Tadics újabb megnyilvánulásai már nem hasonlítottak a korábbi harcos nyilatkozatokhoz – sem az ENSZ-ben elhangzott beszéde, sem a sajtónak adott nyilatkozata –, ehelyett új távlatok lehetőségéről szólt a két nemzet kapcsolataiban. Kiemelte, hogy Szerbiának nincsenek olyan illúziói, hogy a koszovói albán nép visszatérne a korábbi berendezkedésre, ám – s ez volt beszédének lényege – nem lehet, hogy egyik fél mindent megkapjon, a másik meg mindent elveszítsen. Ez a szerb diplomácia nyelvén azt jelenti, hogy Belgrád valamilyen formában igényt tart Észak-Koszovóra. De lehet, hogy ennél többet is elvárna, nem csak Koszovó vonatkozásában.
Mind Belgrádban, mind Pristinában közben azt találgatják, hogy kik lesznek a tárgyalódelegációk tagjai. Helyzetelemzők attól óvják a szerb vezetést, nehogy ugyanazok az emberek vegyenek részt a párbeszédben, akik eddig is. Új emberekre van szükség. Azt a véleményt azonban még nem merték megkockáztatni, hogy nemcsak új emberekre, hanem a kérdés teljesen új megközelítésére is szükség lenne. Ám utalásuk egyértelmű. A régi tárgyalóküldöttséggel ugyanis erősödne az a gyanú, hogy Szerbia nem akar változtatni politikáján.
Közben két újabb vita is megterhelte a párbeszéd előtti javuló hangulatot. Az egyik, hogy a szerbek nem látják szívesen Fatmir Sejdiu koszovói elnököt és Hashim Thaci kormányfőt Irinej szerb pátriárka peci beiktatási ünnepségén, amelyen jelen lesz a teljes szerb vezetés – pristinai jóváhagyással. A másik incidens, hogy folytatódott a szerb telefonszolgáltatók átjátszóinak leszerelése szerte Koszovóban, ami ismét kiváltotta az ott lakó szerbek háborgását.
origo.hu
Bayer Zsolt: Erről van szó!
