Kötelező lecke Barroso beszéde

Az Európai Parlament tagjairól az a vélemény alakult ki, hogy meglehetősen hézagosan látogatják a parlamenti üléseket. Annak érdekében, hogy az üres padsorok ne vezessenek a bizottsági elnök, José Manuel Barroso megszégyenüléséhez, amikor most kedden az unió történetében először beszédet mond a parlamentben az unió helyzetéről (State of the Union), lépéseket tesznek a távolmaradók megbüntetéséért. A parlamenti frakciók vezetői elhatározták, hogy akik elmulasztják a nagy jelentőségű beszéd meghallgatását, napidíjuk egynegyedét fogják büntetésként fizetni, ami azért nem olyan nagy összeg, hiszen a teljes napidíj 298 euró, igaz, ezt az összeget a képviselők a havi hétezer eurós fizetés felett kapják az üléseken való megjelenésért cserébe. Mivel az uniós parlamenti képviselőkről az a vélemény is elterjedt, hogy gyakran csak aláírják a jelenléti ívet, és elmulasztják az ülést, Barroso mintegy háromórásra tervezett fellépése (beszéd és vita együtt) idején a jelenlétet három alkalommal is elektronikusan (a szavazógombok segítségével) ellenőrzik.
Az elképzelés tulajdonképpen illeszkedik abba a régebben kialakított büntetési rendszerbe, amely szerint ha valaki legalább a szavazások felénél nincs jelen a havonta egyszer tartott plenáris ülésen, akkor napidíjának felét is elveszti. A helyhez kötöttségre irányuló újabb ötlet iránt a képviselők meglehetősen mérsékelt lelkesedést mutatnak. Sarah Ludford, egy angol liberális képviselő reakciója például ez volt: „Nem akarom elhinni! Ez abszurd! Túl korán jön április elseje, a bolondok napja?” A bárónő, miközben elismerte, hogy az üléseken való jelenlét a „túlságos munkaterhek és egyéb okok” miatt valóban problémás, jobbnak tartott volna csak egy, az udvariasságra apelláló üzenetet.
Egy másik képviselő, a holland zöld Bas Eickhout azon méltatlankodott, hogy „egy európai iskolapadba választottak, ahol büntetést kapok, ha nem megyek el a legújabb leckéket meghallgatni?” A képviselő szerint a nagy hallgatóság biztosításának legjobb módja, ha a bizottsági elnök olyan beszédet tart, amelyben új gondolatokkal, ötletekkel áll elő Európa jövőjét illetően. Azonban pont ez az, amit Barroso nem tehet meg. Nem azért jelölték zárt ajtók mögött a bizottság elnöki posztra, mert valami eredetit vártak tőle, hanem azért, hogy a diplomáciai egyensúlyozáson kívül semmit se tegyen. A lényeges dolgokat ugyanis a nagy országok államfői (mindenekelőtt a francia elnök, a német kancellár, a brit miniszterelnök) maguk akarják eldönteni. És, ha (nagy nehezen) megegyeztek valamiben, akkor azt a bizottság nem fogja módosítani. Pedig Barrosónak vannak eredeti gondolatai. Egyetemi előadásaiban (ahová valószínűleg nem kell büntetés kilátásba helyezésével toborozni a hallgatókat) például az Európai Uniót egy birodalomhoz hasonlítja, ami azért érdekes meghatározás, mert a birodalom definíció szerint „egy földrajzilag nagy kiterjedésű államcsoportból és népcsoportokból álló konglomerátum, amelyet egy uralkodó, vagy egy uralkodó oligarchia egyesített és irányít”. Bizonyára nem kellene a megjelenés érdekében büntetéssel fenyegetni a képviselőket, ha a bizottsági elnök az unió helyzetéről tartandó beszédében ezeket a gondolatait fejtené ki részletesebben.
Az is nagy érdeklődést váltana ki, ha most, 2010-ben megmagyarázná, hogy az Európai Unió miért nem vált „a világ legversenyképesebb, leggyorsabban növekvő, tudásalapú gazdaságává, amely képes arra, hogy fenntartható gazdasági növekedés mellett több és jobb munkahelyet és nagyobb szociális kohéziót biztosítson”, mint ahogy azt a 2000. évi lisszaboni tanácsülésen célul kitűzték. Mindezeket nélkülözve azonban talán felesleges is megtartania beszédét az unió helyzetéről, mert azt elég jól jellemzi, hogy a hallgatóságot büntetés kilátásba helyezése mellett toborozzák.