Ez az oka annak, hogy a sportolók ritkán használnak kokaint

Valószínűtlen, hogy egy sportoló a teljesítményfokozáshoz kokaint használna, mert az euforikus érzés időtartama viszonylag rövid, melyet gyakran gyors hangulatromlás és energiaszint-csökkenés követ – ismertette a Drogkutató Intézet. A szakmai szervezet kiemelte: a szerhasználatnak nemcsak súlyos egészségi kockázatai vannak, hanem lebukás esetén könnyen veszélybe kerülhet a sportoló karrierje.

Teljesítményfokozó hatásúnak tekintik a kokaint, ha sporttevékenységhez alkalmazzák, ezért a világszerte elfogadott doppingellenes szabályzat (World Anti-Doping Code) tiltja, és a visszaélésre alkalmas szerek kategóriájába sorolja – tudatta a Drogkutató Intézet (DKI). A szakmai szervezet rámutatott: a kokain egy erős függést okozó drog, amelyet a kokacserje leveleiből nyernek. Orvosi célokra, helyi érzéstelenítőként alkalmazható bizonyos beavatkozások során, ám rendkívül szigorúan szabályozott és ellenőrzött szer, mivel nagy a függőség és a visszaélés kockázata. A kokain megnöveli a dopaminszintet, amely a jutalmazás és a kellemes érzések kialakulásában fontos hírvivő molekula. A dopaminszint hirtelen megemelkedése felelős az eufória, a fokozott energiaszint és az éberség érzéséért, amiért a kokain keresett szerré vált a rekreációs használatban. Továbbá a kokainnak az a képessége, hogy csökkentse a negatív érzelmeket – például a stresszt és a szorongást –, hozzájárulhat a szerrel való visszaéléshez, mivel az emberek érzelmi terheik enyhítésére kereshetnek benne menedéket.

Illusztráció. Házkutatás során előkerült kábítószer (Fotó: MTI/Mihádák Zoltán)

A kokain nem igazán fokozza a teljesítményt

Serkentőszerként a kokain fokozott éberséghez, izgalomhoz és megnövekedett önbizalomhoz vezet. Egyes sportolók a kokaint a koncentráció javítására, az állóképesség növelésére vagy az önbizalom fokozására használhatják, ami tisztességtelen előnyt biztosíthat nekik. 

A vélt előnyök ellenére rendkívül valószínűtlen, hogy egy sportoló teljesítményfokozáshoz használná, mert az euforikus érzés időtartama viszonylag rövid: akár mindössze 15–30 perc lehet, és gyakran gyors hangulatromlás, illetve energiaszint-csökkenés követi.

Mindemellett pedig a kokain valószínűleg befolyásolná az ítélőképességet és a döntéshozatalt, ami például a labdajátékokban különösen fontos tényező. A játékosnak emellett figyelmen kívül kellene hagynia a használat egészségi kockázatait. Ezek közé tartoznak a túladagolás okozta kockázatok, a fejfájás, a szédülés és a mellkasi fájdalom, valamint azt is kellene feltételeznie, hogy a mérkőzésnapi tesztelés során nem bukik le.

Érdekesség, hogy bizonyos sportbizottságok különbséget tesznek a kokain rekreációs és teljesítménynövelés céljából történő használata között, amikor tesztelik a sportolókat. Az Ausztrál Futball-liga doppingellenes kódexe szerint ha valaki teljesítményfokozáshoz használja a kokaint, akár négyéves eltiltásra is büntethetik. Ha azonban csak rekreációs célból, és nem mérkőzésnapon történt a használat, az eltiltás mindössze egy vagy három hónap lehet.

Hogyan tesztelik a sportolók kokainhasználatát?

Ahhoz, hogy teljesítményfokozó hatást fejtsen ki, a kokaint a verseny napján kellene használni, ezért nagyon fontos, hogy pontosan meg lehessen határozni, melyik napon fogyasztotta a játékos. A tudományos műszerek pontosan képesek mérni a kokain koncentrációját, valamint egyik fő bomlástermékét, a benzoylecgonine-t (rövidítve: BZE), nanogramm szinten a vizeletben. Itt a kokain akár 15 napig is kimutatható, míg a BZE 25 napig jelen lehet. Ezért az egyszerű kimutatás önmagában nem jelzi, hogy a verseny napján történt a fogyasztás.

A jelenlegi kutatási adatok alapján csak az állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy a sportoló a legutóbbi negatív tesztje és a kokainra adott pozitív tesztje közötti időszakban fogyasztotta a szert. 

Azonban – a vizeletben kimutatott rendkívül magas kokainszintek kivételével – nem lehet meghatározni, hogy a fogyasztás a mérkőzés napján történt-e vagy korábban, amíg az adott sportolóval kapcsolatos egyéb vizsgálatok be nem fejeződnek.

Az ugyan valószínűtlen, hogy egy sportoló valóban versenyelőnyhöz jutna riválisaival szemben kokain használatával, a szer mégis szerepel a legtöbb tiltólistán. Erre a tiltott anyagok kivétel nélkül azért kerülnek fel, mert az alábbi három kritérium közül legalább kettőnek megfelel:

• használata potenciálisan fokozhatja vagy ténylegesen fokozza a teljesítményt,
• tényleges vagy lehetséges egészségi kockázatot jelent a sportolónak,
• sérti a sport szellemiségét.

Összességében tehát elmondható, hogy a sportolók sokat kockáztatnak a minimális – ha egyáltalán létező – sportteljesítménybeli előnyért, amikor kokaint fogyasztanak. Nemcsak az egészségi kockázatokról van szó, hanem arról is, hogy rajtakaphatják őket egy olyan anyaggal, amely rendkívül valószínűtlen, hogy javítaná a pályán nyújtott teljesítményüket, ezzel pedig a karrierjüket veszélyeztetik – mutatott rá a DKI.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)