Kezdi megmutatni erejét az Egyesült Államokban a Tea Party Express. A republikánusok jobbszárnyáról elindult „népi kezdeményezés” lényege hasonló, mint amivel a regnáló demokrata elnök, Barack Obama stábja operált a 2008-as elnökválasztások idején. A legkorszerűbb – elektronikus médiumokra támaszkodó – politikai technológiák maximális kiaknázásával szít elégedetlenséget az egyszerű konzervatív amerikaiak tömegében, célpontként általánosságban a zárt washingtoni politikai elitet jelölve meg, a változás szlogenjét tűzve zászlajára. Az üzenet természetesen kiegészül a „gondoskodó állam” obamai víziójával is mint rémképpel, arra apellálva, hogy az individualizmus angolszász hagyománya elég erősen gyökerezik az amerikai társadalomban ahhoz, hogy a központi szociális kezdeményezéseket – ördögtől valóként, kommunizmusként vagy fasizmusként – elutasítsa.
A mozgalom lendületét eddig a keddi New York-i és delaware-i republikánus előválasztások mutatták meg leginkább. Az amerikai demokratikus rendszerben kulcsfontosságú eseményeken döntik el a választók, hogy az adott párt kit indítson a választásokon, arra nem csak a funkcionáriusoknak van ráhatásuk. Az utóbbi államban a teadélutánosok „színeiben” Christine O’Donnell konzervatív politikai kommentátor a szenátusi jelöltségért folytatott harcban könnyűszerrel verte riválisát, Mike Castle republikánus pártembert, annak ellenére, hogy a politikust eddig kilencszer választották meg képviselőnek itt. O’Donnell győzelmét kommentálva azt mondta: „Mi, a nép ismét hallattuk hangunkat Washingtonban.” A kérdés már csak az, hogy az új jelöltek hogyan szerepelnek demokrata ellenfeleikkel szemben novemberben.

Ismét Pride-párti tüntetést szerveztek Hadházyék, de már ők is unják