Kiderül: Észak-Erdély visszatértét egyformán örömmel üdvözölte a magyarságon kívül a zsidó és a szász közösség is. A Polgárok Házában baráti beszélgetéssé alakult a népes közönség részvételével megtartott esemény. A kötet két szerzője, Illésfalvi Péter és Szabó Péter történészek szerényen szóltak a vállalkozásról, ám aki belepillantott a gazdagon illusztrált kiadványba, képet alkothatott az egzakt kutató- és gyűjtőmunka volumenéről. Szabó Péter elmondta: a személyes iratok, dokumentumok bemutatásán volt a hangsúly, de szerepelnek a kötetben a fontosabb honvédvezérkari rendelkezések is, mint például hogyan viszonyuljon a hadsereg a lakossághoz. Harmadik elemként a korabeli sajtóhíradások kínálkoztak. A hadtörténész rámutatott: korántsem csak rózsaszín szemüvegen át nézte a helyi média az ünnepségeket.
A sepsiszentgyörgyi székely nép csípős megjegyzésekkel fűszerezte beszámolóját, mert olyanok is beszédet mondhattak, akik arra érdemtelenek. Az újságíró felrótta, hogy az említett urak papírból olvasták a szónoklatokat. Egy következő visszaemlékezés Bor Jenő magyar királyi altábornagyé, aki szintén Szentgyörgyön a harmadnapja folyamatosan tartó vidám ünneplést berekesztette, ám szállása elé tüntetést szerveztek a méltatlankodó helyiek. Vissza is vonta a szigorú rendeletet, mire a polgárok felfüggesztették az éjszakába nyúló mulatozást. Illésfalvi Péter egy, a kötetben nem publikált története éppígy rávilágított, milyen óriási öröm kísérte a magyar honvédek jövetelét. Egy kis szilágysági falu elöljárói szabályos delegációt menesztettek a legközelebbi honvéd parancsnokságra, küldenének magyar katonákat hozzájuk is, akiket megfelelőképpen megölelgethetnének. Mire azonban a század késő este megérkezett, a kisbíró, a plébános és társaik a felfokozott várakozásban elszenderedtek, illetve már nem voltak fogadásra alkalmas állapotban. Így másnapra maradt a katonák méltó megvendégelése. Demeter László, a kötetet közreadó Tortoma kiadó igazgatója felemlegette, hogy amikor a magyar katonák évek múltán kénytelenek voltak elhagyni Székelyföldet, a helyiek azt kiáltották utánuk: Ne menjetek el, mi lesz velünk? Minden nosztalgikus hangütés ellenére olyan művet kap az olvasó, amely nem ellentéteket szít – emelte ki Szakály Sándor. Éppen ellenkezőleg: a tudományos alapossággal, élvezetes stílusban megírt munka a félreértések tisztázásával feloldhatja a maradék feszültségeket. Egy hozzászóló emlékeztetett: szeptember elején Szatmárnémetiben olyan konferenciát rendeztek, amelyen a román történészek is a legpozitívabban viszonyultak a jubileumhoz. A szerzők és a kiadó gondolkodnak egy olyan köteten, amely román szemszögből ábrázolja az 1940-es történéseket.
origo.hu
Pszichopata, bohóc, egy múló pillanat: ez az utca emberének véleménye Magyar Péterről - videó
