El kell kezdeni dolgozni!

Ha két nap múlva a választók is úgy akarják, 65 év után lehet újra polgári vezetése Budapestnek. Egyben az a furcsa helyzet állhat elő, hogy főpolgármesterként az első munkanapja egybeesik majd a parlament plenáris ülésével. Hol keressük hétfőn, a városházán vagy a parlamentben?
– Jó kérdés. Itt, a városházán az érdemi munka csak a választások eredményének jogerőre emelkedése és a hivatali eskü letétele után indulhat be. Addig biztosan bent maradok a parlamentben, ameddig azt a György Istvánnal közösen jegyzett törvénymódosító csomagot beadjuk, amelyről elsőként éppen a Magyar Nemzetnek beszéltem július végén. Egyébként ha megválasztanak főpolgármesternek, akkor azon a napon a parlamenti díjazásomról lemondok, illetve felajánlom azt közcélokra.
– Hónapok óta közismert, hogy György István lesz a városüzemeltetésért felelős helyettese, de ki vagy kik segítik még a munkáját?
– Nem állítom, hogy még nyitottak lennének ezek az kérdések, de a választás előtt erről nem érdemes és nem is illik beszélni. A másik ok, amiért még utalásokat sem tennék ezzel kapcsolatban, az az, hogy az utóbbi hetekben a legkülönbözőbb forrásokból tudni vélik, hogy amennyiben én nyerek, akkor ebbe meg abba a pozícióba ki fog kerülni. Olyanokat is hallok, amikről még én magam sem tudok. Először csak a sajtó képviselőinek mondtam, de most már a saját gondolkodói körömhöz is szólok: nyugodtan találgassanak, de aki eltalálta, annak fizetek egy sört, és aki mellényúl, az fizessen nekem egyet. Így a játék talán érdekesebb, bár én már két éve nem iszom sört. Anynyit elárulhatok, hogy amennyiben én leszek a főpolgármester, a hivatalban közvetlen kapcsolatot csak néhány függelmi körbe tartozó emberrel tartok majd. Operatív munkákat sem akarok túlzottan nagy mértékben magamhoz vonni, és az ellenzéket sem szeretném figyelmen kívül hagyni, figyelembe kívánom venni az ő véleményüket, és azt szeretném, ha a feladatok megoldásába ők is bekapcsolódnának. Nem akarom felégetni a hidakat, nem kívánok olyan tónusban vagdalkozni, ahogyan azt egyik-másik jelölt most megteszi.
– Annak ellenére, hogy a kampányban voltak, akik elzárkóztak ettől, elképzelhetőnek tartja a hivatalos szinten zajló együttműködést az ellenzéki pártokkal?
– Ez érdekes dolog, mert egyrészt van olyan jelölt, akinek egyáltalán nem ajánlanék posztot, mégis elutasítja azt, másfelől pedig olyan pozíciót ajánl nekem, és köti feltételhez, amit én egyáltalán nem kértem. Én csak annyit mondok, hogy az ellenzéket sokkal inkább figyelembe akarom venni, mint azok a szocialisták, akik a jelenlegi ellenzéket a végtelenségig kiszorították mindenhonnan, most pedig látványosan féltik a demokráciát.
– Korábban többször is leszögezte, hogy „nem utazik” a húsz évig regnáló SZDSZ-es főpolgármesterre. Az összeesküvés-elméleteket kedvelők szerint emögött valamifajta egyezség húzódhat meg.
– Egyfelől a leghalványabb fogalmam sincs arról, hogy Demszky Gábor mivel tudna engem alkura késztetni vagy megtámadni, másfelől amikor túl markánsak a támadások az előző garnitúrával szemben, akkor a szocialista nyilatkozóknak az a bajuk. Ha netán ezt egy udvariasabb, visszafogottabb, emberibb formában teszem, akkor pedig az a baj. Az első esetben politikai vendettáról beszélnek, a másik esetben pedig sokat sejtető nyilatkozatokkal azt a látszatot próbálják kelteni, hogy itt valamilyen politikai összeölelkezés, szövetség lenne a dolog mögött. Ez utóbbira azt tudom mondani, hogy rosszindulatú, erőltetett ostobaság.
– Bizonyos körökben megütközést keltett az is, hogy a jövőben együttműködne több olyan szakemberrel is, akik Demszky közeli munkatársai voltak.
– Amikor Atkári Jánost vagy Bojár Iván Andrást megemlítettem, akkor nem azt mondtam, hogy ők döntéshozói vagy netán politikai funkcióba kerülnek, pusztán arról volt szó, hogy nem párttagkönyvek alapján szeretném osztogatni a pozíciókat. Nagy szükség lesz például Atkári János szakmai munkájára a 2011-es költségvetés összeállításánál, hiszen nincs olyan ember, aki nála jobban ismerné a pénzügyi hagyatékot, a város pénzügyi mozgásterét és előtörténetét.
– Ők is nyitottak az együttműködésre?
– Igen, egyértelműen azok. Még úgy is, hogy tudják, nem döntéshozói szerepük lesz a városházán.
– Lesznek még olyan munkatársai, akik a korábbi városvezetéshez kötődnek?
– Nem mindig világos, kit neveznek annak. Olyanok lesznek néhányan, akik eddig is érdemi, szakmai munkát végeztek. Ők kizárólag szakmai körökből kerülnek ki, jobb- és baloldalinak nevezett egyaránt lesz közöttük, de neveket egyelőre nem mondanék.
– A korábbi nyilatkozatai alapján hatékonyabbá tenné a városháza működését. Ez leépítést vagy szerkezeti átalakítást jelent?
– Megtanultam óvatosan bánni a fogalomrendszerrel és a kifejezésekkel, mert amit lehet, kiforgatnak. Maradjunk anynyiban, hogy a városházán a hivatali létszám túlságosan felduzzasztott, 1396 ember dolgozik itt, és a többségnek nincs semmi félnivalója. Néhányan távozni fognak, a hivatal fel fog szabadulni a politikai elvárások súlya alól, lényegesen kevesebb bizottság működik majd, és azokat az átláthatatlan döntési mechanizmusokat, amelyek alapján a bizottságokban sorra kenték el a felelősségeket, tisztázni kell, és vissza kell adni a közgyűlésnek. Más struktúrában fogjuk működtetni a közszolgáltató cégeket, és elválasztjuk a megrendelői, a végrehajtói és az ellenőrző szerepköröket. Először tárgyalásos alapon felül fogjuk vizsgálni a privatizált közszolgáltató cégek szerződéseit. Ezt követően a külföldi tulajdonosok, résztulajdonosok vagy hajlandók lesznek módosítani a szerződéseket úgy, hogy a város számára ezek kedvezők legyenek, vagy más hangon beszélünk, és addig fogják keresni a jogászaink a szerződésszegéseket és az adózási problémákat, ameddig meg nem találjuk azokat. Azt semmiképp sem tűrhetem el, hogy a városra nézve ilyen kedvezőtlen szerződések hatályban maradjanak.
– Tehát ezek a cégek újra a főváros tulajdonába kerülnek?
– Előbb-utóbb ennek meg kell történnie, de mivel ez nem egyperces folyamat lesz, addig is a megkötött kedvezőtlen szerződések miatt elkezdjük az udvarias, de nagyon szigorú egyeztetéseket a tulajdonosokkal.
– Legutóbbi interjúnkban beszélt először arról, hogy Orbán Viktor támogatását kéri majd egy Budapest jövőjét érintő törvénycsomaghoz. A miniszterelnök szóvivője szerint folyamatos az önök közötti egyeztetés, de a nyilvánosság előtti megállapodásra eddig nem került sor. Mikorra várható ez?
– Azt hiszem, a miniszterelnök és a főpolgármester-jelölt munkakapcsolatára eddig sem lehetett panasz. Kétségkívül rendkívül fontos ez a törvénymódosító csomag, amit a lehető leghamarabb szeretnénk elfogadtatni, hiszen nagyon komoly felelőssége lesz többeknek abban, hogy az elkövetkező időszakban lehessen dolgozni ebben a városban. Eredményeket akkor lehet elérni, ha ebben a bizonyos szorgalmi időszakban, tehát a két választás között érdemi munkavégzés történik, és a jelenlegi fővárosi szocialista és liberális ellenzék nem egy állandó harcra, folytonos rövid távú politikai haszonszerzésre törekszik. El kell kezdeni dolgozni! Szeretném remélni, hogy olyan ciklus következik, amikor kampány és ellenkampány helyett Budapesten valódi munkavégzés történik. Egy másfajta hozzáállásnak a legnagyobb vesztese ugyanis maga a város lesz. Azért is remélem a miniszterelnök úr támogatását az elképzelésem megvalósításában – és biztos vagyok benne, hogy ez így lesz –, hiszen nyilvános és nem nyilvános körökben ő maga is azt hangoztatja, hogy nagyon fontos a főváros, jó irányba kell fordítani, törődni kell vele. Azt is hosszú évek óta mondja, hogy be kell fejezni a metróépítést, de ott is akkor tudunk értelmesen előrelépni, ha a metró nem állítja le önmagát. Vagyis akkor, ha Demszky Gábor és a szocialisták nem hazudtak ebben is, és nem az derül ki, hogy az általuk állandóan bizonygatott források egyáltalán nincsenek meg. Sajnos komoly esélyét látom annak, hogy nem az igazat mondták.
– Mi történik akkor, ha ez be is bizonyosodik október 3. után?
– Épp a napokban jelezte a miniszterelnök úr, hogy a metróról és a BKV-ról külön le fogunk ülni tárgyalni a választások után. Előtte nincs értelme látványos megbeszéléseket produkálni, számokat kiabálni a levegőbe, mert először is meg kell nyerni a választást. Másodszor tisztában kell lenni a pontos számokkal és adatokkal, mert ezzel kapcsolatban már a szocialisták és a városvezetés rengeteg valótlanságot állított. Annak ellenére, hogy a házban mozgunk négy éve, nem lehetünk biztosak abban, hogy a rendelkezésünkre álló adatok valóban pontosak.
– A BKV gazdasági vezérigazgatójának napokban elhangzott nyilatkozata szerint a közlekedési cég októberre fizetésképtelenné válhat, amelynél nagyobb kihívással nem is kezdhetne az új fővárosi vezetés. Szükség lehet a BKV esetleges azonnali konszolidációjára?
– Ha a hír igaz, akkor szükség lehet rá. Horváth Csaba a giccses, kinagyított csekkjeivel azt próbálja elkeseredetten bizonygatni, hogy a BKV-nál minden rendben volt, csak a jelenlegi kormány nem adja oda a pillanatnyi túléléshez szükséges milliárdokat. Annál a BKV-nál, amelyről ő maga nemrég azt állította, hogy rendbe tették – szerintem inkább elintézték –, és amelynek a külső és belső adósságállománya megközelíti a négyszázmilliárd forintot. A volt kormánybiztos aláírt és kierőszakolt egy olyan megállapodást, amely ezt a minimális támogatást is folyamatos tarifaemeléshez és járatritkításhoz köti, majd szinte azonnal beígérte a díjmentes közlekedést. Orbán Viktorral közösen mi sokkal átfogóbban szeretnénk a budapesti közösségi közlekedés helyzetét rendezni, ebben benne van a MÁV-val és a Volánnal való együttműködés, a közös tarifarendszer és regionális menetrend mellett a részlegesen közös teherviselés is. Benne van – állandóan félreértelmezett lehetőségként – a buszközlekedés egy részének szigorú garanciák alapján történő kiszervezése, amelynek természetesen semmi köze a cég privatizációjához. Létrehozzuk a Budapesti Közlekedési Központot, elválasztjuk egymástól a megrendelés, a végrehajtás és az ellenőrzés funkcióit, illetve költségérzékenyebbé tesszük a céget. Nem mulasztjuk el megszerezni azt a nagyfogyasztói kedvezményt sem az energiaszolgáltatótól, amelyet az eddigi városvezetés felelőtlen és ostoba módon nem tett meg.
– A fővárosi MSZP és annak főpolgármester-jelöltje szerint ön csak esztétikai és rendészeti kérdésként kezeli a hajléktalanok problémáit.
– Én soha nem firtatom Horváth Csaba szépen elkeresztelt iskolai végzettségét, különösebben nem minősítettem az ötleteit sem, de azt illendőnek tartanám, hogy figyeljen oda a nyilatkozataimra, vagy ellenkező esetben ne kommentálja azokat, esetleg képezze tovább magát. Amikor a képviselő úr még a várospolitika közelében sem volt, én már akkor szoros együttműködésben dolgoztam kerületi szinten a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal és Vecsei Miklóssal. Ő is alátámaszthatja a koncepciómat, amely arra épül, hogy velük, a hajléktalanok képviselőivel és Győri Péterrel, az egyik legismertebb szegényügyi szakértővel együttműködve akarok nekikezdeni a probléma megoldásának. Legyenek például koedukált szállók, ahol nemcsak az élelmezésükről, de a biztonságukról is gondoskodnak, és meg kell szervezni számukra a közmunkát, amellyel hasznosnak érezhetik magukat, és a társadalomba való visszailleszkedésüket is megkönnyíti. Ha ezen feltételek biztosítása mellett is maradnak még olyanok, akik agresszíven és tudatosan figyelmen kívül hagyják az emberi együttélés legelemibb szabályait, akkor ezekkel az emberekkel szemben igenis fel kell lépni hatósági eszközökkel, mert önmagukat helyezik törvényen kívül, arra kényszerítve a budapestieket, hogy rosszul érezzék magukat a saját városukban.
– Úgy tűnik, hogy Kósa Lajos, Debrecen polgármestere sikeresen lobbizott egy új debreceni stadionért a kormánynál és a helyi vállalkozóknál, miközben Budapest és az ország legnépszerűbb csapatának, a Fradinak az új otthona évek óta csak az ígéretek szintjén létezik. Főpolgármesterként lehet bármilyen ráhatása – akár az állami, akár a vállalkozói szférára –, hogy minél hamarabb felépüljön az új Albert-stadion?
– Szeretnék a lehetőségeim határán belül segíteni a Ferencvárosnak, és azt is remélem, a még esetleg kétkedők számára kiderül az is, hogy ez a kormány és elsősorban Orbán Viktor nem Budapest-ellenes. Én nagyon régóta tudom, hogy nem így van, és biztos vagyok abban, hogy ezt hamarosan a főváros is érzékelni fogja. Budapest semmivel nem fog kevesebb anyagi és erkölcsi támogatást, illetve jogszabályi segítséget kapni, mint bármelyik más település Magyarországon. Ugyanakkor Budapestnek is vannak olyan természetes kötelezettségei, amelyek alapján a főváros-vidék ellentétet csillapítani kell.