A hetes osztály

Ismét a kiskunhalasi pszichiátriai intézetben dolgozik az a három férfi, akik ellen a városi ügyészség vádat emelt a gondjukra bízott, szellemileg sérült emberek ellen elkövetett különböző erőszakos bűncselekmények miatt. Darázs Gyöngyitől, a nyomozást vezető ügyésztől és Téglás Péter vezető ügyésztől azt is megtudtuk, hogy a pszichiátria elhíresült hetes osztályán elkövetett brutális verésekről, homoszexuális erőszakról jegyzőkönyvek készültek, az intézet vezetője mégsem tett lépéseket az ügyekben. Ugyan az igazgató nem hivatalos személy, akinek kötelessége értesítenie a tudomására jutott bűncselekményekről a rendőrséget, ám erkölcsileg vitatható, miért nem hozott meg olyan döntéseket, amelyekkel a kegyetlen eseteket megelőzhette volna. Az egyik vádlott például egyszer olyan brutálisan vert meg egy kezeltet, hogy a szerencsétlen emberhez mentőt kellett hívni, mert súlyos sérüléseket szenvedett. Ugyanakkor a pszichiátria azzal vádolja az ügyészséget, hogy a nyomozás során kihallgatott tanúkat csokoládéval és cigarettával bírta rá terhelő vallomásuk megtételére.

– Igaz a hír, hogy a három férfi, aki ellen az ügyben vádat emeltek, ismét a kiskunhalasi pszichiátrián dolgozik?
– Darázs Gyöngyi: Igen. Mivel a vádlottak házi őrizetét megszüntettem, csak a pszichiátriai intézet vezetőjén múlt, hogy a férfiakat ismét foglalkoztatja-e. A munkáltató jogkörébe tartozik ennek eldöntése.
– Januári feljelentésében a két volt ápolónő bizarr állításokat fogalmazott meg.
– D. Gy.: A két feljelentő szavahihetőségéhez nem férhetett kétség, így az ügyészség természetesen felvette a feljelentésüket. Azt viszont hangsúlyoznám, hogy a hölgyek nem hozzánk fordultak elsőként, előtte már jelezték a visszásságokat az intézmény vezetőjének is.
– Netán ezért vonta kétségbe folyamatosan az intézet vezetése a nyilvánosság előtt a két hölgy szavahihetőségét?
– D. Gy.: Mondhatom, méltatlanul bántak velük a pszichiátria vizsgálati eljárásában és a későbbiek során is, de ahogy említettem, az ügyészség nem fogalmazott meg aggályt a szavahihetőségükkel kapcsolatban. Az eljárás során feltárt bűncselekményekről egyébként az intézetben végzett házkutatásból szereztünk információt, nem a feljelentők vallomása alapján kezdtünk az irányba nyomozni.
– Korábban Simon Ilona igazgató és beosztottjai állították: ezeket a betegeket nem lehet befolyásolni, így ha kérdezik őket, az igazságot mondják. Állításuk szerint soha nem számoltak be bántalmazásról, őket ért méltánytalanságokról.
– D. Gy.: A súlyos testi sértés bűncselekményét a sértett maga mondta el, az esetről pedig jegyzőkönyv készült, fegyelmi eljárást is lefolytattak, így szerezhettünk róla mi tudomást.
– A szexuális bűncselekmény áldozata is jelezte a vezetőség felé az őt ért sérelmet?
– D. Gy.: Igen, az őt megvizsgáló orvosnak és a nővéreknek is folyamatosan panaszkodott, hogy mit tett vele az ápoló.
– Jól értem, hogy az intézeten belül ezeket az eseteket elsimították?
– Téglás Péter: Szó szerint eltussolták!
– Tisztázzuk: a két feljelentő ezekről az esetekről nem is tudott?
– T. P.: Nem tudtak, egészen más jellegű cselekményekről nyilatkoztak, amikor feljelentésüket megtették. Miután jegyzőkönyveztük a feljelentést, nem tudtuk, mire találunk majd bizonyítékot, lényegében tűt kerestünk a szénakazalban. De az elmondásukból okszerűen vontuk le a következtetést, hogy ha egy intézetben ilyesmi előfordulhat, akkor más, súlyos bűncselekmények is megtörténhettek. És következtetésünk nagyon is helyénvaló volt.
– Azokra az állításokra, amelyeket a két hölgy megfogalmazott, nem találtak bizonyítékot?
– T. P.: Nem, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy büntetőjogilag nem voltak minősíthetők. A mi általunk „szexuális színháznak” nevezett esetekről – amelyek során az ápolók közszemlére tették a szerencsétlen emberek aktusát, és röhögcséltek rajta – a tanúk is beszámoltak, de ezeket a cselekményeket nem lehet a büntető törvénykönyv szerint minősíteni. Ha valaki befolyásolható embereket arra vesz rá, hogy különböző szexuális játszadozásokban vegyenek részt, amit a „felbujtó” kívülről figyel, és nem történik erőszak, a cselekmény nem minősül szemérem elleni erőszaknak, vagy más nemi erkölcs elleni bűncselekménynek.
– D. Gy.: Hozzáfűzném, nehezítette a dolgunkat, hogy ezek a lelkileg sérült emberek egyébként is létesítenek szexuális kapcsolatot egymással, a legkülönfélébb kombinációban, és előfordul, hogy nem az e célra létesített úgynevezett szívszobában.
– Kiderült a feljelentésben említett eseteken túl olyasmi, ami hasonlóan felháborító, de nem esik büntetőjogi kategória alá?
– T. P.: Sok minden, amiről azonban nem beszélhet egy felelősségteljes büntetőjogász... Ezeket az embereket védenünk kellene, nem szórakozni velük. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy az intézet egy osztályáról beszélünk, a többi részlegről nem kaptunk negatív visszajelzést. Ezek a szerencsétlen emberek, ha tudtak, menekültek a többi osztályra, s akinek ez sikerült, kérésünkre nem is volt hajlandó megszólalni, nehogy az legyen a büntetése, hogy visszahelyezik a hetes osztályra. Úgy vélem, vezetői intézkedésre lett volna szükség, hiszen feltehetőleg nem jó szellemű gárda alakult ott ki, áthelyezésekkel talán orvosolni lehetett volna a problémát. Tudjuk, hogy ez egy borzasztóan nehéz munka, de az emberséges körülményeket biztosítani kell a kezelteknek.
– Mindez felveti az igazgatónő felelősségét.
– T. P.: Ezt a munkáltatói jogkört gyakorló megyei önkormányzatnak kell felvetni. A büntetőjogi felelősségét végiggondoltuk, de a megyei önkormányzat esetében nem állt fenn bűnpártolás vagy egyéb bűncselekmény.
– Azért sem vonható felelősségre, hogy a verésekről, szexuális erőszakról készült jegyzőkönyvek ellenére sem tett rendőrségi feljelentést?
– T. P.: Az intézet igazgatója nem hivatalos személy, akinek kötelme volna, hogy a tudomására jutott bűncselekményről a hatóságot értesítse. Esetében csak erkölcsi jellegű kötelemről beszélhetünk. De meg kell jegyeznem: értelmesebb magatartás lett volna az ő szempontjából is, ha maga tárja fel az eseteket a nyomozó hatóságok előtt, kivizsgálják, mi történt, hiszen senki nem várja el, hogy minden beosztottjával együtt legyen a nap huszonnégy órájában. Ezzel szemben visszavette a vádlottakat, tüntetést szervezett az ügyészség ellen az őket ért „zaklatás” miatt. Az intézet a mai napig ellenálló magatartást tanúsít. Mindeközben hazugságáradatot zúdítottak az ügyészségre, azt állítva, hogy csokoládéval, cigarettával kenyereztük le a tanúkat, egy másik tanút pedig összekötöztünk. Holott épp mi szabadítottuk ki az illetőt a gúzsból, amibe azért került, mert az intézet szerint rendkívül veszélyes ápolt. Szakértőnk azonban tanúképesnek nyilvánította. Azt is sérelmezte az intézet, hogy tanúkihallgatásra kihoztuk az intézményből a sértetteket. De kérdem én: hát hogy másként tehettük volna? Állt volna mellette az az ápoló, aki az ügy gyanúsítottja?
– A házkutatás során fényképeket vagy videofelvételeket találtak a számítógépeken?
– T. P.: Nem. Azokat a feljegyzéseket találtuk meg jegyzőkönyvekben és a számítógépeken egyaránt, amelyek utalnak a bűncselekményekre. Felkértünk szakértőket, így az ország egyik legnevesebb igazságügyi orvos szakértőjét, Csábi Pétert. Mellette kikértük pszichológus, traumatológus véleményét. Mi az ő megállapításaikra alapoztunk. Azt nem tehettük meg, hogy legyintünk ezeknek az embereknek a sérelmeire, mondván, ők úgysem tudják elmondani, mi történt velük. Megjegyzem: a sértettek az őket ért trauma után fél évvel ugyanazt vallották, ami a korábbi jegyzőkönyvekben állt.
– Valóban „gyökér, „tuskó”, „köcsög” gúnyneveken szólították a betegeket?
– D. Gy.: A nyomozás a szidalmazások vizsgálatára nem terjedt ki, de vannak erre utaló adatok.
– Ezt a betegek mondták?
– D. Gy.: A feljelentésben is szerepelt, de a sértettek is megerősítették az állítást.
– A három személy ellen végül is mi a vád?
– D. Gy.: Az egyikük ellen akaratnyilvánításra képtelen személy sérelmére, különös kegyetlenséggel elkövetett súlyos testi sértés.
– Mit takar ez pontosan?
– D. Gy.: Az ápoló hosszadalmasan és olyan súlyosan bántalmazta az egyik beteget, hogy a sértett földre esett, majd a vádlott még a padlón fekvő, vérző beteg testét is tovább rúgta, ütötte. Ennek traumatológiai nyoma is maradt, a sebeket ugyanis nem tudták a helyszínen ellátni, mentőt kellett hívni az ápolthoz.
– A vádlott másokat is vert?
– D. Gy.: Nem vetődött fel adat erre vonatkozóan.
– De elképzelhető?
– D. Gy.: Nem tudjuk, őt ezzel az egy bűncselekménnyel vádoljuk.
– Térjünk át a többi vádlottra.
– D. Gy.: A másik ápoló ellen homoszexuális cselekmény miatt szemérem elleni erőszak bűntette a vád.
– Ezt az embert ezek után nem rúgták ki?
– T. P.: Még csak ki sem vizsgálták az esetet. Az intézet pszichiátere arra a megállapításra jutott, hogy az állítás nem felel meg a valóságnak.
– Fizikai nyoma nem maradt a behatolásnak?
– T. P.: Annyi idő távlatában nem. A kórházban az urológus szakorvos talált ugyan sérüléseket, de már nem lehetett összefüggésbe hozni a sértett állításával.
– Hogy sikerült az árulkodó nyomokat minden esetben eltüntetniük a vádlottaknak? Hogy lehet, hogy a hozzátartozók sem vettek észre semmit?
– T. P.: A nyomokat nem sikerült eltüntetniük. A hozzátartozók pedig, gondolom, tartottak attól, hogy szeretteiket „árulkodásuk” miatt retorziók érhetik.
– Vagyis a sértettek elmondták, mi történt velük, csak hozzátartozóik nem tudtak mit tenni. A családtagok tanúvallomása alátámasztja a vádban megfogalmazottakat?
– T. P.: Természetesen. Sőt, az egyéb jellegű, általunk a vád tárgyává nem tett cselekményekkel kapcsolatban is birtokunkban vannak tanúvallomások. Itt azonban a vádemeléshez elégséges egyéb bizonyítékok hiányoztak, és az sem zárható ki, hogy az ápoltak közötti verekedésekről volt szó.
– A két feljelentő ápolónő állította: gyakran készültek a verések után hamis jegyzőkönyvek. Pontosan mennyiről tudnak?
– D. Gy.: Nem tudta a nyomozás megállapítani.
– A zsarolással vádolt harmadik férfi mit követett el?
– D. Gy.: A sértettek egybehangzóan és következetesen állították, hogy az ápoló veréssel, elzárással megfenyegetve rábírta őket, hogy ellátmányukból édességet, kávét, üdítőt vásároljanak számára.
– T. P.: Itt jegyezném meg, hogy azóta újabb feljelentés is érkezett: egy nővér megfenyegetett egy másikat azzal, hogy megöli. Ennek az ügynek a kivizsgálása még folyamatban van.
– Arra kiterjedt a nyomozás, hogy az intézet belső vizsgálata miként találhatott mindent rendben, miközben az igazgató kamerák felszerelését is elrendelte?
– T. P.: A fenntartó végzett egy belső vizsgálatot, amelynek egy részét mi is beszereztük. Természetesen a vizsgálat nem rendelkezik olyan eszközökkel, mint a bűnügyi nyomozás, egyebekben pedig ésszerű kételyek merültek fel az ott tett megállapításokkal kapcsolatban.
– Vagyis nem szeplőtlen az intézmény tevékenysége.
– T. P.: Mi csak a vádbeli, illetve az ahhoz szorosan kapcsolódó esetekről beszélhetünk. Annyi azonban bizonyos, hogy az eljárás a hazai mellett, a külföldi sajtó figyelmét is felkeltette, illetve jelentést kért tőlem, a Kínzás és Embertelen vagy Megalázó Bánásmód Európai Bizottsága is.
– Mikorra várható a bírósági szakasz kezdete?
– T. P.: A bíróság elnöke szerint október, november környékén kezdődhet az ügy tárgyalása.