Bálnahajcsárok

Molnár Csaba
2010. 09. 13. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Egyre több ember kezdett érdeklődni az óceánok addig szinte teljesen ismeretlen mélye iránt a múlt század ötvenes éveiben a világ szerencsésebb felén. Jacques-Yves Cousteau 1950-ben kihajózott a Calypsóval, három évvel később pedig kiadta korszakalkotó könyvét A csend világa címmel. Az olvasók és a mélytengeri filmek nézői azzal szembesültek, hogy a felfedezések kora épphogy elkezdődött, hiszen bolygónk felszínének nagy részéről semmit sem tudunk. A sci-fi szerzők – közöttük a tudomány legújabb eredményeire mindig fogékony Arthur C. Clarke – csakhamar műveik díszletéül használták az óceánokat. Ismeretlensége mellett a tenger alatti világ fizikai jellemzőiben is az űrbéli súlytalanságot idézte.
Clarke hetvenegy éves írói pályafutásának korai, 1954-ben megjelent regénye, a Mélység azonban nem is a mélytengeri környezet miatt érdekes igazán. A történet szerint a jövőben túlnépesedő föld élelmezése már nem oldható meg a szárazföldi mezőgazdaság révén, így a tengerekben is folyik növénytermesztés és állattenyésztés. Mini-tengeralattjárókkal aratják a planktont, és terelik a bálnacsordákat, amelyeket húsukért és tejükért is tenyésztenek. Ebbe a világba ereszkedik le a volt űrhajós, aki nehezebben birkózik meg a bürokratákkal, mint a tengeri szörnyekkel. Mert bár a regény igencsak távol áll a Csillagok háborúja cikázó lézercsóváihoz és felrobbanó bolygóihoz szokott rajongók sci-firől alkotott elképzeléseitől, a klasszikus tengerésztörténetek emlékeként természetesen a hatalmas tengeri kígyók sem hiányozhatnak a történetből.
A Mélység ökológiai szemlélete jóval megelőzte korát. Clarke, szokásához híven, nem foglal egyértelműen állást a bálnák tenyésztése vagy a vegetáriánus életmódra való áttérés mellett, bár kétségtelenül rokonszenvez bolygónk legnagyobb emlőseivel. Nem tesz mást, mint lehetséges forgatókönyveket és ezek következményeit vázolja föl. A hatvan évvel ezelőtt elképzelt jövő és a jelen között tátongó szakadékot jól mutatja, hogy a túlhalászat következtében lassan kivesző halak pótlására sokan napjainkban is szemléletváltást sürgetnek. De az új receptek már nem bálnahúsból, hanem a sokkal kevésbé ízletesnek ígérkező moszatokból, medúzákból és tengeri uborkákból indulnak ki.
(Arthur C. Clarke: Mélység. Metropolis Media, Budapest, 2010. Ára: 2990 forint)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.