Leszáll, bekopog és műsort készít

Mi tekinthető régimódi és mi korszerű tájékoztatásnak? Talán egyetlen különbséget nevezhetünk meg biztonsággal: a tempót. A modern tájékoztatás gyors flashekből építkezik, célja mintha nem is a konkrét információk átadása, hanem az impulzus bevitele lenne. Amikor megkérdezzük a befogadót, mi is történt, el tudja-e mesélni, nincs története. Annyit érzékel, hogy valami izgalmas, szokatlan, felkavaró dolgokról kapott tájékoztatást. Ezzel szemben a régimódi médiamunkások ragaszkodnak ahhoz, hogy a történeteiknek legyen eleje és vége, elmondható tartalma és maradandó emlékezete. Nincs korosztályos szembenállás e két módszer között, mindkettő a műsorkészítő ízlését, szándékát, neveltetését tükrözi.
Kövesdy Zsuzsanna és Filippinyi Éva régóta a történetmesélős fajtához tartozik, és azok maradtak akkor is, amikor az éppen nem volt trendi a Magyar Rádióban. Tologatták őket ide-oda, hol mikrofon elé engedték, hol háttérbe nyomták, de folyton kiderült, hogy nélkülük a kulturális szerkesztőség nevű üzem nem működik. Jöhetnek nagy tehetségek, feltörekvő bonvivánok, tündökölhetnek vadonatúj megoldásokkal a mikrofon előtt, de a rádió árulkodik: ha valaki készületlen, ha csak nagyzol, de nem ismeri a szakmát, megbukik. Így hát Kövesdy és Filippinyi, olykor lélekben összetörve, méltánytalanul megbántva, mikrofontól eltiltva végezte a dolgát. Most megint jó korszakukat élik, műsort készíthetnek ízlésük és szándékuk szerint.
Az Esti séta kétórás vasárnapi produkció a Kossuthon, nem lehet csak úgy odakenni. Ha a szerkesztők úgy döntenek, hogy Esztergomba lesz a séta, akkor annak neki kell rendesen veselkedni. Egyrészt készülni, másrészt meg szelektálni a témabőségből. Kövesdy és Filippinyi, az őket ismerőket nem meglepve, a városhoz kapcsolódó kulturális-egyházi múlt, illetve annak mai továbbélési változatainak bemutatását választotta. Hosszú blokk a szovjet laktanyából fizikai és szellemi értelemben is újjáépített Szent Adalbert-központról, amely valóban viszonylagos újdonság még a város kínálatában, 2006-ban nyílt meg. Majd következnek a kultúrtörténeti-történeti múlt emlékei: Babits nyaralója, a török dzsámi, Liszt és az Esztergomi mise körüli intrikák felelevenítése a bazilika karnagyával, és persze nem említetlenül a Botticelli-gyanús freskó restaurálása. Vita elhallgatva, de szerkesztői álláspont egyértelművé téve. És persze ott a világ régi rendjét helyreállító Mária Valéria híd.
Kövesdy és Filippinyi felül a városon körbezötyögő turista-villanyvonatra, olykor leszáll,és bekopog, persze jól kigondolva előre, hogy hová, és ha nem is ér a városbemutató végére, ahhoz nagy kedvet csinál, hogy az ember elinduljon Esztergomba. Legalább azért, hogy megnézze: csalnak-e a rádiósok? Hogy tényleg olyan érdekes-e, mint mondják, vagy csak velük érdekes, mert ők tudják, merre kell elindulni a városban? Ha ez utóbbi, akkor ezt nevezik rádiózásnak.
(Esti séta, Kossuth rádió)