Önként lemondott tisztségéről a szövetségi jegybank elnökségében a nemrég megjelent könyvében a Németországban élő mozlim kisebbséget éles kritikával illető Thilo Sarrazin. Lépésével az integrációs politikát provokáló szociáldemokrata párttag kellemetlen helyzetből segítette ki mind az államfőt, mind a kancellárt. Angela Merkel egyetértésével ugyanis Christian Wulffnak kellett volna vállalnia azt a rizikót, hogy elbocsátása esetén Sarrazin a bírósághoz fordul ügyének felülvizsgálata érdekében. A jogi eljárás pedig könynyen a felperes sikerét hozhatta volna. A német sajtó szűkkeblű alkudozásnak nevezi azt a megegyezést, amely Sarrazin és a központi bank között született. A pénzintézet elnöksége ugyanis lemondott arról, hogy ismét kritizálja a széles körű vitát kiváltó Németország elpusztítja önmagát című könyv szerzőjét, ennek fejében pedig elfogadták, hogy Sarrazin közös megegyezéssel a hónap végén távozik a banktól. Lemondását az államfői hivatal is tudomásul vette.
A kereszténydemokratákat is botrány rázta meg, miután Erika Steinbach az elüldözöttek szövetségének két – a németek világháborús felelősségét relativizáló – tagjának védelmében kijelentette: „1939-ben elsőként Lengyelország mozgósított”. A felháborodott reakciók hatására a magát a CDU utolsó, valóban konzervatív képviselőjének tartó Steinbach bejelentette, a novemberi pártkongreszszuson nem pályázik többé elnökségi tagságra.
Két társával együtt közben még az idei év vége előtt új jobboldali pártot fog alapítani René Stadtkewitz, akit a héten zárt ki soraiból a CDU berlini képviselőházi frakciója. A politikus elhatározását részben a Thilo Sarrazin elleni „hajtóvadászattal” indokolta.
origo.hu
A bukott budavári baloldali vezetők 70 millió forintot osztottak ki maguknak a távozás előtt
