Gyorsítás az információs sztrádán

Lehet, hogy a legfontosabb internetes honlapok és a hálózat lelke az Egyesült Államokban van, de az utat két gép között szinte bizonyosan kínai „aszfalton” teszik meg. A semmiből elővarázsolt ZTE és Huawei kínai vállalat a világ legnagyobb hálózatépítő cégei, a napokban egyezett meg a számunkra ismerősnek tűnő, de a futballcsapattal semmilyen kapcsolatban nem álló óriással a Telenor, hogy építse ki a negyedik generációs mobilhálózatot Magyarországon. A korábban Pannon néven futó szolgáltató közleményében kiemeli, hogy a ZTE épített már nekik Montenegróban és Indiában is, ezek pedig roppant sikeres vállalkozások voltak.
Pedig a ZTE bizony kapott hideget-meleget Újdelhitől, de a Telenortól is korábban. Az indiai kormány egy évvel ezelőtt arra szólította fel az államokat, hogy senki se vásároljon kínai távközlési termékeket, mivel voltaképp senki sem tudja, milyen információs sztrádát építenek ki a kínaiak az indiaiak orra előtt. A UPI Asia hírügynökségnek Pawan Desai biztonságtechnikai szakértő rámutatott, a ZTE vagy a Huawei híresek arról, hogy semmit nem árulnak el a beépített szoftverekről, így azok kémkedésre alkalmasak lehetnek. Mivel India fontos piac, a ZTE engedett, és átadta a biztonsági kódokat a kormánynak (amelyet versenytársa, az Ericsson nem volt hajlandó megtenni), így a kínaiak szállíthattak eszközöket az indiai cégeknek. Bár nem érdemes elfeledkezni arról, hogy India a kínai cégek elleni akciókkal valójában saját távközlési társaságait akarja helyzetbe hozni a ZTE és a Huawei már az Egyesült Államok és Ausztrália számára is túlságosan közel állt a kínai hadsereghez. Mindkét céget Senzsenben, az „ellen-Hongkongban” alapították a nyolcvanas évek végén. Bár nagyon keveset tudni a háttérről, a kínai sikertörténetek általában nem egy fészerben kezdődnek, így a ZTE és a Huawei is komoly állami háttérrel ért a szakma csúcsára.
Manapság azzal védekeznek, hogy a versenytársak egyszerűen irigykednek, se a kínai hadiipari kapcsolat, se a kémkedés nem igaz. Az agresszív terjeszkedés azonban minden bizonnyal igen. Az, hogy most a Telenor és a ZTE együttműködéséről beszélhetünk, már azért is pikáns, mert a norvég mobilcég 2008. október 13-án jelentette be, hogy minden kapcsolatot megszakít a céggel hat hónapra, a döntést azonban nem indokolta meg. Később szakmai berkekben arról pletykáltak, hogy a ZTE valamely munkatársa megpróbálta lefizetni a Telenor embereit, ezért hozták meg a súlyos döntést. A ZTE szintén pletykaszinten elismerte a korrupciót, de elhatárolódott dolgozójától, aki szerinte nem megfelelően végezte a munkáját. A Fülöp-szigeteken nem voltak ennyire bölcsek a távközlési céggel kapcsolatban: ott a ZTE széles sávú hálózatot épített volna, a 330 millió dolláros üzletet kísérő csúszópénzáradat – pontosabban annak napvilágra kerülése – az országot politikai káoszba taszította. A tendert végül semmisnek nyilvánították, az elnök aszszony nem mondott le, a Telenor pedig „megbocsátott” a ZTE-nek, amely persze nem csupán a norvégoknak dolgozik Magyarországon.