A napokban Moszkvában járt a magyar–orosz kormányközi gazdasági együttműködési bizottság következő ülésének előkészítése céljából. Olyan piaci híresztelések kaptak lábra, hogy az oroszok nem is álltak önnel szóba, mert amerikai kémnek tartották…
– Valahogyan úgy, ahogyan Orbán Viktort sem fogadta Putyin?
– Ezek szerint ez is hamis híresztelés?
– Igen, így van. Azt nem tudhatom, hogy miként vélekednek rólam Moszkvában, az azonban bizonyos, hogy elvégeztük a ránk bízott munkát. A magyar küldöttség kiutazásának célja az volt, hogy előkészítsük a magyar–orosz együttműködési vegyes bizottság hamarosan kezdődő munkáját. Ez megtörtént. Megállapodtunk a keretekben, a terminusokban, és listáztuk a megoldandó problémákat.
– A megbeszélések során nem merült fel önben, hogy – a szocialisták szóhasználatával élve – a kicsi tárgyal a naggyal? Vagy másképp: a Dávid a Góliáttal?
– Nem volt ilyen érzésem; a kezdetektől fogva partnerként ültünk le egymással. Ez nyilván összefügg azzal, hogy mennyire stabil politikai hátteret és támogatottságot tudhat maga mögött az ember, illetve mennyire szilárd stratégiai elképzeléseket tár a másik fél elé. Ha e tekintetben gyengébbek lennének a pozícióink, akkor akár csorbát is szenvedhetett volna a partnerség, de nem így történt. Ugyanis világos elképzelésünk van arról, hogy a különböző kérdésekben mit szeretnénk elérni. A tárgyalásokkal teljesen új alapokra szeretnénk helyezni a magyar–orosz kapcsolatokat, az volt az érzésem, hogy ez mindkét fél igénye.
– Itt van az egyik nagy falat, a Malév. Van remény a korrekt és tisztességes megegyezésre?
– A Malév kérdése szeptember végén, a következő magyar–orosz tárgyalásokon kerül majd ismét terítékre. A kormánynak világos stratégiája van a Malévot illetően: nemzeti légitársaságra szüksége van az országnak. Az orosz féllel olyan megegyezésre törekszünk, amely lehetővé teszi, hogy a Malévot nemzeti légitársaságként őrizzük meg a jelenlegi vagy ettől eltérő formában. Kétségtelen azonban, súlyos jogi kötöttségekkel kell szembenéznünk. Ilyen buktató, hogy a Malév ügyeit érintő stratégiai döntésekben a Malév legnagyobb finanszírozójának, a Vnyesekonombanknak vétójoga van. S e körbe tartozik a finanszírozás kérdése is. A Malév az előző kormány időszakából örökölt napi pénzügyi és likviditási gondokkal küzd, ami folyamatos beavatkozásokat igényel. A légitársaság szinte napról napra él, ami részben a korábbi rossz gazdaságpolitikának, a még rosszabb Malév-privatizációnak, valamint a februári visszaállamosításnak köszönhető.
– Információk szerint a kormánynak a napokban is 5,7 milliárd forintot kellett átutalnia a Malév számára, hogy talpon maradjon a cég. Igaz ez a hír?
– Igen, igaz.
– Mint ön is említette, az ötszázalékos tulajdont birtokló orosz fél a Malévban vétójoggal rendelkezik. Kell-e változtatni ezen a helyzeten?
– Muszáj. Az örökölt jogi helyzet és az Európai Unió által előírt feltételek összeegyeztetésével kell megtalálni a tartós megoldást.
– Az oroszok egyáltalán benne maradhatnak-e a magyar nemzeti légicégben?
– Ez is egy lehetőség, ha meg tudjuk találni a módját, hogy a Malév hosszú távon is a talpára álljon és nyereségesen működjön. Az nem megoldás, hogy most rendezzük a társaság állapotát, majd egy-két év múlva ugyanazokkal a problémákkal kerülünk szembe. Nem szabad elfelejteni, hogy a légi közlekedésben ma már csak azok a társaságok lehetnek sikeresek, amelyek más cégekkel közösen működnek, s e szempontból a piacon meglehetősen leosztották a szerepeket.
– Fontos közös ügy a Déli Áramlat, amelyet szokás szembeállítani az unió által támogatott Nabuccóval. Ez a kérdés is felmerült a megbeszéléseken?
– A tárgyalások során kiderült, hogy a magyar–orosz együttműködés egyik súlypontja az energiaszektor. Ez számunkra és az orosz fél számára is stratégiai kérdés. A kormány célja, hogy a lehető legtöbb forrásból érkezzen energia Magyarországra, így számunkra minden vezeték fontos. Nem a politikai gesztus, hanem a gazdasági racionalitás számít, ez vezérel bennünket, amikor új és még újabb lehetőségeket keresünk. Ezért foglalkozunk például az úgynevezett AGRI programhoz, az összekapcsolt azeri–grúz–román vezetékrendszerekhez való csatlakozás lehetőségével is.
– Ugyancsak kényes és fajsúlyos a Szurgutnyeftyegáz 21 százaléknyi részvénypakettjának a sorsa, amit a Molban, nemzeti olajtársaságunkban birtokol. Volt erről szó?
– Igen. Az orosz partner prioritásként kezeli a Szurgutnyeftyegáz Molban lévő részesedésének rendezését. Világossá tettük, hogy ez a megörökölt probléma. Az orosz féllel arra törekszünk, hogy megnyugtató megoldást találjunk.
– Helytálló az az értesülés, hogy a magyar kormány vissza akarja vásárolni ezt a részesedést?
– A kormány elkötelezett abban, hogy minden stratégiai területen határozottan érvényesítse a nemzeti érdekeket. Számunkra az energiaszektor ilyen. Ezért minden partnerünk – az orosz fél – számára is világossá tesszük, hogy az energiaszektorban, illetve más stratégiai területeken az állam szerepének erősítését látjuk kívánatosnak.
– A Vedomosztyi című orosz üzleti lap még a télen felvetette, hogy a Mol-részvények eladásával kapcsolatban ki kell várni a választásokat, hátha új kormány lesz, amely majd lojálisabban áll az ügylethez. Nos, új kormány van. Hogy állnak a lojalitással?
– Már kihez lennénk lojálisak?
– Természetesen Moszkvához…
– Ne vicceljen. A kormány lojális, mégpedig a magyar érdekekhez. A kabinetnek világos vonalvezetése van a tekintetben, hogy a kiemelt – magyarnak tekinthető és magyarországi központtal rendelkező – nagyvállalatokban nem látja szívesen a hazai identitást megkérdőjelező külföldi tulajdon megjelenését.
– Így van ez a Mol esetében is?
– Pontosan, hiszen az olajtársaság is ehhez a cégkörhöz tartozik. Ám hogy a Mollal kapcsolatos kényes jogi és üzleti helyzetet miként lehet megoldani, ezt – lévén folyamatban lévő tárgyalásról van szó – nem szívesen részletezném.
– Az előző Országgyűlés egyöntetű támogatását bírta a paksi atomerőmű tervezett bővítése. Ennél a beruházásnál is megjelenhet az orosz tőke?
– E fejlesztés előkészítése már elindult, a kormány most dolgozik a döntési alternatívákon. Az biztos, hogy a beruházót nyílt pályázaton választjuk majd ki, amire az orosz partnert is meghívjuk. Ha a magyar érdekek szempontjából a legjobb pályázatot adják be, még nyerhetnek is vele.
– Tapasztalt ezzel kapcsolatban lobbinyomást Moszkvában?
– Nyomást nem, csak határozott érdeklődést.
– Az energetikaszektor rendezettsége az emberek zsebét is érinti. A lakosság minden áremelést megszenved. Mi lesz a gázárakkal?
– A gázárral kapcsolatban a kormány moratóriumot rendelt el, s ez idő alatt áttekintjük a szabályozási környezetet. A legfontosabb a kiszámíthatóság, az átláthatóság és a tervezhetőség. Nyilvánvaló, stratégiai kérdésekben egészen másként tudunk tárgyalni a szolgáltatókkal, ha stabil környezetben működhetnek, amelyben tervezhetők a pénzügyi folyamataik. Tárgyalunk a szolgáltatókkal, s az első körben be is mutattuk nekik azokat a statisztikákat, amelyekből kiderül, hogy a hazai energiaárak milyen mértékben szaladtak el – felfelé – az európai átlagtól. Nyilvánvaló, Magyarországon nem tartható fenn ez az állapot, hiszen ezt sem az ország fejlettsége, sem a lakosság fizetőképessége, sem a kis- és közepes vállalkozások ereje nem teszi lehetővé. Arra törekedhetünk, hogy szeptember végére megszülessék a megállapodás.
– Elképzelhető-e az, hogy a téli szezon magasabb gázárakkal köszönt a lakosságra?
– Minden törekvésünk arra irányul, hogy ez ne következzék be. Ennek veszélyét minden erőnkkel igyekszünk elhárítani. Azért azt érdekesnek tartom, hogy most azok aggódnak leghangosabban az egyelőre csak feltételezett áremelkedés miatt, azok riogatnak ezzel, akik nyolc év kormányzása alatt 16 alkalommal drágították a gázt.
– Miniszter úr, ön 2011 tavaszára ígérte a meglévő állami vagyonnal kapcsolatos leltár elkészítését. Mi az a legkisebb, és mi az a legnagyobb eredmény, amit ettől a lépéstől várhatunk?
– Abból az alapelvből indulunk ki, hogy nem járhatunk el a jó gazda módjára, ha nem tudjuk pontosan, az állam milyen és mekkora vagyonnal rendelkezik, az milyen összetételű, és milyen elemekből áll. Jelenleg ez az, amiről nincs teljes képünk.
– S emellett azt sem árt kideríteni, hogy az utóbbi időszakban mekkora közvagyonnak kelt lába, és ezért kik a felelősek. Az emberek egyre türelmetlenebbül várják az elszámoltatás első eredményeit…
– Ez a munka már elkezdődött. Komoly tényfeltárás és átvilágítás zajlik a felügyeletünk alá tartozó vagyonkezelőnél és az oda tartozó állami tulajdonú cégeknél. Már több napvilágra került ügy és eljárás is e tevékenység eredménye. Szoros együttműködést alakítottunk ki Papcsák Ferenc elszámoltatásért felelős kormánybiztossal. Megértjük a polgárok türelmetlenségét, mi is azok vagyunk. Szeretnénk mielőbb eredményt látni ezen a területen. Folyamatosan haladunk előre, az állami vagyon elherdálásával, szétlopásával kapcsolatban napról napra több ügy és tény kerül elő.
– Az Állami Számvevőszék a napokban tette közzé ezzel kapcsolatos jelentését, amiben milliárdos károkat okozó ügyletek kerültek elő. Okozott a tárcánál ez a dokumentum bármiféle meglepetést?
– Ezekről az ügyekről tudtunk, az információkat a jelentéshez részben – a magánerő bevonásával megvalósuló közcélú, úgynevezett PPP-beruházásokat vizsgáló részlegünkön keresztül – mi szolgáltattuk. Meglepetés tehát nem ért minket, viszont nehéz szívvel hallgattuk a számvevőszék lesújtó összegzését.
origo.hu
Megrázó képeken az alsónemesapáti buszbaleset helyszíne
