Ugyan szemerkél még, és elég szürke a horizont, de a bor hidegben is bor. Ha lehántjuk róla a mára szépen kialakult sznobériát, a bor akkor is bor marad. Bor marad a lugas alatt, a belvárosi falanszterben, alkonyatban és főműsoridőben. A főműsoridőről jut eszembe, a minap Alkonyi László borszakíró és Rohály Gábor, a magyar bornyelv doyenje, a legkedvesebb borakadémikusunk volt az MR1 Kossuth rádió drivetime műsorának (Közelről) vendége, és abban az egy órában a hallgató számára bizony megszűnt a külvilág. Ők ketten (a bejátszott Dékány Tibor fotóművésszel és Csizmadia András borgasztronómussal együtt) a bor lényegét, szépségét és mélységét olyan szeretettel és egyszerűséggel adták át, ami ma már sajnos szokatlan, s csak az igazán nagy mágusok (például Szepsy István és Kaló Imre) képesek rá. A műsor alatt arra gondoltam, milyen jó lenne, ha tanulnánk, megőriznénk valamennyit ebből a tartásból, amikor legközelebb nagy tömegben tülekedve, mintha kötelező lenne, nyeljük a bort.
Most itt az alkalom, hogy mindenki bebizonyítsa az ország legnagyobb és legnépszerűbb borfesztiválján, a Budavári borünnepen, hogy képes önmagát, saját elvárásait és tudományát háttérbe tolva pusztán a borra figyelni, a kortyban felismerni a gazda egész éves áldozatvállalását, különösen ebben a rongy időben, amikor a termés a szemünk előtt megy tönkre. A pohárban meglátni a mindennapos hajnali kelést, az aggódást a jégesőtől, a fagytól, a seregélytől, a penésztől, a nyirkos ősztől, meglátni a szőlész precizitását, a borász minden részletre kiterjedő figyelmét és szaktudását, de leginkább meglátni azt a különös harmóniát, ami a bor lényege, s ami a lerészegedés és az öncélú ivás ellentéte. Az az igazság, hogyha idős borszakíróval, szőlőben cserzett borásszal van alkalmunk átbeszélgetni egy estét, esélyt kapunk arra, hogy felismerjük: csak alázattal illik kóstolni.
Vasárnapig zajlik a Budavári borfesztivál, a szokott pincészetekkel, vendégországokkal és az idei díszvendégekkel: a Kárpát-medence határon túli magyar termelőivel, akik egyébként az idén májusban kötöttek borszerződést. Szerződésükben kimondják: „Hisszük és valljuk, hogy a Kárpát-medence emberben és borban összefüggő, organikus egység.” Ennyit a borról és ennyit Trianonról. Találkozunk esténként a Várban, talán már esernyő sem kell.
origo.hu
Városháza-botrány: Budai Gyula felkérdezte Karácsony Gergelyt a friss vádemelés után
