,,Jó srácok, rossz banda”, írta a Simple Planról egy újságíró, és a kezdeti években ez még egy enyhe megjegyzés volt az együttessel kapcsolatban, akkora gyűlöletcunamit kaptak. Az állítás első felét meg tudom erősíteni: egyszer interjúztam velük, és végtelenül kedvesek voltak, sosem jellemezte őket a züllés, a budapesti koncertjük előtt is valami vegán löttyöt ittak, és mondták, hogy nem fogyasztanak alkoholt a turnék során. Sokak ellenérzése talán ennek a jófiús mentalitásnak is köszönhető, de főleg annak, hogy a Simple Plan a pop-punkon belül is kirívóan populáris volt.
A közeg egy darabig nem is fogadta be őket, a műfajra épülő Warped Tour nevű amerikai utazó fesztiválon például megdobálták őket, később azonban közönség kedvenccé váltak, és mára világszerte sokezres rajongótábor várja a fellépéseiket. Ezt a karrierutat mutatja be a Simple Plan: A srácok a tömegben című dokumentumfilm. Az egyik idősíkon azt látjuk, miként a pályafutásuk huszonötödik jubileumát ünneplik grandiózus show-kal, a másik szálon pedig lépésről lépésre követjük a kezdetektől, hogyan váltak az egyik legnépszerűbb kanadai zenekarrá.
Pierre Bouvier énekes és Chuck Comeau dobos mindössze tizenhárom éves volt, amikor megalapították a Reset nevű együttest. Furcsamód megengedték nekik, hogy az iskolájuk ebédlőjében koncertezzenek, annál is inkább, mert akkoriban kifejezetten vad és politikus, klasszikus punkzenét nyomtak. Megmosolyogtató, ahogyan a pubertáskorú kölykök üvöltöznek, de a banda nem volt hosszú életű, a két fiú összebalhézott és feloszlottak. Évekkel később aztán rájöttek, hogy csak együtt képesek zenélni, és megalapították a Simple Plant, amely már jóval slágeresebb volt: kerülték a közéleti témákat és érzelmes dalokat írtak.
Szélsebes karriert futott be a Simple Plan
Sokat hangsúlyozzák a filmben, hogy nem egyik lépésről a másikra futottak be, nehéz volt lemezszerződést szerezni, de igazából három év leforgása alatt eljutottak oda, hogy a Blink-182-vel turnéztak, és az első slágerükben közre is működött annak énekese, Mark Hoppus. Akkoriban még utálták őket a kritikusok – mint általában az egész pop-punk stílust –, és a keményebb zenei közeg is, de aztán hatalmas dilemma elé kerültek: Avril Lavigne az első arénás turnéján felkérte őket előzenekarnak. Tudták, hogy ha elvállalják, még jobban ki lesznek közösítve, viszont tízezrek előtt léphetnek fel. Végül igent mondtak, onnantól pedig egyenes út vezetett a csúcsra.
