Fekete Rajmund a Látószög blogon megjelent írásában filmes hasonlatokkal vezeti fel Spiró szerepét, Tarantino klasszikusát idézve egyszerűen csak „a Bénának” nevezi, utalva arra, hogy a liberális sajtó időről időre előhúzza jól ismert figuráit, hogy a megszokott paneleket ismételgessék – ezúttal is a „rettegjünk együtt, mert jön a világvége” narratíváját.
Fekete szerint Spiró interjúja nem több, mint kocsmai szintű történelmi okfejtés, feltupírozva egy kis Kádár-nosztalgiával és jól ismert klisékkel a „feudális” magyar társadalomról, amely szerinte egyre inkább hasonlít a szovjet rendszerre. Fekete Rajmund határozottan visszautasítja, hogy Spiró
olyan néppel szemben fogalmaz meg lenéző véleményt, amely ’56-ban világtörténelmi példát mutatott szabadságszeretetből.
Az írásban helyet kap Spiró egyik legsúlyosabb állítása is, miszerint egy inkompetens vezetés előbb-utóbb forradalmat kényszerít ki a türelmes népből. A történész végkövetkeztetése szerint Spiró nemcsak elöregedett, hanem egy letűnt elit utolsó, kétségbeesett szócsöveként beszél – olyan elitként, amely ma is szeretné megmondani, mit kellene gondolnunk, miközben egyre kevesebb valódi kapcsolatot ápol az országgal, amelyről beszél.
