Huszonöt éve, 2000. július 1-jén hunyt el Walter Matthau Oscar-díjas amerikai színész, a 20. század egyik népszerű filmkomikusa. A Nemzeti Archívum Sajtóarchívumának anyaga.
Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
Walter John Matthow néven született 1920. október 1-jén New Yorkban orosz zsidó bevándorló családban. Soha nem lehetett tudni róla, mikor tréfál, komolyan állította, hogy eredeti neve Matuschanskayasky volt, ami nem csak az amerikaiak számára nyelvtörő feladvány. Szegénységben nőtt fel (hároméves korában apja elhagyta családját), de már hétévesen Shakespeare-t olvasott, és sokat járt a New York-i jiddis színházba, büfésként, majd gyermekszínészként egészítette ki a családi kasszát.
Jack Lemmon és Walter Matthau első közös filmjükben, a Furcsa párban. Fotó: TMDb
Walter Matthau: a mindig morgó, szerethető gazfickó
Volt erdész, ökölvívó, a háborúban egy bombázógép rádiósa. Leszerelése után beiratkozott Erwin Piscator német rendező színiiskolájába, ahol együtt tanult Rod Steigerrel és Tony Curtisszel. Első komoly szerepét 28 évesen kapta, egy aggastyán püspököt alakított Rex Harrison partnereként. A színház örök szerelme maradt, 1962-ben és 1965-ben is megkapta a szakma legmagasabb elismerését, a Tony-díjat a Lövés a sötétben, illetve a Furcsa pár című darabokban nyújtott alakításért. Utóbbit Neil Simon külön az ő számára írta, sokáig vonakodott is, mondván, hogy a szerep túlságosan közel áll saját énjéhez.
1/24 Ilyen volt a 25 éve meghalt Walter Matthau élete
A 190 centiméter magas, cammogó járású, gyűrött arcú, de csibészes tekintetű és dörzspapírhangú színészt 1955-ben találta meg a film: Burt Lancaster hívta meg A kentucki vadász című western egyik szerepére, két évvel később Elia Kazan osztott rá szerepet az Egy arc a tömegben című munkájában. Kezdetben cselszövő gazembereket alakított, de idővel rátalált igazi műfajára, a komédiára.
Leginkább örökké morgó, időnként barátságtalan, de mégis szeretetre méltó, felvágott nyelvű gazfickó szerepét öltötte magára.
1960-ban az önálló rendezéssel is megpróbálkozott, de a Gengsztertörténet nem aratott átütő sikert. 1962-ben Az utolsó cowboy című moziban Kirk Douglas partnereként tűnt fel a filmvásznon (a western Douglas filmjei közül személyes kedvence volt), a következő évben pedig a bájos Audrey Hepburn és Cary Grant mellett szerepelt az Amerikai fogócska című vígjátékban.
Először 1966-ban játszott együtt Jack Lemmonnal, és a Sógorom, a zugügyvéd című film – rögtön első jelölésére – meghozta számára a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díjat.
A legendás páros két évvel később a Furcsa párban mulattatta a közönséget, a színpadon már kirobbanóan sikeres komédia két elvált férfi közös albérleti kalandjait mesélte el fergeteges humorral. Összesen tíz alkalommal szórakoztattak együtt. A Csakazértis nagypapa (Kotch) című vígjátékban Lemmon rendezői debütálásaként instruálta a saját koránál 25 évvel idősebb személyt megformáló Matthaut a kamera mögül, és hogy jól tette, arra bizonyság, hogy barátját Oscar-díjra jelölték.
Matthau 1969-ben Barbra Streisand partnere volt a Hello, Dolly! című filmmusicalben, és még ugyanebben az évben Ingrid Bergman oldalán sziporkázott A kaktusz virágában (amelyért Goldie Hawn Oscar-díjat nyert a legjobb mellékszereplő kategóriában).
A hetvenes években következtek az olyan klasszikusok, mint a Szenzáció, a Napsugár fiúk – újra egy Neil Simon-darab, jutalma ezúttal Golden Globe-díj és egy újabb Oscar-jelölés volt (az Arany Glóbuszra pályafutása során nyolc alkalommal nominálták) –, a Kaliforniai lakosztály, majd a Várlak nálad vacsorára – utóbbiban egy szoknyavadász orvos szerepében hódította meg Glenda Jackson szívét. Közben a Micsoda házasság! című filmdrámában nyújtott alakítását a brit filmakadémia díjával ismerték el 1972-ben.
1976-os szívműtétje után visszavett a tempóból, de nem tudott nemet mondani Roman Polanskinak, aki a Kalózokban egy rettegett hajóskapitányt játszatott vele. A JFK – A nyitott dosszié című filmben Long szenátorként megcsillanthatta drámai tehetségét is, 1994-ben Albert Einstein volt az I.Q. – A szerelem relatív című romantikus vígjátékban.
A Még emlékszem a szeretetre című drámában fia instruálta, ezután a Truman Capote regénye alapján készült A fűhárfa című érzelmes darabban állt a kamera elé, utóbbiban ott volt Jack Lemmon is. Régi barátjával A szomszéd nője mindig zöldebb (1993) és a Még zöldebb a szomszéd nője (1995) című filmekben komédiázott újra (utóbbiban partnerük Sophia Loren volt), majd harminc évvel az eredeti után elkészítették a Furcsa pár második részét, ami igazi jutalomjáték volt számukra.
Utolsó filmje a Női vonalak volt, amelyben Meg Ryan, Lisa Kudrow és Diane Keaton haldokló apját játszotta. A nagy komikus egészsége a való életben is megromlott, tüdőgyulladások és szívroham után daganatot távolítottak el szervezetéből. 2000. július 1-jén szívinfarktus következtében halt meg Santa Monicában, utolsó napjait Billy Wilder rendező-barátjával töltötte egy kaliforniai kórházi szobában. Hamvai a Los Angeles-i Westwood Village Memorial Parkban nyugszanak.
Matthau megrögzött szerencsejátékos volt, saját bevallása szerint több mint ötmillió dollárt költött fogadásokra.
A sokarcú színész, aki utálta, ha komédiásként skatulyázták be, szabadidejében szívesen hallgatott zenét, és maga is énekelt, elsősorban Mozartot. Két házasságából három gyermeke született. 1974-ben megkapta a brit filmakadémia BAFTA-díját, és 1963-ban a televíziós Oscarnak nevezett Emmy-díjra is jelölték. 1982 óta csillaga díszíti a hollywoodi Hírességek sétányát.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
