Tartozások fogságában

Nem kell megengedni a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF) azt, hogy a gazdasági részletkérdésekbe beavatkozzon – erről beszélt a Magyar Nemzetnek adott interjújában Urbán László, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) magyarországi kiküldöttje, aki szerint az államháztartási hiányról érdemes egyeztetni a szervezettel. Urbán úgy gondolja, hogy a gazdasági függetlenséget az eladósodottság csökkentésével lehet elérni.

Kockázatos a hiány csökkentése? A világgazdaság fellendülését jósolja a Nemzetközi Valutaalap (IMF) első vezérigazgató-helyettese. Ugyanakkor a húsz legfejlettebb ipari ország (G20) pénzügyi vezetőinek dél-koreai értekezlete előtt John Lipsky hangsúlyozta, nem szabad megfeledkezni a kockázatokról sem. A kormányok jelentős része ugyanis abbahagyja a gazdaság költségvetési-pénzügyi támogatását, és csökkenti az államháztartási hiányt. Az IMF egyébként júliusban 4,6 százalékra javította a világgazdaság idei növekedésére szóló előrejelzését az áprilisban jósolt 4,2 százalékról, a 2011-re vonatkozó prognózisát pedig változatlanul, 4,3 százalékon hagyta. Az IMF becslése szerint a világgazdaság összteljesítménye tavaly átlagosan 0,6 százalékkal csökkent a 2008-as, 3 százalékos növekedés után. Lipsky arról is beszámolt, hogy jól haladnak a megbeszélések az IMF igazgatótanácsának átalakításáról. A módosításokra azért van szükség, mert a fejlődő országok nagyobb lehetőséghez szeretnének jutni a nemzetközi szervezetekben, köztük az IMF-ben. Befolyásukat annyival növelnék, mint amennyivel a világgazdaságban vállalt szerepük nőtt az elmúlt években. (MTI)

Szigorú költségvetési politikát, és az adósság csökkentését ígérte a kormány, mégis államcsődkockázatról beszélnek egyes külföldi elemzők. A nemzetközi pénzintézetek elsősorban mi alapján ítélik meg Magyarországot?
– A legfontosabb szempont egy ország teljesítményének megítélésében a kiegyensúlyozott gazdasági növekedés. Válsághelyzetben az elemzők különösen érzékenyek és kritikusak azon országokkal szemben, amelyek súlyos egyensúlytalanságokkal küszködnek. Magyarország esetében a külső eladósodottság aránya a legveszélyesebb tényező, egyrészt az államháztartás, másrészt a magánszektor miatt.
– Mennyire befolyásolja a befektetők hozzáállását hazánkhoz az a tény, hogy az IMF-es hitelmegállapodás témáját szinte hisztérikusan kezelik a nemzetközi sajtóban?
– Nem a médiában megjelent kommentárok számítanak, hanem az, hogy a magyar kormány legyen elkötelezett a költségvetési hiány és az államadósság csökkentése mellett. Az elkötelezettség elvi kinyilatkozása azonban nem elegendő, ennek a szándéknak a büdzsé számaiban is kell tükröződniük.
– Miért van ekkora nyomás a kormányon a sajtó és az elemzők részéről, miért kell sürgetni az IMF-es megállapodást? Egyelőre több szakértő is megerősítette, hogy nincs szüksége az országnak a valutaalap újabb hitelére.
– Igen, pillanatnyilag nincs szükség erre a forrásra. Ugyanakkor a valutaalappal kötnünk kellene egy újabb megállapodást, mert annak segítségével a kormány hamarabb visszanyerheti a nemzetközi pénzpiacok előtt a hitelességét, s ezzel a kamatfelárak is csökkennének, aminek következtében visszaesnének a kormány kiadásai, illetve ez a hatás az eladósodott polgárok törlesztőrészleteiben is érződne. Vissza lehet szerezni a megállapodás nélkül is a hitelességet, csak hosszabb ideig tart, és drágábban tud hitelt szerezni közben az ország.
– Az IMF azt kérte, hogy jövőre három százalék alá csökkentsük az államháztartási hiányt. A gazdasági növekedés ellenében is mereven kellene ragaszkodni ehhez a célhoz jövőre?
– Pillanatnyilag néhány tized- százaléknyi hiánycéleltérésről vitatkozunk a valutaalappal, ez nem tartalmi, inkább szimbolikus jelentőségű kérdés. Ekkora különbséget az IMF-nek is el kellene fogadnia, de ez fordítva is így van. Pár tizedszázaléknyival nagyobb hiány nem nyújt lehetőséget érdemi gazdaságélénkítésre, tehát a növekedésre gyakorolt hatása elhanyagolható. Ugyanakkor a piacok számára fontos üzenete van a három százalék alatti deficitcélnak.
– Igen ám, de az IMF más területeken, például szociális kérdésekben is beleszólási jogot kér, gazdaságpolitikai együttműködésnek értelmezi a megállapodást. Egyetlen ország sem jött ki jól abból, amikor a valutaalappal „kötötte össze sorsát” – állítják neves közgazdászok. Mi a véleménye erről?
– Megítélésem szerint kulcskérdés az államháztartásra és a külső fizetési mérlegre vonatkozó megállapodás. A szociális és egyéb gazdaságpolitikai részletkérdésekben nem feltétlenül indokolt az, hogy megegyezzünk az IMF-fel.
– Kovács Árpád volt számvevőszéki elnök azt nyilatkozta, hogy a kormányt olyan irányba próbálják mozgatni bizonyos érdekkörök, amelyek számukra hoznak előnyt. Hogyan tudná Magyarország saját gazdasági érdekeit érvényesíteni? Hogyan lehet sikeres a gazdasági szabadságharc?
– Gazdasági függetlenségünk és gazdaságpolitikai szabadságunk azzal növelhető, ha minél hamarabb jelentősen csökkentjük eladósodottságunk arányát a GDP-hez képest. Magyarország szabadságát eddig az a politika határolta be, amelyik az ország hiteleit növelte. Ebben az IMF-fel közös nevezőre lehet jutni. Téves a gazdasági szabadságharc fő célját abban meghatározni, hogy növeljük mozgásterünket a nagyobb arányú eladósodás érdekében: a nagyobb hiány ugyanis ezt jelenti.
– Miért vádolják egyesek – finoman utalt rá előbb ön is – az új kormányt máris azzal, hogy lazítana a pénzügyi politikán? Ez évre a gazdasági tárca vezetője azt ígérte, hogy tartani fogjuk a hiánycélt, a jövő évi tervet a költségvetés elkészítésével együtt kell meghatározni, az pedig ráér októberig.
– Igen, a jövő évi költségvetés beterjesztésekor kell megjelölni legkésőbb a hiánycélt. Azonban a piacokat nem szerencsés bizonytalanságban tartani.
– Magyarország képviselőjeként az EBDR-ben mekkora mozgástere van az ország érdekeinek érvényesítésére? Az IMF-nél Washingtonban nincs saját kiküldött, belgiumi szakember képviseli hazánkat. Ehhez képest mennyire jelent előnyt az ön személyes jelenléte?
– Magyarország szavazati súlya tőkerészesedésével arányos a nemzetközi pénzintézetekben. Ez alapján nincs jelentős befolyásra lehetőségünk és képességünk, akár saját kiküldött képviseli hazánkat, akár nem. Ugyanakkor a személyes képviselet segít abban, hogy előzetesen megismerjük a döntéshozók álláspontját és eloszlassuk esetlegesen felmerülő aggályaikat. A stratégiai fontosságú ügyekben ugyan ily módon nem tudjuk érdemben befolyásolni a döntéseket, de belülről követve a folyamatokat, a kapcsolatokon keresztül a minket érintő kérdésekben ez lehetséges.
– Szinte csak egy hónapig volt a Malév igazgatóságának elnöke, az EBRD-nél ellátott munkájára hivatkozva mondott le erről a megbízatásáról. Mit gondol, utódjának mi lesz a legnagyobb kihívása ebben a pozícióban?
– A Malévval kapcsolatos ügyekben az utódomat kérdezze.