Egységbe kovácsolt idegenek

Miközben az ország az októberi forradalomra emlékezik, a főváros folkra érzékeny pontjain a hétvége minden napján szól majd a bartóki értelemben vett szabadság hangja. A Muzsikás gyerekeknek játszik, a Fonó tripla koncerttel jubilál, a Csík zenekar pedig idegeneket olvaszt egységbe, ahogy mindig.

Csík díszkísérettel. Kósza népzenei kísérletnek indult, az utóbbi idők egyik legsikeresebb könnyűzenei produkciója lett; a Csík zenekar már rég nem a táncházak közönségének szól. Tömegeknek. Holnap este, az ötvenhatos megemlékezések közé ékelve alighanem ezrekből formálnak majd közösséget Ferenczi Györggyel és Szirtes Edina Mókussal karöltve. Öt óra körül érdemes gyülekezni a Kossuth téri színpad előtt.

Járta az erdőt az öreg, kilenc fia követte. A gyerekek felnőttek, egy nap magukra maradtak. Szarvassá változtak. Hiába hívta őket az öreg haza, az ő lábuk már nem lépett tűzhely hamujába, csak a puha avarba. „Szájuk többé nem ivott pohárból, csak tiszta forrásból”. Eddig a történet, és Bartók Béla Cantata profanájának utolsó versszaka. Örök origó, kristálytiszta zene.
A Művészetek Palotája Fesztivál Színházában vasárnap délelőtt tizenegykor a Muzsikás közreműködésével matinékoncerten hangzik el néhány mozaik a bartóki univerzumból, és ott ül majd a zongoránál Jandó Jenő is, hogy megszólaltassa Bartók zongoraműveit. Bő két óra alatt elhangzik az Allegro Barbaro, román népi táncok, dunántúli, kalotaszegi, gyimesi, mezőségi hangszeres dallamok, és részletek a gyerekeknek írt zongoraciklusból, mindezt egyetlen merítéssel – tiszta forrásból. Könyvtárnyi szakirodalma van már a kodályi zenepedagógiának, a bartóki útnak, hiába idéznénk belőle akár egy sort is, a gyerekeket nehéz lenne íróasztali okosságokkal megnyerni a népzenének.
Médium nélkül nem megy. A Muzsikás talán legnagyobb érdeme éppen ez – hosszú évek óta misszionáriusként viszi a népzenét világgá, s szólaltatja meg úgy, hogy érezzék a legkisebbek is. Nyáron a kapolcsi Muzsikás-völgyben, mindennap, matinéidőben kisebb csodát műveltek. Íme egy délelőtt erejéig a folytatás, őszidőben.

Fonó 15. Kamasszá érett a Fonó, meg is adja a módját az ünneplésnek; a főváros folkközpontja ma este tripla koncerttel folytatja a december végéig tartó Fonó 15 programsorozatot. Az este kilenckor kezdő Fonó zenekar otthon van Újbudán; Agócs Gergely, Pál István Szalonna és a zenekar többi, Ukrajna és Szlovákia magyarlakta területeiről származó muzsikusa valószínűleg vakon is eltalálna már a Sztregova utcába. Táncházaikat egyszerűen nem lehet megunni. Még az utánuk következő Kerekes Band is könnyedén beilleszthető a Fonó profiljába; az elektronikával, funkkal borzolt gyimesi és moldvai népzene levet magáról minden manírt. Riffelő brácsák, torzított furulyák, kikönyökölt bölcsészzakók, értelmiségi andalgás helyett kőkemény „művház-folk” hangulat. Az este csimborasszója egy dzsesszből átkacsintó műfajteremtő, a gipsy dzsessz hazai úttörője, Szakcsi Lakatos Béla, aki még a fonós főmenü előtt, nyolckor ül le a zongorához.