Kevés előadó mondhatja el magáról, hogy hatvan éve tartó pályafutása alatt nem csupán a múlt emlékművévé válik, hanem aktívan, frissen és méltósággal marad jelen a zenei világban. Tom Jones ilyen előadó. A Grammy-díjas, lovaggá ütött énekes 85 évesen is úgy állt színpadra Budapesten, mintha csak egy újabb állomása lenne egy lendületes turnénak, nem pedig a karrier vége felé tett nosztalgikus gesztus. Mert Jones, úgy tűnik, nem búcsúzni jött.
Tom Jones újra Budapesten
A koncert gerincét a Surrounded by Time című, 2021-ben megjelent album számai adták, amely nemcsak zeneileg, hanem tematikusan is bátor vállalás. A nosztalgia azonban nem maradt el: amikor felcsendült az It’s Not Unusual, a közönség szinte egy emberként pattant fel.
A What’s New Pussycat, a Delilah és a Sex Bomb még felszabadultabb hangulatot teremtett, utóbbi modern, egyedül előadott verziója különösen jól működött.
A zenekar profi, de visszafogott szereplő volt: a hangszeres játék sosem tolta háttérbe az énekest, inkább elegánsan kísérte őt. A színpadkép puritán, a látványvilág letisztult, mert Tom Jones koncertjére nem effektekért, hanem élményért jön a közönség.
Szinte minden dalhoz tartozott valamilyen történet, hiszen Tom Jones elsősorban előadó, nem dalszerző – a repertoárja jelentős részét mások írják számára. Éppen ezért rendre megemlítette az adott szerzőt, és gyakran személyes sztorival is kiegészítette a dal felvezetését. A koncertet ezek a pillanatok tették különösen bensőségessé és élővé.
Jones nemcsak énekelt, hanem beszélgetett is a közönséggel, reagált bekiabálásokra, és meghökkentő módon hibátlanul ejtette a „Budapest”-et is.
Az este végén a Strange Things Happening Every Day vidám, boogie-s lezárása méltó volt az addig felépített dramaturgiához. A koncert nemcsak dalokat sorakoztatott fel, hanem egy ívet is: az öregedés elfogadásától a múlt felidézésén át a jövőbe vetett hitig. Azt sugallta: Tom Jones nem múló legenda, hanem élő példa arra, hogy az előadói hitelesség, a szenvedély és a közönség iránti tisztelet kortalan.
