Politikailag korrekt leszámolás

„Szász Károllyal és a vele hasonlókkal szemben
úgy kellene eljárni, hogy vagyonelkobzás,
és onnantól kezdve tárgyalunk,
hogy meddig fog a börtönben ülni.”
(Török Zsolt, MSZP)

Száznyolc közéleti személyiség – köztük politikusok, tudósok, írók és újságírók – tiltakozó nyilatkozatot adott ki a Fidesz úgynevezett elszámoltatási kampánya ellen. A magukat a „demokratikus jogállam magyar híveinek” definiáló aláírók aggódnak, hogy az országgyűlési választás nyertesei a kormányváltást forradalomnak tekintik, és úgy látják, hogy a Fidesz számára a politikai ellenfél választási veresége alkalom az ellenféllel való leszámolásra. Úgy gondolják, hogy a kormányoldalon az elszámoltatás fogalmában összemossák a bűncselekményekért való jogi felelősségre vonást a másfajta politika egzisztenciális szankcionálásával, ami jogállamban megengedhetetlen. Intő példaként hivatkoznak arra, hogy Kövér László Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök elleni eljárással „fenyegetőzött”, ami szerintük a politikai ellenfélnek a közéletből való erőszakos eltávolítását jelenti. Mindez arra emlékezteti az aláírókat, hogy az 1940-es évek végén is így kezdődött a demokrácia felszámolása: „Nem lehet kétségünk afelől, hogy a politikai ellenfélnek a közéletből való eltávolítása ezúttal is hasonló célt szolgál.”
A száznyolc közéleti személyiség aggódó nyilatkozatát egészen véletlenül Gyurcsány Ferenc blogbejegyzésével párhuzamosan adta ki, amelyben az olvasható, hogy ő, Gyurcsány, áll a politikai harc elé, és ha a politikai küzdelmet bíróságon akarják lefolytatni, akkor vádlott helyett vádlója lesz vádlóinak, a politikai méregkeverőknek: „Vádlója ennek a torz, erőszakos, megfélemlítésre játszó Fidesz-világnak.”
Igazat adok a politikai megfigyelőknek, akik úgy látják, hogy Gyurcsány és az ő személyét nyilvánvalóan megtámogató tiltakozók sztálinista koncepciós perek („nagy per”), vagy éppen a Dimitrov-per felidézésével akarják már most ellehetetleníteni a volt miniszterelnök elleni esetleges eljárást.
Kézenfekvő a kérdés: a „demokratikus jogállam magyar hívei”, az aláírók, miért prejudikálnak? Miért ítélkeznek előre egy esetleges bírósági ítéletről? Ha képesek jogi és jogpolitikai különbséget tenni az elszámoltatás és a leszámolás között, akkor a demokrácia kommunisták általi felszámolására tett utalásukból a következőkre következtethetünk:
1. A jelenlegi magyar igazságszolgáltatás nem független, és eddig is kifejezetten kiszolgálója volt a pártpolitikának.
2. A jelenlegi magyar igazságszolgáltatás, az ügyészség és a bírói kar pártpolitikai szolgálatba áll majd, vagy arra kényszerítik.
3. Semmilyen oka nincs annak, hogy Gyurcsány Ferenccel szemben a független magyar igazságszolgáltatás eljárást indítson.
A „demokratikus jogállam magyar hívei” nem nyilatkoznak arról sem, hogy Gyurcsány Ferenccel szemben lehet-e vagy lehetne-e kezdeményezni leszámolástól megkülönböztetett, tehát jogállami elszámoltatást. Mondhatnák ugyanis azt, hogy tisztességes és törvényes (jogállami) eljárást követelnek, és hogy a Magyar Köztársaság igazságszolgáltatása maradéktalanul tartsa magát a politikai függetlenséghez. Ha tényleg komolyan vennék a jogállamisággal öszszeegyeztethető elszámoltatás elvét, akkor aggodalmaikkal elsősorban az ügyészséget, a legfőbb ügyészt, valamint a Legfelsőbb Bíróságot és annak elnökét keresték volna meg, mert a „demokratikus jogállam magyar híveiként” külön aggódniuk kellene az elszámoltatás intézményéért is! Az, hogy eleve kizárják Gyurcsány Ferenc jogállami elszámoltatásának lehetőségét, bizonyítja, hogy „demokratikus jogállam magyar híveit” kifejezetten politikai megfontolások vezérlik. Bizonyítja ezt az is, hogy Kövér László szavaiba kapaszkodnak: Gyurcsány „egy politikai bűnöző, aki ameddig el nem tűnik a magyar közéletből, és bármilyen értelemben az MSZP nevében szólhat, a szocialistákkal mint demokratikus szervezettel nem számolhatunk. Antidemokratikus erő most az MSZP, amely folyamatosan veszélyt jelent a magyar társadalomra, a nemzeti integrációnkra, valamint az állam stabilitására (…) Meg merem kockáztatni, hogy Gyurcsánynak már régen bíróság előtt kellene állnia.”
A „demokratikus jogállam magyar hívei” most pontosan úgy járnak el, mint politikai védencük, Gyurcsány Ferenc, aki bevallotta, hogy a 2002-es választási kampányban az ő ötlete volt a Kövér „köteles beszéde” elleni lejárató kampány. Mert hát mi különbség van aközött, hogy a köteles beszédből Gyurcsány és a szocialisták levezették azt, hogy az Orbán Viktor és a Fidesz akasztani fog (!), ha hatalmon marad, és aközött, hogy az aláírók a bíróság emlegetéséből levezetik azt, hogy Orbán Viktor kommunista módon számolja fel most a demokráciát? Miből gondolják a „demokratikus jogállam magyar hívei”, hogy Gyurcsány Ferenc a blogbejegyzésében nem úgy blöfföl politikailag, mint ahogy tette 2002-ben?
A száznyolc közéleti személyiség, a sok politikus, tudós, író és újságíró nem buta ember. Tudja, hogy mit tett Gyurcsány Ferenc nyolc évvel ezelőtt, mit vallott be abból, és ezért egy törvényes bírósági eljárás során is bebizonyosodhatnak Gyurcsány olyan dolgai, amelyek a száznyolc jogállami demokrata számára elvileg vállalhatatlanok. A száznyolc aláíró azonban annyira nem lehet tájékozatlan, hogy ne tudná: a Gyurcsány Ferenc elleni jogi elszámoltatás Kövér Lászlótól és a Fidesztől függetlenül lényegében már megindult azzal, hogy Schiffer András (LMP) hivatali visszaélés gyanúja miatt tavaly feljelentette a volt miniszterelnököt, amiért engedély- és pályázatköteles eljárások alól mentesítette a sukorói befektetőket, és Schiffer feljelentését az ismeretlen tettes ellen folyamatban lévő, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó ügyben a nyomozó főügyészség befogadta. A tiltakozás fényében logikusan gondolhatunk arra, hogy „demokratikus jogállam” 108 „magyar híve” szerint Schiffer András kommunista lelkületű antidemokrata vagy a Fidesz-kommunizmus szálláscsinálója, de mindenesetre a demokratikus magyar jogállam lábbal tiprója. Csak akkor nem következtethetnénk erre a 108 jogállami és magyar demokrata logikájából, ha ők már tavaly tiltakoztak volna Schiffer András feljelentése ellen, hiszen az elszámoltatás már jóval Schiffer feljelentése előtt a Fidesz politikai céljai közé tartozott.
Gyurcsány Ferenc protektorainak a Schiffer András és feljelentése elleni konkrét támadást konkrét jogi síkon kellett volna intéznie: tényeket és megalapozott következtetéseket kellett volna cáfolni, és jogilag érvelni. Gyurcsányt azonban sokkalta nehezebb így megvédeni, ezért politikailag kifizetődőbb számukra mindent a Fideszre lőcsölni, és Gyurcsánnyal karöltve azt a látszatot kelteni, hogy politikai kirakatper készül a Sukoró miatt esetleg bíróság elé kerülő Gyurcsány ellen.
A „demokratikus jogállam magyar híveinek” azért sem sikerült meggyőzni kiáltványuk olvasóit a politika- és Gyurcsány-mentes elvi elkötelezettségükről, mert Gyurcsány Ferenc egy párt- és elvtársa, Török Zsolt szocialista országgyűlési képviselő már hét évvel ezelőtt exponálta magát a demokratikus jogállam elleni, nagy nyilvánosságot kapott kirohanással. Akkor, 2003-ban Konrád Györgyöt és a többi 107 aláírót nem zavarta a kormánypárti képviselő szavaiból áradó jakobinus-bolsevik jogfelfogás. Ráadásul azok után, hogy Keller László közpénzügyinek álcázott leszámolási politikája és Berkecz Mária hatósági megalázása nemcsak hogy nem szolgálta a magyar jogállami demokráciát, de jele volt annak, hogy a hatalomra került MSZP és SZDSZ a politikai ellenfél választási vereségét alkalomnak tekintette az ellenféllel való, ezek szerint politikailag korrekt leszámolásra.
A demokratikus jogállam 108 magyar hívének legalább akkor fel kellett volna ocsúdnia, amikor Szász Károly megveretése után beindult az akkori kormánypárti propaganda-hadjárat arról, hogy Szász Károlyt nem verték meg, vagy magát verette meg, ami kísértetiesen emlékeztet arra, hogy az aláírók egyike, Kuncze Gábor, cinikusan Mártíriusznak titulálta a rendőrök által „jogállami” módon megvert országgyűlési képviselőt, Révész Máriuszt.

A szerző politológus