Tisztújítások éve

A politikai kötődés önmagában nem lenne baj, a súlyos elfogultság azonban igen.
A magyar választójogi testület többször tett erről tanúbizonyságot. A 2006-os országgyűlési választások idején rekordot állított fel az egy irányba mutató, hibás döntéseivel

Tisztújítások zajlanak a magyar közéletben. Áprilisban lejárt a korábbi törvényhozás mandátuma, májusban hivatalba lépett az Orbán-kabinet, a holnapi napra pedig kitűzték az új köztársasági elnök megválasztását. Ősszel további általános voksolásra kerül sor, hiszen a települések új képviselő-testületekről szavaznak és dönteni fognak a polgármesterek személyéről is. Az önkormányzati választás szeptember végére vagy október elejére tűzhető ki.
Az egyik legfontosabb alkotmányos jogunk, a választójog kisebb-nagyobb zökkenőkkel eddig érvényre juttatta a polgárok akaratát. A tapasztalatokat ugyanakkor sürgősen elemezni kell: választójogi rendszerünk enyhén szólva is megérett arra, hogy átalakítsák. Az új Országgyűlés az elmúlt néhány hétben a legfeltűnőbb visszásságokat megpróbálta kiiktatni a rendszerből. A parlamenti képviselők számát 386-ról 213-ra csökkentette, s mérsékelte az önkormányzati testületek tagjainak létszámát is. A döntést számos ellenzéki kritika érte. Különösen az MSZP és a Lehet Más a Politika képviselői vélték úgy, látszatmegoldásról van szó, hiszen a törvényeket gondosan elő kell készíteni. Több szakértőre lesz szükség. Mindezzel együtt elfogadottá vált, hogy ezentúl kevesebben vesznek részt a népképviseleti testületekben.
A rendszerváltozás óta eltelt húsz esztendő alatt a politikusok presztízse általánosságban csökkent. Úgy látszik, hogy a nép elvben megbízik a megválasztottakban, ám a gyakorlatban kivételezett személyeknek tekinti őket. A törvényhozás felismerte, hogy igazodnia kell a közakarathoz. Egyébként már a kerekasztal-tárgyalások idején is az volt az álláspont, hogy az országgyűlési képviselők száma nem lehet több 150-nél. Ez később módosult, s az 1989. évi törvény már a 386-os létszámot tüntette fel. Alkotmányjogászok többször megjegyezték: a szocialista időkben megválasztott parlament, az utolsó rendi országgyűlés képviselői ragaszkodtak ahhoz, hogy ismét bekerülhessenek a törvényhozásba.
Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi kétharmados törvény a létszámot tekintve most módosult. További felülvizsgálata elkerülhetetlen lesz, ahogy a választás rendjét meghatározó 1997. évi jogszabályé is, melyet a Horn-kormány idején kétharmados többségével szavazott meg a MSZP–SZDSZ-koalíció. A törvényt ráadásul a Medgyessy-kormány alatt Lamperth Mónika Belügyminisztériuma több ponton alkotmánysértően egészítette ki. Végrehajtásáról olyan paragrafusokat fogalmazott meg, amelyek erőteljesen korlátozták az ellenzék jogait. Legendássá vált az a miniszteri rendelet, amely a 2002-es önkormányzati választás idején a Fidesz emblémáját felismerhetetlen formában tüntette fel a szavazólapon. Később, 2005 végén Lamperth Mónika ugyancsak alkotmánysértő rendelettel járult hozzá ahhoz, hogy a 2006. évi országgyűlési választáson teljes legyen a káosz a lakóhelyüktől távol szavazó állampolgárok voksainak összeszámlálásakor. A rendeletek jogsértő voltát az Alkotmánybíróság mindkét esetben megállapította.
Az Országos Választási Bizottság (OVB) már a korábbi időkben, Kukorelli István és Ficzere Lajos elnöki működésekor jelezte a parlamentnek az ellentmondásokat. Felvetődött: vitatható a kampánycsend létjogosultsága és a kopogtatócédulák alkalmazása. Máig is általános az a felfogás, hogy a kampánycsendet meg lehetne szüntetni, az európai országok többségében nem ismerik ezt a gyakorlatot. Az internet és a mobiltelefonok elterjedése valójában kihúzta a talajt a kampánycsend szabályai alól. Idejét múlta az az álláspont, amely szerint az állampolgárokat az utolsó két napban meg kell kímélni a politikai reklámoktól.
A botrányok sorozata – a rendszerváltó választójogi rendelkezések fogyatékosságai ellenére is – csak akkor kezdődött el, amikor 2002-ben kormányra került a balliberális koalíció. A hatalom kizárólagosságára törekvő kabinet részben a szabályok átírásával, részben pedig a voksolás lebonyolításának módjával többször átlépte a jogállami kereteket. Gyurcsány Ferenc hivatalba lépése után az erkölcsi normákat, a kialakulófélben lévő szokásjogot is semmibe vették. Ez odáig vezetett, hogy a 2006-os országgyűlési voksolás második fordulójában több helyütt kisegítették azokat a kormánypárti jelölteket, akik erre rászorultak. Szervezett utaztatással szállították a polgárokat más szavazókörökbe. Az Európai Parlament magyar tagjainak tavalyi választása előtt a kormány gátlástalanul kampányolt saját jelöltjei mellett a köz pénzéből. A 2009-es ferencvárosi időközi képviselő-választás óta sorozatosan törik fel a postaládákat és adják-veszik az ajánlószelvényeket.
Valahogy úgy vagyunk a fontos alkotmányos jogként számon tartott választójoggal is, mint magával az egész alkotmánnyal: az eleve kiforratlan, átmeneti rendelkezéseket a végletekig lerontja a mindennapi gyakorlat. Ebben – a kormánnyal együtt – meghatározó felelősséget visel az Országos Választási Bizottság. A mostani OVB voltaképpen Gyurcsány Ferenc választási bizottsága. Tagjainak többségére 2006 februárjában Lamperth Mónika belügyminiszter tett javaslatot az Országgyűlésnek. Így választották meg a szélsőbalos, ultraliberális nézeteiről ismert Szigeti Pétert, Halmai Gábort és a velük legtöbbször egyetértő Fazekas Mariannát. Idén februárban Bajnai Gordon önkormányzati miniszterének előterjesztésére voltaképpen megújították a régi testületet. Az újdonság csupán az, hogy Szigeti, Halmai és Fazekas mellett helyet kapott az OVB állandó tagjai között Szoboszlai György is, aki az előző négy évben az MSZP delegáltja volt.
A politikai kötődés önmagában nem lenne baj, a súlyos elfogultság azonban igen. A magyar választójogi testület többször tett erről tanúbizonyságot. A 2006-os országgyűlési választások idején rekordot állított fel az egy irányba mutató, hibás döntéseivel. A Legfelsőbb Bíróság soha nem látott mennyiségű határozatukat változtatta meg. Úgy találta, hogy az OVB hat alkalommal a Fidesz rovására, további hat esetben az MSZP javára tévedett. A bizottság a Gyurcsányt népszerűsítő különféle jogsértő agitációkat konzekvensen elfogadhatónak minősítette. Ismert, hogy a 2008-as szociális népszavazásra sem kerülhetett volna sor, ha Szigeti, Halmai, Fazekas és Szoboszlai álláspontja érvényesül. Egyévi időhúzás után, az Alkotmánybíróság második hatályon kívül helyező döntése alapján kényszerűségből hitelesítették az aláírásgyűjtő íveket.
Részrehajló ténykedésüket betetőzte az a botrány, amely az idei országgyűlési választás első fordulójában, április 11-én történt. Az úgynevezett szakértő kormány részeként működő Országos Választási Iroda (OVI) javaslatára délután négy órakor későbbre halasztották az urnazárást, majd hét órakor meghosszabbították a kampánycsendet. Több szavazókörben felháborító jelenetek zajlottak le. A felelős testület permanens ülésezéséről készült felvételek végképp hiteltelenné tették a bizottságot. Szigeti, Halmai, Fazekas és Szoboszlai azonban nem mondott le, hanem a következő ülésen szabályszerűnek nyilvánította az OVB választás napi döntéseit. Visszautasították Jóri András adatvédelmi biztos állásfoglalását is. Szerintük nem sértették meg az állampolgárok tájékozódáshoz fűződő alkotmányos jogát, amikor megakadályozták, hogy a közönség este hét órától folyamatosan megismerje a részeredményeket. A kétharmados győzelemről így csak később értesülhettek a választók.
A tisztújítás elkerülhetetlen. Másként a súlyos technikai hibák akár ősszel is megismétlődhetnek.