Értékváltó üzenet

Az elvesztegetett idő nagy ellenfele a kormányzásnak, a tétovaság forintmilliárdokban mérhető károkat okoz. A kiszámíthatatlan és bizonytalan gazdasági környezet – túl azon, hogy a külföldi befektetőket elriasztja – a hazai vállalkozások és a családok számára is tervezhetetlenné teszi a jövőt; a világos koordináták ismerete a gazdaság normális működésének és a családi élet megszervezésének a legalapvetőbb szükséglete. A kormányfő által bejelentett második akcióterv ezt a racionális igényt elégíti ki. De több is annál. Az akciótervben megfogalmazódik üzenete is, nevezetesen, hogy jelen helyzetben az együttműködés erejére kell támaszkodni.
Már a júliusban elfogadott első gazdasági csomagból is kiderült, hogy a kétharmados választói bizalommal felhatalmazott Fidesz-kormány az emberek valós igényei alapján hozza meg intézkedéseit, s várható volt, hogy ez az eltökéltség a továbbiakban is megmarad. Így is történt, a dolgok haladtak előre, s most itt van a második akcióterv. A bejelentését kísérő és azonnal fellángoló viták azt sejtetik, hogy az akcióterv nem győzött meg mindenkit – érthetően elemzők szedik darabokra a különadóról, a magánnyugdíjpénztárakról és az adótörvényekről szóló csomagot –, viszont meggyőzte azokat, akik szerint most sok millió magyar embernek kell előtérbe helyezni az érdekeit. Azokét, akiket eddig – munkavállalóként vagy vállalkozóként – partszélre sodort a megszorító és mérhetetlen államadósságot gerjesztő liberális gazdaságpolitika, akik a hiteleikkel küzdenek, s akik hazai kis- és közepes foglalkoztatóként – saját hazájukban – versenyhátrányba kerültek a multinacionális konkurenciával szemben. Ők várták ezt a csomagot – és többségben vannak.
Nyilván lehet elmélkedni azon, hogy az extraprofitot termelő nagy távközlési, energiaipari és kereskedelmi cégekre háruló – három évig fizetendő – különadó mennyire méltányos. De érdemes végiggondolni azt is, miként lehetséges, hogy e vállalatok rendre kivitték az országból a profitot, és állami kedvezményeket is kilobbizva igyekeztek kivonni magukat a közteherviselésből. Vajon megtehetik ezt a saját hazájukban? Természetesen nem. De nálunk jó partnerekre találtak az elmúlt években. A szocialisták mindent odaadtak és kiárusítottak, s a hazai érdekeket hátrébb sorolták. Természetesen a külföldi tőke előtt most is nyitva a kapu. A magyar gazdaság számít rájuk. S a kormány nem tesz mást, mint kér tőlük: azt kéri, hogy az átmeneti bajban most adjanak, mert nekik van, másoknak meg nincs. A viszonosság elve alapján legyenek méltányosak.
Jelentős változásként értékelhető az adócsomag részét képező egykulcsos, 16 százalékos személyi jövedelemadó. Az pedig, hogy már egy, illetve két gyermek után is jár a kedvezmény, az adózás családbarát jellegét erősíti. Miként régóta várt elem a nők részmunkaidős foglalkoztatásának járulékkedvezménnyel való támogatása is. Noha elterjesztése évek óta napirenden van, uniós összevetésben – e téren – rendkívül rosszul áll Magyarország. De nem állunk jól a nyugdíjügyek tekintetében sem. Ezért a második akcióterv szerint – átmeneti megoldásként – a magán-nyugdíjpénztári befizetések ideiglenesen az állami nyugdíjkasszába kerülnek. Noha sok vita övezi e döntést, az vitathatatlan, hogy e kasszák pazarlóan gazdálkodtak, nem voltak jó gazdái a befizetett forintoknak. A kasszák többsége nem tudta felvenni a versenyt az inflációval; a befizetők jobban jártak volna, ha a hazai állampapírokban fialtatják forintjaikat. Nyilvánvaló, a rendszeren változtatni kell. De addig is, most valóban itt a türelem és az együttműködés ideje. Közös bajaink orvoslása megéri az átmeneti áldozatokat.