Újfajta dinamizmus kell

Máté Gábor 1987 óta tagja a budapesti Katona József Színháznak, 2001 óta ugyanitt főrendező. A Fővárosi Közgyűlés döntésének értelmében jövő februártól 2016-ig ő igazgathatja a teátrumot. A szakmán belül sokan úgy gondolják, Máté Gábor kinevezésével lezárult a kortárs magyar színháztörténet egyik nagy korszaka. Elődje, Zsámbéki Gábor huszonegy évig vezette a Katonát.

Makrai Sonja
2010. 09. 23. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Nem lehet elvárni a színháztól, hogy valami teljesen más kezdődne a jövőben, vagy gyökeresen lezárulna. Én a kilencvenes évek közepétől már nem csak színészként vettem részt a Katona művészeti munkájában – kezdi a beszélgetést Máté Gábor. – A Színház- és Filmművészeti Egyetemen végzett diákjaim közül is sokan a színházhoz szerződtek. Épp ezért sem lesz nagy változás: Zsámbéki Gábor is tovább fog rendezni a Katonában. A társulat és az ő részéről egyaránt van igény erre. Ascher Tamást szeretném megnyerni főrendezőnek, erről már folynak a tárgyalások is. De szomorú lenne, ha nem látszódna, hogy változás történik a színházon belül. Még csak tervek vannak a fejemben arról, hogy milyen előadások lesznek a jövő évadban. Újfajta dinamizmusban gondolkodom. Szeretném, ha a Katona ugyanolyan progresszivitással bírna, mint a nyolcvanas években. Bizonyos értelemben véve radikálisabban kell jelen lennünk; mind a nézők, mind pedig a színházban dolgozó emberek úgymond kényelmesek lettek a Katonával szemben. És ez veszélyezteti a színészi munkát. Nem elég, hogy mi ezeket a nagyon jó előadásainkat létrehozzuk, játsszuk hosszú ideig. A Katonának ki kell mozdulnia önmagából, mozgékonynak és sok esetben agresszívabbnak kell lennie.
– Soha nem áhítozott semmiféle pozícióra. Ezt több interjúban is hangsúlyozta, amikor főrendezőnek nevezték ki. Ennek fényében mégis miért pályázott a színigazgatói tisztségre?
– Amit a Katona eddig elért, az olyan művészeti értéket képvisel, amelyet kár lenne veszni hagyni. A magyar színházi életben nagyon fontos helyet foglal el. Ha valami miatt megszűnne, az kulturális életünk nagy vesztesége lenne. Elsősorban ez sarkallt engem arra, hogy tovább folytassam ezt az utat. Egy nagyon jó színházat megtartani és kicsit még jobbá formálni nem kis feladat. Ebbe könnyű belebukni, és ez egy kicsit idegesít is. De ha nem éreztem volna magamban ehhez elegendő erőt, akkor nem is pályáztam volna.
– Színészként 1987 óta tagja a színháznak, 2001 óta főrendező, jövő februártól pedig már a Katona igazgatója lesz. Hogy tudja magában és a kollégákkal szemben ezeket a kategóriákat elkülöníteni?
– A bizalom és a barátságosság sok helyzetet meg tud oldani. Persze van bennem szigor is, a tanítványaim ennek szívesen oda is adják magukat. Innentől kezdve bizonyos helyzetekben a színházi dolgozókkal szemben is jóval keményebbnek kell lennem, mint ahogy megszoktam. Most már egyre jobban rám nehezedik az a súly, hogy a Katona értékrendszerének meg tudok-e felelni. De nem ismerek magamnál szigorúbb embert e tekintetben.
– Mindenhol szóvá teszi, hogy az ország elkeserítő szellemi állapotban van, a színház is mindinkább elbulvárosodik. A Katona hogy tud szembemenni az árral?
– Belső erő kell ehhez, és ha a színházban is vannak szövetségesek, akkor már lehet ez ellen harcolni. Hogy milyen eredménnyel, az már más kérdés. Nem színházi világromlásról van szó, hanem általános kulturális hanyatlásról. A televíziócsatornák gátlástalansága, hogy jóval nagyobb hangsúllyal sugározzák a kulturális szemetet, mint a művészi-szellemi értékkel bíró műsorokat, zavart okoz a nézőkben. Lehet érzékelni, hogy a színházba járók is egyre kevésbé fogékonyak a bonyolult, finom jelzésekre, sokkal jobban vevők a látványos, rögtön megérthető dolgokra. De a művészi munkát is befolyásolja a média. Ha én vezetőként kellő visszafogottságot tanúsítok bizonyos dolgokkal – televíziós sorozatok, reklámok – szemben, akkor a színészeimtől is elvárhatom ugyanezt. Hogy életükben első helyen a Katona álljon. Csak remélni tudom, hogy az igényesség mint vezérelv változást eredményezhet.
– A Katona mindig is nagy hangsúlyt fektetett a színészek folyamatos nevelésére. Állandó mozgás- és beszédtanfolyamokat, kurzusszerűen egyéni hangszertanulást biztosítanak a színészeiknek, hogy megóvják őket az elfásulástól. Ma már ugyanilyen fontos a nézői nevelés is.
– A fiataloknak és a tanároknak ma már nem jelent annyit a színház, mint például a nyolcvanas években, a Katona indulásakor. Ha egy tanár érdektelen a színházzal szemben, akkor a diák is azzá válik. Az az érzésem, hogy ma a színházhoz sokan nem találják meg az utat. Szeretnék majd egy színházi kommandót létrehozni: klasszikus darabokat állítanának színpadra fiatal rendezők, furcsa egyszerűsített szereposztással, minimális díszlettel. Ezeket iskolákban adnánk elő, megfelelő rendszerességgel. Ha valaki izgalmas színházat lát az iskola tantermében, aulájában, megérti, hogy a művészet ezen ága mire való. Ezzel talán be lehet vonzani a fiatalokat a színházba.
– A mai magyar színházat több interjújában is szavazatszerző intézményként definiálta. A Katonáról is kialakult egy bizonyos kép az emberekben, hogy milyen politikai elfogultsággal is bír. Ön azonban, saját elmondása szerint politikamentes színházban gondolkodik.
– A politizálás ma Magyarországon valamilyen pártközeliséget jelöl. Számomra a politika azt jelenti, hogy a közért tegyünk. Ha innen nézzük, én is a politikus színház oldalán állok. A fontos társadalmi kérdésekhez hozzá kell szólni a színháznak, de nem a pártvonal mentén. Az igazság keresése és a valóság felmutatása kell hogy cél legyen. Kritikus gondolkodással kell közelíteni mindenhez. Hitem szerint a színháznak társadalmi lelkiismerettel kell bírnia. Hogy a Katona politikailag bármerre is elfogult lenne, borzasztóan felületes megállapítás. Balgaság lenne azt gondolni, hogy úgy állunk neki a próbáknak, most csináljunk egy közepesen jobb- vagy baloldali darabot: ez a furcsán paranoiás ország közállapotára jellemző. A Katona nem a pártos politika mentén fogalmazza meg a problémákat; a színháznak soha nem válik hasznára, ha azt deklarálja, hogy milyen oldalon is áll.
– Igazgatóként át kell látnia a színház gazdasági működését is. Az elvonások és az előadó-művészeti törvény hogy érintették a Katonát, amelynek fenntartója a főváros?
– Béreket nem tudtunk növelni, de a színházteremben több rekonstrukciós feladatot el tudtunk végezni. Az októberi önkormányzati választásokat követően, remélem, jó tárgyalási alappal indulunk. Naiv remény talán, de ha a közgyűlés ennyire egységesen döntött mellettem, akkor az októberben felálló önkormányzat ezt akceptálni fogja.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.