Walter Matthau 25 éve halt meg + videók

Huszonöt éve, 2000. július 1-jén hunyt el Walter Matthau Oscar-díjas amerikai színész, a 20. század egyik népszerű filmkomikusa. A Nemzeti Archívum Sajtóarchívumának anyaga.

Walter Matthau és Sophia Loren. Fotó: NorthFoto

A 190 centiméter magas, cammogó járású, gyűrött arcú, de csibészes tekintetű és dörzspapírhangú színészt 1955-ben találta meg a film: Burt Lancaster hívta meg A kentucki vadász című western egyik szerepére, két évvel később Elia Kazan osztott rá szerepet az Egy arc a tömegben című munkájában. Kezdetben cselszövő gazembereket alakított, de idővel rátalált igazi műfajára, a komédiára. 

Leginkább örökké morgó, időnként barátságtalan, de mégis szeretetre méltó, felvágott nyelvű gazfickó szerepét öltötte magára.

1960-ban az önálló rendezéssel is megpróbálkozott, de a Gengsztertörténet nem aratott átütő sikert. 1962-ben Az utolsó cowboy című moziban Kirk Douglas partnereként tűnt fel a filmvásznon (a western Douglas filmjei közül személyes kedvence volt), a következő évben pedig a bájos Audrey Hepburn és Cary Grant mellett szerepelt az Amerikai fogócska című vígjátékban.

Először 1966-ban játszott együtt Jack Lemmonnal, és a Sógorom, a zugügyvéd című film – rögtön első jelölésére – meghozta számára a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díjat. 

A legendás páros két évvel később a Furcsa párban mulattatta a közönséget, a színpadon már kirobbanóan sikeres komédia két elvált férfi közös albérleti kalandjait mesélte el fergeteges humorral. Összesen tíz alkalommal szórakoztattak együtt. A Csakazértis nagypapa (Kotch) című vígjátékban Lemmon rendezői debütálásaként instruálta a saját koránál 25 évvel idősebb személyt megformáló Matthaut a kamera mögül, és hogy jól tette, arra bizonyság, hogy barátját Oscar-díjra jelölték.

Matthau 1969-ben Barbra Streisand partnere volt a Hello, Dolly! című filmmusicalben, és még ugyanebben az évben Ingrid Bergman oldalán sziporkázott A kaktusz virágában (amelyért Goldie Hawn Oscar-díjat nyert a legjobb mellékszereplő kategóriában). 

A hetvenes években következtek az olyan klasszikusok, mint a Szenzáció, a Napsugár fiúk – újra egy Neil Simon-darab, jutalma ezúttal Golden Globe-díj és egy újabb Oscar-jelölés volt (az Arany Glóbuszra pályafutása során nyolc alkalommal nominálták) –, a Kaliforniai lakosztály, majd a Várlak nálad vacsorára – utóbbiban egy szoknyavadász orvos szerepében hódította meg Glenda Jackson szívét. Közben a Micsoda házasság! című filmdrámában nyújtott alakítását a brit filmakadémia díjával ismerték el 1972-ben.

1976-os szívműtétje után visszavett a tempóból, de nem tudott nemet mondani Roman Polanskinak, aki a Kalózokban egy rettegett hajóskapitányt játszatott vele. A JFK – A nyitott dosszié című filmben Long szenátorként megcsillanthatta drámai tehetségét is, 1994-ben Albert Einstein volt az I.Q. – A szerelem relatív című romantikus vígjátékban. 

A Még emlékszem a szeretetre című drámában fia instruálta, ezután a Truman Capote regénye alapján készült A fűhárfa című érzelmes darabban állt a kamera elé, utóbbiban ott volt Jack Lemmon is. Régi barátjával A szomszéd nője mindig zöldebb (1993) és a Még zöldebb a szomszéd nője (1995) című filmekben komédiázott újra (utóbbiban partnerük Sophia Loren volt), majd harminc évvel az eredeti után elkészítették a Furcsa pár második részét, ami igazi jutalomjáték volt számukra.

Utolsó filmje a Női vonalak volt, amelyben Meg Ryan, Lisa Kudrow és Diane Keaton haldokló apját játszotta. A nagy komikus egészsége a való életben is megromlott, tüdőgyulladások és szívroham után daganatot távolítottak el szervezetéből. 2000. július 1-jén szívinfarktus következtében halt meg Santa Monicában, utolsó napjait Billy Wilder rendező-barátjával töltötte egy kaliforniai kórházi szobában. Hamvai a Los Angeles-i Westwood Village Memorial Parkban nyugszanak.

Matthau megrögzött szerencsejátékos volt, saját bevallása szerint több mint ötmillió dollárt költött fogadásokra. 

A sokarcú színész, aki utálta, ha komédiásként skatulyázták be, szabadidejében szívesen hallgatott zenét, és maga is énekelt, elsősorban Mozartot. Két házasságából három gyermeke született. 1974-ben megkapta a brit filmakadémia BAFTA-díját, és 1963-ban a televíziós Oscarnak nevezett Emmy-díjra is jelölték. 1982 óta csillaga díszíti a hollywoodi Hírességek sétányát.