Diadal

A bulvársajtó élen jár ebben, de megszokhatta az olvasó, hogy a mindenben a szenzációt kereső lapok előszeretettel használják a sportsikerek taglalásakor a „diadal” főnevet. Még akkor is, ha egy gyakorta ismétlődő versenysorozat állomásairól írnak. Például: „Vettel-diadal Valenciában”, vagy „Brazil diadal Tiszaújvárosban”. Egy Forma–1-es futamot és egy triatlon Világkupa-versenyt idéztem, de folytathatom a sort: „Férfi kosárlabda Eb-selejtező: bravúros magyar diadal”. Másutt pedig: „Önbizalom-növelő diadal” – olvashatjuk a címben, alább pedig a következőket: „Óriási arányú, harminchárom gólos győzelmet aratott a magyar női junior kézilabda-válogatott Thaiföld U20-as nemzeti együttese ellen a koreai világbajnokságon.” Vajon mit írunk majd, ha a döntőben győz a magyar együttes és megszerzi a vb-címet? Esetleg Vettel világbajnok lesz, férfi kosárlabdázóink pedig Eb-t nyernek?
De lássuk, mit ír a diadalról az Értelmező szótár (Tinta Kiadó, 2007): „Nagy siker” – áll a könyvben. A szó első ízben Andrássy Manó Hazai vadászatok és sport Magyarországon című kiadványában íratott le 1857-ben, majd Molnár Lajos 1875-ben megjelent Athletika című könyvében találkozunk vele. „A diadalmasok újra körül járták a tért… a nézők tapsai közt.” A Pesti Hírlap is érzi a XIX. század végén, hogy valójában egy nagy verseny győztesének teljesítményére írhatjuk, hogy diadalt aratott; ha valaki például olimpián vagy világbajnokságon vitte el a pálmát. Hajós Alfréd kettős athéni győzelmét követően ezt olvashatjuk: „A győztes magyarok”. Vagy: „Magyar zászló az olimpiai versenyeken”, s bennük a lap stílusának megfelelő – már-már pátoszba átcsapó – méltatásokat lelünk. Részlet a tudósításból: „A magyar versenyzők legfényesebb diadalukat tudvalevőleg az úszóversenyben aratták…”
A diadal szép szó. Felemelő tartalmat hordoz. Ha megfelelő módon használjuk, megdobogtatja a szívünket. De ha elcsépeljük, és diadalnak tituláljuk a másodosztályú csapat feljutását is az első osztályba, akkor visszaélünk a jelentésével.
A siker sokféleképpen fejezhető ki. „Győz” szavunk első sportnyelvi formája K. Mátyus István 1793-ban megjelent Ó és uj diaetetica című művében olvasható. „A győzedelmeskedettek nevét kiáltják” – írja többek között. A „nyer” még régebbi, 1585-ből eredeztethető. Melich János: Calepinus latin–magyar szótára közli. Az „első lett” a XIX. század terméke. „Elsőnek ért célba” – áll Jobbágyi Kaszap János A parlagi lovas című, 1865-ben napvilágot látott művében.
Választhatunk tehát tetszésünk szerint. Csak a „diadallal” bánjunk csínján. A magyar történelem példát mutat erre. Joggal nevezi történetírásunk így Hunyadi János tettét, amikor 1456-ban Nándorfehérvárnál legyőzte a túlerővel ostromló török sereget.
A diadal a szememben világraszóló siker; kár elpattogtatni unos-untalan.