Létezik persze a hon- és népismeret tárgy, mint modul, vagyis tanítható néhány ilyen tartalmú óra egy másik tantárgyon belül. Átfogó ismereteket a tájegységekről, a viseletekről, a tárgyi kultúráról és a szimbólumvilágról nem tanulnak a felnövő generációk. Néhány ezer ember máig őrzi páratlanul gazdag népművészeti kincseinket, mi pedig, a milliók nem értünk saját örökségünkhöz. Nem tudunk például megkülönböztetni egy autentikus kalocsai hímzést színei, formái alapján egy kínai gyártmányú „kalocsai” terítőtől. Az alábbiakban négyen mondják el, miért tartanák fontosnak, hogy átfogó, más tárgyakkal összehangolt tantárgyként tanítsanak az iskolákban néprajzot és -művészetet.

A helytörténeti oktatás. Kelemen László, a Hagyományok Háza igazgatója azt hangsúlyozza, hogy ha mi magunk nem adunk előnyt a saját hagyományainknak, akkor ezt senki nem fogja megtenni helyettünk. E tekintetben nagyon fontosnak tartja az oktatást, de azt is, hogy a hagyományőrzőket és az általuk létrehozott autentikus produktumokat áfakedvezménnyel támogassa az állam. A Hagyományok Háza – mint az igazgató elmondta – segíti a diákok néprajzi oktatását azzal, hogy egész napos, a néprajz több területét bemutató ingyenes foglalkozásokkal várják az osztályokat. Ha egy település iskolájából bejelentkeznek a Hagyományok Házába, akkor az intézmény adatbázisából előkeresik a településről szóló, összegyűjtött anyagot. Arra is volt példa, hogy egy falu iskolája be kívánta vezetni a helytörténeti oktatást, és a Hagyományok Háza munkatársai állítottak össze számukra anyagot a faluról. Kelemen László szerint nagyon fontos, hogy a tantárgy bevezetése esetén minden iskolában először a helyi hagyományokkal ismerkedjenek meg a gyerekek, és utána ismerjék meg a többi magyar tájegységet.

A folk és a paraszti életforma. Koszecz Sándor, az Életfa Kulturális Alapítvány elnöke néhány éve tanított képzőművészeti szakközépiskolában népművészetet. Nagyon fontosnak tartaná, hogy a népmesék, a népdalok, a tárgyi kultúra szimbolikáját megismerje az ifjabb generáció. Ennek akadálya egyelőre az, hogy nincsenek egyetemet végzett népi iparművészek, hiszen nincs a népi kézművességnek egyetemi szintű oktatása. Ugyanazt az utat kellene járni, amit a népzenészek már kitapostak maguknak: többen Zeneakadémiát végeztek közülük, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen belül létrehozták a népzene tanszéket. Koszecz Sándor a néprajz/népművészet oktatása kapcsán azt is hangsúlyozza, hogy ökológiai szempontból is nagyon fontos lenne, hogy a gyerekek megismerjék a paraszti életformát, amely nem termel szemetet, és ha átalakít valamit a környezetén, akkor nem pusztít, hanem épít, védelmez.

Amit a szájhagyomány őriz. Jankovics Marcell, rajzfilmrendező, a Magyar népmesék sorozat egyik megalkotója, a Jelképtár című kötet szerzője is örülne az új tantárgynak, bár mint mondta, ő nem a paraszti kultúra megismertetését tartja a legfontosabbnak, hanem a szellemi tudásnak, a hagyománynak egy olyan rétegét adná tovább, amelyet Magyarországon szinte csak a szájhagyomány őrzött meg. Mátyás király után ugyanis a középkor szellemisége háttérbe szorult a különféle idegen uralmak miatt, nem tudott úgy folytatódni, ahogy a nyugati országokban.

A népmese és a szolidaritás. Iancu Laura költő, néprajzkutató szerint a többi tudományághoz hasonlóan a néprajztudomány is a valóság (közelebbről a kultúra) megismerését célozza meg, de azt is be kell látni, hogy a tudományos megismerés során szerzett ismeretek „önálló életre kelnek”, azaz a tudomány hat a valóság alakulására.
A néprajztudomány módszerének „ereje” szerinte abban van, hogy a közösségben élő emberhez fordul, az egyént (történetét, emlékezését és tudását, világképét, életmódját stb.) tartja szem előtt, éppen ezért a közösség és a kultúra működésének olyan összefüggéseire tud rámutatni, amire más tudományág nem képes.
A néphagyomány nemcsak ismeret, hanem az ember életérzéseinek, eszményeinek, testi-lelki-szellemi szükségleteinek a kifejezését segítő keret is, amely a mai társadalmi jelenségek, problémák megértését is segíti, és amit a költő-néprajzkutató kiemel, mint különösen fontos szempontot: a népi kultúra, a népmese szolidaritásra nevel.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.