Hát ez szörnyű, egyszersmind felemelő. Az amerikaiak egyszerűen mindenkinél nagyobbat ugranak, mindenkinél gyorsabbak, erősebbek. Pusztán a fizikumukkal világbajnokságot nyernek. Pedig nincs is játékuk, csak egy-egyeznek, viszont minden védő és támadó lepattanó az övék, rengeteg labdát szereznek, és egyik könnyű kosarat dobják a másik után – a fenti tiráda Rátgéber László, a Fenerbahce női kosárcsapata edzőjének száját hagyta el, az Egyesült Államok–Törökország-döntő 34. percében, amikor először hízott húszpontosra (70-50) a két válogatott közötti különbség, útban a 81-64-es végső amerikai győzelem felé. És a szerb kosárlabdán nevelkedett szakember felháborodással vegyes csodálata tökéletesen érthető. Itt a szerb, a litván és a török csapat, végsőkig kimunkált, precízen felépített védő- és támadójátékkal, olyan délszláv edzőlegendák, mint Dusan Ivkovics (Szerbia) vagy Bogdan Tanjevics (Törökország) dirigálásával, vért izzadva eljutnak a legjobb négyig, s ott egy jobbára ismeretlen NBA-katonákból álló, szedett-vedett sereg (LeBron James, Kobe Bryant, Dwyane Wade, Dwight Howard és a többi megasztár nélkül), egy főiskolai tréner, bizonyos Mike Krzyzewski irányításával a parkettba döngöli őket.
A zsúfolásig megtelt, tizenhatezres Sinan Erdem sportcsarnok lelátóján efféle gondolatok kergetőztek a fejünkben, miközben lassan készülődött az eredményhirdetéshez a FIBA-fejesek társulata, no meg a török állam legfőbb vezetői.
És ekkor kitört a botrány! Amikor Recep Tayyip Erdogan miniszterelnök és Abdullah Gül köztársasági elnök – megannyi kigyúrt testőr kíséretében – levonult a küzdőtérre, olyan elemi erejű füttykoncert és üvöltés kezdődött, hogy a hangrobbanástól kis híján összedőlt a monumentális épület. Az első sorokban ülők rázták az öklüket, talán még be is dobáltak ezt-azt, és ekkor a rendfenntartók betörtek az egyik szektorba, és elkezdtek kifelé ráncigálni onnan egy megtermett fiatalembert. A tömegnek több se kellett. Társuk segítségére siettek, mire a fogdmegek meghátráltak, a hangulat lassan lecsillapodott, s lebonyolódhatott a díjkiosztás.
Kevin Durantnek, a döntő hősének – 28 pont, benne hét tripla – két serleg is jutott. Természetesen felemelhette a világbajnoki trófeát, no meg az MVP-nek, a vb legjobbjának járó ezüstöt is. Plusz bekerült a torna álomötösébe is, a szerb Milos Teodoszics, a török Hidayet Türkoglu, a litván Linas Kleiza és az argentin Luis Scola – a vb pontkirálya – mellé. Amúgy a fenti kvintettből csak a 23 éves Teodoszics játszik ideát, az Olympiakosz Pireusz csapatában, a többiek az NBA-ben – Phoenix Suns, Denver Nuggets, Houston Rockets, Oklahoma City Thunder – pattogtatják a labdát.
Azért a törökök sem búsultak, sőt! Történetük legszebb sikerét aratták az ezüsttel, már a döntőbe jutásért kapott mindegyik játékos egy szép lakást. Nem is tudom, mi lett volna a jutalom, ha megverik a fináléban az amerikaiakat. Talán a Topkapi Szeráj aranykészlete… A sikerkovács egy 63 éves, jelentéktelen külsejű, keszeg montenegrói emberke, a fentiekben említett Tanjevics. Fantasztikus edzői karrierje 32 éves korában indult, amikor a Boszna Szarajevó férficsapatát 1979-ben a BEK megnyerésére vezette – talán mond valamit az olvasónak az együttes vezére, Mirza Delibasics neve… Azóta egész Európát bebarangolta a vándormadár „coach”, jobbára Olaszországban aratta a klubsikereket, de 1999-ben az olasz válogatottal Eb-t is nyert. Az utóbbi három idényt itt, a Boszporusz partján töltötte, a Fenerbahce trénereként, amikor idén februárban összeomlani látszott szépen felépített világa. Vastagbélrákot diagnosztizáltak nála, előrehaladott stádiumban. Az azonnali operáció életet mentett, Tanjevics hihetetlen módon felépült – legalábbis él, mozog és gondolkozik, nem is rosszul, ahogy az a törökök taktikáját figyelve kiderült –, majd a nyáron felkérték a válogatott szövetségi kapitányának, s a dobogó második fokáig vezette Türkogluékat.
Alighanem sokadszor tapasztalhattuk meg a sport csodatévő erejét.
origo.hu
Hajmeresztő szökési terv Esztergomban
