Változatlanul aranyosak a magyar lányok

Janics Natasa egymaga három aranyérmet szerzett, Kovács Katalin megdöntötte Birgit Fischer rekordját, a magyar csapat 6 arannyal, 5 ezüsttel és 1 bronzzal az első helyen zárt az éremtáblázaton, ötkarikás szemmel is megfelelő a mérleg (3-3-1), mégis van hiányérzetünk a Poznanban tegnap véget ért kajak-kenu világbajnokság után. A huszonnyolc döntőből hetet a mieink nélkül rendeztek meg, amire még nem volt példa, amióta 1994-ben kibővítették a vb-programot. Férfikajakban különösen szembetűnő a térvesztésünk, az öt olimpiai számból egyetlenegyben versengtünk az érmekért, de legalább Kammerer Zoltán és Vereckei Ákos kettes ezer méteren második lett.

Eredmények
Női kajak, 200 m, K-1: 1. Janics Natasa; K-2: 1. Kovács Katalin, Janics; váltó: 1. Németország, 2. Magyarország (Janics, Paksy Tímea, Hegyi Zomilla, Vad Ninetta). 500 m, K-1: 1. Inna Oszipenko-Radomska, 2. Janics; K-2: 1. Szabó Gabriella, Kozák Danuta; K-4: 1. Janics, Csipes Tamara, Kovács, Benedek Dalma. 1000 méter, K-1: 1. Franziska Weber, 2. Kovács; K-2: 1. Szabó, Csipes. 5000 m, K-1: 1. Folláth Vivien.
Férfi kajak, 200 m, K-1: 1. Edward McKeever (Nagy-Britannia), …10. Molnár Péter; K-2: 1. Arnaud Hybois, Sebastien Jouve (Franciaország), Dombi Rudolf és Beé István a középfutamban beborult, és kiesett; váltó: 1. Spanyolország, … 4. Magyarország (Molnár Péter, Gyertyános Gergely, Dudás Miklós, Boros Gergely). 500 m, K-1: 1. Anders Gustafsson (Svédország), … 11. Szalai Tamás; K-2: 1. Raman Pjatrusenka, Vagyim Mahnyev (Fehéroroszország), 8. Kammerer Zoltán, Kucsera Gábor. 1000 m, K-1: 1. Max Hoff (Németország), … 21. Kucsera; K-2: 1. Martin Hollstein, Andreas Ihle, 2. Kammerer, Vereckei Ákos; K-4: 1. Fehéroroszország, …10. Magyarország (Dombi, Szalai, Kökény Roland, Hadvina Gergely). 5000 m,
K-1: 1. Ken Wallace (Ausztrália), … 9. Gyökös Lajos.
Férfi kenu, 200 m, C-1: Ivan Stil (Oroszország), … 7. Kovács Gergely; C-2: 1. Raimundas Labuckas, Tomas Gadeikis (Litvánia), … 18. Kovács, Végh Attila; váltó: 1. Oroszország, … 4. Magyarország (Kovács Gergely, Horváth Gábor, Nagy Péter, Bozsik Attila. 500 m, C-1: 1. Gyenyisz Harazsa (Fehéroroszország), … 7. Korisánszky Péter; C-2: 1. Alexandru Dumitrescu, Victor Mihalachi (Románia), … 10. Széles Gábor, Varga Dávid. 1000 m, C-1: 1. Vadim Menkov (Üzbegisztán), 2. Vajda Attila; C-2: 1. Alexandru Dumitrescu, Victor Mihalachi (Románia), … 3. Tóth Márton, Mike Róbert; C-4: 1. Fehéroroszország, … 6. Magyarország (Széles, Varga, Nagy, Sarudi Pál). 5000 méter, C-1: 1. Ronald Verch (Németország), Fürdök Gábor nem fejezte be a versenyt.
Női kenu, 200 m, C-1: 1. Laurence Vincent-Lapointe (Kanada), … 9. Marschalkó Alexandra.

(Poznan)

Csakúgy, mint tavaly, aranyérmet az idén is csak hölgyeink gyűjtöttek. Hatot. S mellé még három ezüstöt. Nehéz is eldönteni, kivel kezdjük a méltatást. Mert valamilyen okból mindenkinek van oka a büszkeségre. Janics Natasa öt számban indult, ebből hármat megnyert; Kovács Katalin, kimondani is ijesztő, megszerezte a huszonnyolcadik, majd a huszonkilencedik vb-címét, amivel immár ő a kajak-kenu világbajnokságok történetének valaha élt legeredményesebb alakja; Szabó Gabriella és Csipes Tamara duplázott; Kozák Danuta és Benedek Dalma olimpiai számban élt egyetlen lehetőségével; Folláth Vivien pedig az új, de már most népszerű ötezer méteres finálét nyerte meg.
Janics, Janics, Janics
Ezüstérem után nem mondhattuk, hogy Janics Natasa számára tegnap rosszul kezdődött a nap, de ő láthatóan nem volt elégedett az ötszázon elért második hellyel (a pekingi címvédő, az ukrán Oszipenko győzött). A Janics, Csipes, Kovács, Benedek négyes vezérevezőseként már fölényes sikert ünnepelhetett, majd kétszázon visszavágott Oszipenkónak, e távon Kovács Katalinnal duplázott, végül a váltóval és egy ezüsttel zárta keretesen a napot. Janics Natasának ezt megelőzően már lett volna ideje nyilatkozni, de megszokásból ekkor is futva távozott az eredményhirdetésről, s csak a nap végén értékelt: „Csalódott vagyok az ötszáz egyes miatt. A hajrában a hínárokkal is meg kellett küzdenem, nagyon kihajtottam magam. A négyesben szerencsére a lányok annyira tolták alám a hajót, hogy kicsit még lazsálhattam is. Kétszázon minden összejött.”
Kovács Katalin az ezer egyes második helye után önkritikusan még így fogalmazott: „Nem erre vagyok képes, de most ezt a teljesítményt tudom nyújtani. Ahhoz, hogy jól menjek, nemcsak testben kell felkészültnek lenni, hanem fejben, lélekben is. Nálam most ez nincs együtt.” Másnap, amikor a négyes tagjaként összejött a csúcsdöntés, azt mondta, örülni már tud, a Janiccsal aratott diadal után pedig felhőtlenül boldognak tűnt.
Szabó Gabriella azt emelte ki, tavasszal, amikor sérülés miatt három hetet ki kellett hagynia, még csak nem is álmodott ilyen sikerről. Csipes Tamara bevallotta, édesapja, Csipes Ferenc azzal az utasítással bocsátotta vízre az ezer páros előtt, ha nem nyernek, ki se kössenek. Kozák Danuta volt a helyiek kedvence, hiszen édesanyja révén lengyel vér is csörgedezik az ereiben. Benedek Dalma pedig a csapatszellemet emelte ki, amit jó hallani az elmúlt évek viszályai után.
Kipróbált harcosok
Noha az Európa-bajnokság azt engedte sejteni, hogy a férfiaknál végre az ifjabb korosztály is beleerősödött a nemzetközi mezőnybe, a vb-n egy kivételével csak a kipróbált harcosok értek el eredményt. Kammerer Zoltán és Vereckei Ákos bizonyította, hogy az egyre sűrűbb kajakosmezőnyből is ki lehet emelkedni. „Mi már túl vagyunk életünk versenyein, amit ráadásként elérünk, az csak ajándék, most mégis bosszús vagyok – kezdte Vereckei, majd Kammerer így elevenítette fel a futamot: – Hétszáz méternél hínártengerbe ütköztünk, a Titanic utasainak lehetett ilyen élményük. Kívülről úgy tűnhetett, hogy jönnek fel a németek, ám valójában mi lassultunk. Kár érte, mert életem legjobb ezres pályája lehetett volna.”
Utólag még belegondolni is rossz, hogy egyetlen ütőképes férfi kajakos egységünk léte is veszélyben forgott. Még májusban, a rangsoroló verseny után felmerült, hogy Kammerernek inkább Szalai Tamással kellene indulnia. Azért, mert Vereckei egyesben akkor ezren csak nyolcadik, ötszázban pedig kilencedik lett. Noha később kiderült, azért maradt el az elvárttól, mert arcüreggyulladással versenyzett, a hét végén mégis szükségesnek tartotta, hogy köszönetet mondjon azoknak, akik ez évben segítették: „Először Zolinak tartozom hálával, hogy kitartott mellettem, tudta, hogy van jövője a párosunknak. Aztán a klubomnak, a Honvédnak, az edzőmnek, Sári Nándornak és Kuttor Csabának, aki triatlonos létére nagyon sok hasznos tanácscsal látott el.”
Bár nem ezen az ösvényen haladva, végeredményben Vajda Attila is erre a következtetésre jutott. Tavaly az Eb-győzelmét követő vb-nyolcadik helyet azzal indokolta, hogy az idény végére elégett, mint a gyertya, az idén viszont a gyenge szezonkezdet után, a folyamatos munka érdekében kihagyta az Eb-t. Jól kalkulált. A világbajnokságra szinte csúcsformába lendült, nagyon kevéssel kapott ki az üzbég Menkovtól, majd így értékelt: „Nagyon boldog vagyok, csak azt sajnálom, hogy 48 századon múlt az első hely. Szerettem volna elkapni Menkovot, a végén gyorsultam is, de nem tudtam kellőképpen emelni a csapásszámot. Ez az év a munkáról szólt, úgy jöttem ki a vb-re, hogy ha dobogóra állhatok, akkor már elégedett leszek. Így hát jó az ezüst. Londonban arany lesz belőle.”
Lét, minimum
Kajak-kenuban a világbajnoki sikert aranyban, még inkább aranyakban mérik. A figyelem elsősorban az ismert, olimpiai bajnoki címmel büszkélkedő arcokra vetül. Olykor azonban érdemes kitekinteni az árnyékos oldalra. Korábbi eredményeihez mérten Poznanban Tóth Márton és Mike Róbert nyújtotta a legbravúrosabb teljesítményt. S itt nem csupán arra gondolunk, hogy így együtt kenu kettes ezer méteren először jutottak ki világbajnokságra, s az Eb-negyedik helyhez képest előre lépve bronzérmet szereztek. Ki kell emelni: olimpiai műsoron szereplő versenyszámban. S a meglepetés még átütőbb lett volna, ha nem vétenek két technikai hibát: a rajtnál csúnyán beragadtak, a hajrában pedig elkormányozták magukat, s tettek egy kisebb kanyart. A 74 századmásodperc, amennyivel elmaradtak a győztes román duótól, ezeket kiküszöbölve nem hátrányként, hanem akár előnyként is jelentkezhetett volna. Nüánszokon múlik egy-egy helyezés sorsa. Ez rendben is van, hiszen erről szól a versenysport. Ám e nüánszoknak, kimondhatjuk, igazságtalan elő- és utóéletük van.
Mike Róbertnek, noha évek óta jelen van a sportág hazai élvonalában, 2006-ban ötszáz egyesben ő képviselte hazánkat a szegedi vb-n (nem jutott döntőbe), bevallom, eddig magam sem szenteltem különösebb figyelmet. Szombati bronzérmük után hosszabban elbeszélgettünk, s meghökkentő részleteket árult el. Nem panaszképpen, nem azért, hogy feleseljen a jelen szabályozással, de ha már megkérdeztem, elmondta, egy éve ilyenkor kis híján abbahagyta a sportolást. Havi nyolcvanötezer forintból tengődik; hatvanezret az egyesületétől, az MTK-tól, huszonötöt pedig Gerevich-ösztöndíjként kap, olykor többhavi késéssel. Ami szinte létminimum. Társa helyzete semmiben sem különbözik az övétől. Melegvízi edzőtáborba is csak önálló szervezésként jutottak el, igaz, Mike büszkén mondja, feleannyiba került, mint amennyiből a szövetség a többieknek kihozta, pedig Sevillából még Barcelonába és Madridba is elugrottak kirándulni.
Vessük ezt össze azzal, hogy az állami sportvezetés a pekingi olimpián csak úgy dobálózott a milliókkal, kiegészítendő a különben is tisztességes állami jutalmat. Véletlenül sem Kovács Katalin, Janics Natasa, Vajda Attila, Kammerer Zoltán és a többiek sportolással megszerzett egzisztenciájára irigykedem fogadatlan prókátorként. Ám az arányok vészesen eltolódtak.
Mike és Tóth, köszönhetően a poznani bronznak, könnyebb év elé néz. A kudarcok mellett ez a 3. hely felértékelődik. Az összkép arra is int, ha továbbra is a világ élmezőnyébe akarunk tartozni, a sportág peremét is meg kell óvni. Mert ha az repedezni kezd, a törésvonal eléri a centrumot is. Így kapcsolódik össze lét és minimum.