Amint arról Herszon város korábbi ukrajnai polgármestere, Vlagyimir Saldo beszámolt, az orosz csapatok megerősítették erődményeiket a Dnyeper deltájában, és készen állnak a további fejleményekre. Robert C. Castel ennek kapcsán kiemelte, hogy a folyóknak, ahogy a történelem során mindig, ma is óriási a szerepe. Nemcsak geopolitikai, de lélektani szempontból is óriási lenne a jelentősége, ha Oroszország jelentős átkelést hajtana végre a Dnyeperen.
Ukrajnának van több hajózható folyója, de a legfontosabb ezek közül a Dnyeper. Ha megvizsgáljuk azt, hogy miből áll Ukrajnának a gazdasága, mit exportál a világba Ukrajna, kiderül, hogy általában alacsony hozzáadott értékű árukat. Ezeket csak úgy éri meg exportálni, hogyha az ember ezeket nem helikopterrel exportálja, hanem hajóval, ami a létező legolcsóbb szállítás a világon, és ez adja az egyik fontosságát a Dnyepernek. A másik, hogy egy természetes határt képez. Tehát amíg az oroszok a határnak a keleti és az ukránok a nyugati oldalán vannak, addig van egy természetes akadály. Abban a pillanatban, ahogy az oroszoknak sikerült megvetni a lábukat a másik oldalon, akkor ez egy lélektani dolog is, hogy az oroszok már ott vannak a folyó másik oldalán
– magyarázta az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója.
A közelmúltban többen felvetették, hogy fegyvergyártó nagyhatalommá válhat Ukrajna. Vannak olyan statisztikák is, miszerint Kijev több fegyvert gyárt, mint a NATO-országok összesen. Kérdés, hogy mi lesz a háború után.
A szakértő kiemelte, hogy a szovjet időkben az ukrán-szovjet köztársaság egy rendkívül fontos fegyvergyártó bázisa volt a Szovjetuniónak. Ott gyártottak többek között interkontinentális ballisztikus rakétákat, repülőgépeket, hajókat Mikolajivban, harckocsikat Harkivban, páncélozott csapatszállító járműveket Harkivban, Lviv környékén és így tovább. Ezek az ipari bázisok szinte mind Ukrajnának a keleti részén voltak. Amellett, hogy Donbassz képezte Ukrajnának az egyik legfontosabb bányászati és ipari bázisát, ezek a hadiipari bázisok is vagy olyan területen vannak, amiket az oroszok már elfoglaltak, vagy pedig olyan területen vannak, amiket az oroszok közvetlenül fenyegetnek.
Hogyha északról vesszük a dolgot, Harkiv, Zaporizzsje, Dnyipro, Mikolajiv a Fekete-tenger partján, ahol egy nagyon fontos hadikikötő és hadihajó gyártó létesítmények voltak, ezek látótávolságban vannak az oroszoktól, és ha az oroszok tesznek még egy erőfeszítést, és elfoglalják ezeket a nagy központokat, akkor elveszik Ukrajnától ezeket a hadiipari bázisokat is. Úgy gondolom, hogy úgy is lehet tekinteni erre a háborúra, mint egy orosz erőfeszítésre, hogy ezeket a hadiipari telepeket, bázisokat megkaparintsák Harkivtól egészen Mikolajivig a front teljes hosszán. A másik, hogy én is olvastam ezt a hírt, hogy Ukrajna több tüzérségi löveget gyártott tavaly, mint a NATO összesen, de ez önmagában nem jelent semmit.
Donald Trump és Vlagyimir Putyin egy hosszabb telefonbeszélgetést folytattak a héten. Úgy tűnik, hogy ezek az eredmények még nem a tűzszünet és a béke irányába mutatnak, Az amerikai elnök úgy fogalmazott, hogy Vlagyimir Putyin szándékai nem valószínű, hogy közvetlenül most a tűzszünetre és a békére irányulnak, hiszen úgy gondolja, hogy Oroszország nyerésre áll.
„Az, hogy Putyin elnök hajlandó volt fogadni ezt a hívást, és hogy beszélnek egymással, ez már egy igen-igen fontos dolog. A diplomácia átalakul, hiszem, hogy Trump elnök teljesen átalakítja: megkerüli a hivatalos csatornákat, és igyekszik a saját személyes befolyását egy ilyen bilaterális személyes tárgyalás folyamán érvényesíteni, és így érni el eredményeket” – emelte ki Robert C. Castel, hozzátette, az amerikai elnök számtalanszor brillírozott az elmúlt hónapokban.
Ahogy fogalmazott, tette azokban az esetekben, amikor nem kellett gyökeresen átalakítani a geopolitikai egyensúlyt, a biztonsági architektúrát, hanem inkább csak ki kellett mondani egy olyan dolgot, ami már régóta létezik, csak senkinek nem volt mersze kimondani.
„Volt mersze nyilvánosság elé hozni olyasmit, amihez mások nem mertek hozzányúlni. Lehet kezdeni Jeruzsálem elismerésével, mint Izrael fővárosa, az Ábrahám egyezményekkel, a szerbek és a Koszovó közötti gazdasági normalizációval, ezek jutnak eszembe és ezek nem kis dolgok. Összehozni négy vagy négy és fél békeszerződést Izrael és az arabok között, ez pont kétszer annyi, amit eddig 80 év alatt mások megtettek.”
