Sivatagba öntött milliárdok

Most, hogy kezdetét vette a méreteiben jóval kisebb és mandátumában korlátozottabb kiképző-támogató amerikai katonai misszió Irakban, egyre több visszatekintés születik a háborús erőfeszítés minden aspektusával kapcsolatban. Az Associated Press (AP) elemzése azt mutatja, hogy az újjáépítés és a fejlesztés terén értelmetlen, fehérelefánt-projektekre milliárdok folytak el.

Felhagyott és félkész építkezések, az eredeti tervekhez képest jóval szerényebb kézzelfogható eredmények – ilyen mérleget lehet vonni abból a több száz auditálási jegyzőkönyvből és helyszíni bejárásból, amelyek az AP munkájának alapját képezik. A távolról sem teljes képet adó dokumentumok szerint az amerikaiak által Irakban újjáépítésre költött ötvenmilliárd dollár mintegy tizede ment veszendőbe, bár a felülvizsgálatot végzők szerint a valóságban ennél valószínűleg rosszabb az arány, arról nem is beszélve, hogy a számok nem tartalmazzák az egyik legfontosabb tételt. Irakban ugyanis nincs projekt biztonsági intézkedések nélkül, márpedig ezek egyes esetekben a költségek 17 százalékát tették ki.
Az okok kézenfekvők. Számos javaslat és intés ellenére az Egyesült Államoknak nem voltak átfogó újjáépítési és fejlesztési tervei Irakkal kapcsolatban, amikor a Bush-kormányzat megtámadta az országot és elsöpörte Szaddám Huszein elnök rezsimjét. Nem kevés részt ennek is köszönhető, hogy négy évig nem sikerült áttörést elérni a háborúban, s arra csak akkor került sor, amikor 2007-ben egy csapaterősítési hullámmal párhuzamosan különös hangsúlyt helyeztek a helyi közösségek megnyerésére. Többek között úgy, hogy az amerikai csapatok számára bőséges (3,6 milliárdos) készpénzbüdzsét biztosítottak projektek finanszírozására, és az ellenállás fő erejét jelentő szunnita csoportok jóindulatának megvásárlására.
Az újjáépítést felügyelő amerikai műszaki csapatok adatai szerint 4800 projektet fejeztek be és 233-at kívánnak még megvalósítani, ugyanakkor főként biztonsági megfontolásból 595-tel felhagytak.
A pénzkidobásnak jelentős szimbólumai is vannak Irak-szerte. Bagdadtól északra, Kan Báni Száád település felé negyvenmillió dollárért építtettek 2004-től börtönt a Parsons Corporationnal, ám a 3600 rabot befogadni képes komplexum megvalósításával 2007-ben felhagytak. Azóta üresen áll. Dijalában egy orvosi rendelőből hiányzott a lépcsőház, a főváros nemzetközi repülőterén épített 5,7 milliós konferencia-központ tanácstermébe pedig nem vezették be az áramot. Általános jelenség, hogy az amerikaiak pénzt költöttek olyasmire, amit a helyiek nem akartak, míg az alapvető infrastruktúrára, mint az iskolák vagy egészségügyi létesítmények, már nem jutott pénz. A biztonsági helyzet sem képezte a mérlegelés tárgyát számos alkalommal: a súlyos harcokat átélt Fallúdzsában azután kezdtek el építeni mintegy 100 millióért egy új szennyvíztelepet, hogy a városban négy amerikai civil biztonsági embert megölt, megcsonkított és megégetett a népharag. A tervezett költségek megháromszorozódtak, a kapacitás azonban csak harmadrészben valósult meg. Ám az egésznek semmi értelme, mert nem kötötték össze a helyi szennyvízhálózattal.