Tisztelt Szerkesztőség!

Dr. Szokol György (e-mail): A július 1-jén, a 7. oldalon a Pillanatfelvétel rovatban közölt Seszták Ágnes-írással kapcsolatban szeretném egy gondolatomat megosztani. Én a televízió-műsorokat nagyon ritkán nézem, részben a cikkben is ismertetett okok miatt. Szeretném azonban felhívni a figyelmet a Kossuth rádió hírműsoraira. A hírszerkesztés ott sem ismerte még fel, hogy lezajlott egy választás és kormányváltás volt. A hírek szerkesztése, kommentálása arra utal, hogy az úgynevezett közszolgálati rádió határozott, egyértelmű ellenzéki véleményeket tükröz. Kiérződik az elhangzottakból, hogy alaposan aggodalmaskodnak a folyamatban lévő változások miatt, és a megfogalmazások, a használt jelzők egyértelműen arra utalnak, hogy nem lesz könnyű ezt a folyamatot tudatosítani, végrehajtani, az emberekkel megértetni, elfogadtatni. Ne feledjük, ez a „leghallgatottabb” hírműsor az országban, úgy tudni, több mint hárommillióan hallgatják naponta. Úgy tűnik, a közszolgálati rádiónál is „nemcsak megállt az idő, de visszafelé forog” – hogy Seszták Ágnes megállapítását idézzem, hivatkozott cikkéből. Remélem, ez nemcsak nekem, hanem másoknak is feltűnt, és lesz szándék, erő, akarat a mielőbbi változtatásra. Nem elfogult kormányoldali, hanem egy objektív, elfogulatlan hírszerkesztést várnák, ahol persze jelenjen meg a másik oldal véleménye is, de megfelelő mértékben.

Kovács Krisztián (Tarnalelesz): Hallom, hogy száznyolc értelmiségi állt be az MSZP volt miniszterelnöke mögé, többek között a bukott kormányfőjelölt Bokros Lajos, aki mindig tud helyezkedni, vagy az állami pénzekkel kisegített, piacképtelen Hócipő magazin alapítója, Farkasházy Tivadar. (A Heti hetesben is rendre a jobboldalt, a Fideszt pocskondiázó Farkasházy máris megszolgálta Hiller exminiszter önzetlen háláját: adófizetői pénzek áramoltatását a balliberálisok szócsövének.) Nekik az elmúlt évek tragikus eseményei úgy látszik, nem számítottak, csak a több millió Fidesz-szavazónak, akik egyetértenek, mint én is, a szigorú elszámoltatással: kezdve Gyurcsány Ferenccel, aki a 2006-os októberi rendőrterrorért a fő felelős, de nem utolsósorban a számok eltitkolásáért, amivel országát bajba és adósságtengerbe sodorta. Aki tudatosan törvényt sértett, az bíróság előtt feleljen tetteiért. Gyurcsány és társainak korrupciós üzelmei nagyjából ismertek. De hogyan várhatja el bárki a néptől, a kisemberektől, a szegény emberektől azt, hogy tartsanak be minden helyes és törvényes utat, miközben a nyolcéves szocialista időszak törvénysértéseiért, korrupciós bűncselekményeiért, fehérgalléros bűnözéséért senki nem vállal büntetőjogi felelősséget? Gergényi volt főkapitánynak szintén felelnie kell, a többi rendőri vezetővel együtt, hiszen a sérelmek évekre megmaradnak azoknak a lelkében, akik elszenvedték a kínokat. Közben a szocialisták, mintha mi sem történt volna, dicsérik saját nyolc évüket. Hogy képzelik? Ez a cinizmus csúcsa.

Dr. Zsédelyné László Ildikó (Monor): Még meg sem száradt a tinta a kinevezési okmányokon, a balliberális gyűlöletkórus abban a pillanatban, ahogy ismertté vált a Fidesz kétharmados győzelme, csatasorba állt. Az Antall-kormány megalakulása után pontosan ugyanezek vezényletével elkezdődött a zümmögés, amely egyre erősödve állandó zúgássá, idegesítő alapzajjá nőtte ki magát. De nyolc évig mit csináltak ezek a hivatásos aggódók, azon kívül persze, hogy zsebüket bélelték? Nem fájt nekik a demokrácia eltiprása, a jogtalan intézkedések. Szóra sem méltatták az ország egyre hanyatló gazdasági mutatóit, mintha vakokká és süketekké váltak volna. Boldogan asszisztáltak az ország kifosztásához, az akol melege és a kordonokkal körbezárt biztos hatalmi, anyagi jólét tudatában szemük se rebbent Fletó törvénytelen, mindent letaroló országlása láttán. Senki nem aggódott a demokráciáért, és ami a legnagyobb bűnük, az országért sem. Remélem, mindenki látja, hogy a hivatásos aggódókat igazából mi élteti: az Orbán Viktor elleni mérhetetlen gyűlölet, mivel annak idején nem volt hajlandó a liberálisok füttyögésére táncolni. Azóta véd- és dacszövetségbe tömörülve, életcéljuknak tekintik Orbán Viktor és a jobboldal megsemmisítését. A választópolgár semmibevétele az, ahogy a ballib médiumokban telezokogják a zsebkendőiket, hogy a Fidesz visszaél a kétharmados hatalommal. Egyetlen pillanatra sem vetődik fel, hogy a nép akarta így, és a nagytakarítás ha tetszik, ha nem, választói felhatalmazással történik.

Széll Jenő (e-mail): Mindig élvezettel és egyetértéssel olvasom Tihanyi Örs írásait, de a július 5-i lapban megjelentekhez fűznék néhány észrevételt. A szerző azt írja, 1989-ben Szűrös Mátyás lett a harmadik Magyar Köztársaság köztársasági elnöke. Elnézést, ha nem szó szerint idézem, de nincs előttem az újság. Magánéletemben állandó harcot vívok a Szűrös Mátyás státusát tévesen ismétlő beidegződés ellen. Gyakran megbízott vagy ideiglenes köztársasági elnökként is említik. Tévesen! A magyar állami berendezkedés szerint a köztársasági elnököt akadályoztatása esetén az Országgyűlés elnöke helyettesíti. Mivel 1989. október 23-án nem volt választott köztársasági elnöke az országnak, így a házelnökre hárultak a poszttal kapcsolatos feladatok. Ezért jutott a megtisztelő feladat Szűrös Mátyásnak, hogy kikiálthatta a köztársaságot. Egy személyes élmény: Szűrös könyvét kerestem nemrég egy könyvesboltban. Az eladóhölgy készségesen megnézte nekem a számítógépben, de a nevet többször el kellett ismételnem. Rákérdeztem, ugye, nem tetszik tudni kiről van szó? Fogalma nem volt. Húsz évvel az események után! Talán a sok szélhámos egykori MSZMP-vezető közül azon kevesek közé tartozik (egyszerű, mert Pozsgayval ketten vannak), akinek nevét, beosztását és tetteit érdemes pontosan említeni.