Szezonját éli a tengeri régészet – a tudományos portálok az elmúlt egy hónapban többször is hírt adtak az újabbnál újabb felfedezésekről. Legutóbb Szardínia szigetének partjainál, La Maddalena és Costa Paradiso közelében bukkantak elsüllyedt római kereskedőhajókra a búvárok. Ám a térség legnagyobb hajótemetője alighanem a Szicíliához közeli Eoli-csoporthoz tartozó Lipari szigete körül terül el. Itt a hatvanas években 18 matuzsálemet fedeztek fel, de közülük már csak tíz fekszik érintetlenül a mélységben. Az azóta eltelt öt évtizedben régészek, kincsvadászok és rablók folytattak versenyt egymással, hogy kiaknázzák az elsüllyedt kereskedő- és hadigályák roncsait. Róma végül úgy döntött, kamerákat szereltet fel a maradványok körül, hogy távol tartsa a bűnözőket. Ezzel egy időben pedig búvárvezetéssel látogathatóvá tették a roncsokat a nagyközönség számára is – közölte a távirati iroda.
Az olasz csizma orránál lévő szigetekhez számos történet fűződik. A görög mitológia szerint Héphaisztosznak, a tűz és a kovácsok istenének műhelyét a Szantorini tűzhányó alatt kell keresni, a rómaiak viszont úgy vélték, ez a hely a Liparival szomszédos Vulcano szigete alatt található. Két ókorkutató, Armin Wolf és fivére pedig Odüszszeusz tízéves bolyongásáról szóló leírásokat elemezve arra jutott, hogy a homéroszi eposzban szereplő Kalüpszó nimfa szigete a csoporthoz tartozó földdarabok egyike lehetett. Ami viszont a történelmi tényeket illeti, Liparinál zajlott a rómaiak és karthágóiak közötti első tengeri ütközetek egyike, amelyben az előbbiek szenvedtek komoly veszteséget. De erre portyázott a későbbi csatározások idején Pompeius flottája is, amely számtalan kereskedőhajót süllyesztett el, hogy kiéheztesse Róma városát.

Komoly anyagi segítséget kapnak a nyugdíjasok