A hotelhajók nem minket gazdagítanak

Hazánk rendelkezik a leghoszszabb hajózható Duna-szakasszal, ám a folyót járó szállodahajók vastag pénztárcájú nyugdíjasai mégsem a hazai idegenforgalom bevételeit gyarapítják. A haszon javát a hotelhajókat üzemeltető nyugat- és kelet-európai vállalkozások zsebelik be, nekünk az idegenvezetés és a buszos szállítás aprópénze marad.

Hajdú Péter
2010. 09. 19. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Április és október között mintegy százhúsz szállodahajó járja a Dunát, s a fél kontinenst átszelve 100-220 módosabb nyugat-európai, amerikai, illetve ausztrál utassal a fedélzetén érkezik a budapesti kikötőkbe. A luxushajókon – például a Spirit of Caledonián vagy a Viking Legenden – utazó vastag pénztárcájú utasok hatalmas öszszegeket költenek az üdülés során, ennek azonban csak töredéke gazdagítja a hazai utazási irodákat: a haszon nagyobbik fele külföldi üzemeltetők zsebébe vándorol.
– A Magyarországon igénybe vett szárazföldi programokat alapvetően meghatározza, hogy a hajó üzemeltetője szállást és napi ötszöri étkezést nyújt a résztvevők számára. Ez annyit jelent, hogy sem étkezési, sem szállásszolgáltatásunkat nem veszik igénybe az utasok – mondta el lapunknak Pávai Enikő, a TUI utazási iroda hajós kirendeltségének vezetője.

*

– Miután a résztvevők döntő többsége nyugdíjas, és egyre több közöttük a mozgáskorlátozott, a kabinok kényelmét többre értékelik a városi látványosságoknál, ezért viszonylag kevés szervezett programon vesznek részt. Az esetek nagy részében még megnézik Budapest jellegzetes épületeit – például rendszeresek a Parlament- és a bazilikalátogatások – sokkal többet azonban nem hajlandók költeni.
A szakértőtől azt is megtudtuk, bár a fővároson kívüli programokat is el tudnak adni a vendégeknek, azonban csak a szokásos utakat – Hortobágy, Dunakanyar – igénylik. Az iroda ugyan próbálta extra, személyre szabott szolgáltatásokkal felkelteni az utasok érdeklődését, de ezek iránt nem mutatkozott igény.
A válság kezdete óta az amúgy sem túlzott költekezési hajlandóság tovább mérséklődött: az egy-egy hajóval érkező 100-180, esetleg 220 utasnak egyre kisebb hányada kéri a szakszerű idegenvezetést, inkább maguk fedezik fel a várost. A spórolást jelzi az is, hogy míg régebben meg-meglátogatták a nevesebb budapesti múzeumokat, ma már nem nagyon igénylik e szolgáltatást.
A bevételek gyarapítása érdekében a hajókat üzemeltető társaságok a szezon megnyújtásával is próbálkoztak, ezért a nyári, illetve a karácsony és szilveszter környéki főszezont szerették volna tavaszi és őszi kínálattal bővíteni. De februárban és márciusban, illetve az advent előtt legfeljebb Ausztriáig tudják megtölteni az úszó hoteleket; ez idő tájt ugyanis Magyarország nem érdekli az utazókat.
A szakma legnagyobb fájdalma, hogy bár hazánk rendelkezik a leghosszabb hajózható Duna-szakasszal, magyar kézben pillanatnyilag egyetlen szállodahajó sincs, ekképpen az utak során keletkező hatalmas haszon nagy része Nyugat-Európába, a német, az osztrák, illetve a svájci üzemeltetők zsebébe vándorol. De még a régió országai is üzemeltetnek luxushajókat, így a román és a bolgár befektetők is profitálnak a magyarországi Duna-szakasz áldásaiból. Pedig a nyolcvanas években két magyar hajó is járta a Dunát: a Budapest és a Szocialista Forradalom felhajózott Bécsig, s egészen az Al-Dunáig és a Fekete-tengerig szállította a szakszervezeti jutalmazottakat. A rendszerváltást követően azonban leselejtezték ezeket, így azóta is kimaradunk e jól jövedelmező üzletből. Pedig érdemes lenne áldozni a minőségi luxushajókra, hiszen a dunai utak legolcsóbbika is egy héttel és 500 euróval kezdődik, de a hajótól, az út hosszától és időtartamától, illetve a szolgáltatás minőségétől függően akár ennek a többszöröse is lehet. A brémai Transocean Flussreisen GmbH által üzemeltetett, és a kategória csúcsát jelentő Premicon Queenen például egyhetes utazásért akár négyezer eurót is elkérnek.
Az idegenvezetésen és a buszos szállításon kívül egyetlen területen képződik hazai jövedelem, ez a kikötőhasználat. A Mahart honlapjának tanúsága szerint a luxushajók mérettől függően 90-180 ezer forint kikötési díjat fizetnek naponta. A szállodahajók általában egy-három napot töltenek Budapesten; zömében a Belgrád rakparti nemzetközi hajóállomáson kötnek ki – mondta el lapunknak Ádám Andrea, a Mahart szállodahajó-csoportvezetője. De nemcsak itt állnak meg, hanem a fontosabb turisztikai központokban, Esztergomban, Visegrádon, Baján, Kalocsán vagy Mohácson is. A csoportvezető tájékoztatása szerint a Mahart csak kikötői szolgáltatást biztosít a luxushajók számára, minden egyéb a működtetők feladata.

Több vendég a szállodákban. Nőtt a vendégek és az általuk eltöltött éjszakák száma a kereskedelmi szálláshelyeken. A KSH tegnap közölt adatai szerint az idei első hét hónapban az előző év azonos időszakához képest 0,9 százalékkal több vendég 0,4 százalékkal több éjszakát töltött el. A kereskedelmi szálláshelyeken ez év januárjától júliusáig 1,842 millió külföldi vendég 5,138 millió éjszakát időzött, előbbiek száma 5,6, utóbbiaké pedig 1,8 százalékkal emelkedett az előző év azonos időszakához viszonyítva. A vendégek száma tehát éppen csak meghaladta, a vendégéjszakák száma viszont nem érte el 2006 első hét hónapjának szintjét. A legtöbben az Egyesült Királyságból és Németországból érkeztek, ám az általuk eltöltött éjszakák száma csökkent. Az Ausztriából, Olaszországból, Csehországból és az USA-ból érkezők ugyanakkor hosszabb ideig maradtak. A belföldi vendégek száma eközben 2,7, az éjszakáké 0,9 százalékkal mérséklődött az előző év azonos időszakához mérten. (D. L.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.