Kopácsi Sándor, 1952–56 között Budapest rendőrkapitánya, a forradalom alatt nemzetőr főparancsnok-helyettes a következő levelet kapta Sebes Gusztávtól, a sporthivatal elnökhelyettesétől 1956. április 14-én: „Keleti Ágnest (a későbbi ötszörös olimpiai bajnok tornászt – a szerk.) huzamosabb idő óta állandó telefonhívásokkal zavarják a lakásán a legmocskosabb, legtrágárabb hangnemben. Kérem ennek legsürgősebben kivizsgálását.” A melbourne-i olimpia magyar párbajtőrcsapatának tagja, a néhány éve elhunyt kiváló párbajtőr-teoretikus és edző, Rerrich Béla mondta visszaemlékezésében: „Keleti Ágnes nagyon erősen exponálta magát a kommunista rendszer mellett, amit az akkori sportvezetés nem kívánt senkitől…” Valószínűleg ez a becsmérlő telefonhívások magyarázata. Gyarmati Dezső háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó szerint útban Melbourne felé „Keleti Ágnes önkritikát gyakorolt, mentegetőzött, minden felelősséget elhárított. – Minket becsaptak, minket kihasználtak – ez volt szenvedélyes szavainak a lényege, és megszaggatta ruháját.”
Puskás, Bozsik, Hidegkuti, Börzsei és Kocsis írta alá azt az 1956-ban kelt levelet, amelyet Sebes Gusztávnak címeztek. „A Szovjetunióban jól bevált rendszer alapján szeretnénk, ha a Népstadionban rendezésre váró válogatott mérkőzések bevételének tíz százalékát a válogatott játékosok között osztanák szét, a válogatottság számarányának, valamint a tudásnak és a teljesítménynek figyelembevételével. Megvalósíthatónak tartjuk olyan járadék biztosítását, amelyet megfelelő életkor bekövetkezése után, vagyis a játékos nyugalomba vonulásakor akár egy összegben fizetnének kézhez, akár havonként folyósítanának életfogytig. Gondoskodást kérnénk arra az esetre is, ha egy nagy tehetségű fiatal labdarúgó örökre harcképtelen lesz…”
Az olimpiai felkészülési tervek megfogalmazásakor többek között a következőket olvashatjuk: „…el kell érni, hogy a kiutazó magyar csapat egységes kollektívát alkosson, melynek minden tagját áthatja a szocialista hazaszeretet, a fokozott küzdeni akarás.”
„Polgári irodalom – írja Márai Sándor, és megkérdi: – Milyen az? Én csak kéziratokat ismerek.” „Szocialista hazaszeretet” – áll a tervben, és kérdezzük: Milyen az? Mi csak hazaszeretetet ismerünk.
Egy Nagy Imre nevű szakácsinstruktor az alábbi levelet küldte 1956 szeptemberében Hegyi Gyulának, a sporthivatal vezetőjének: „…részt vettem az ellenállási mozgalomban, és 1947-ben lettem a Magyar Dolgozók Pártjának tagja. Kedves Hegyi elvtárs! Én az elmúlt olimpia után szóbeli ígéretet kaptam Venesz József elvtárstól (szakácsmester, szakíró – a szerk.), hogy az elkövetkező olimpián mint szakács … részt fogok venni. A mai nap folyamán személyesen beszéltem Venesz elvtárssal, aki azt mondta, hogy ő már nem emlékszik erre az ígéretére. (…) Én hajlandó vagyok bármikor, akármelyik szakács kollégával főzőversenyt végezni, hogy gyakorlatilag is bebizonyítsam: az olimpián is meg tudom állni a helyemet. Kérném sürgős válaszát, és azt hiszem, ha Hegyi elvtárs a reám vonatkozó információkat meg fogja szerezni, de nem Venesz elvtárs révén, meg fog győződni arról, hogy érzem magam olyan kommunista magyar szakácsnak, aki helytálló.”
Hegyi Gyula elutasította a kérést.
Bukovi Márton vezetésével 1956. szeptember 16-án 3-1-re győzött a magyar futballválogatott a jugoszlávok ellen Belgrádban. A mérkőzés után a társaság visszament a tatai edzőtáborba, és folytatta a felkészülést a szovjetek ellen. Szerdán megjelent a táborban Czibor Zoltán felesége és anyósa. Mindketten talpig feketében. Sós Károly edzőt, Bukovi segítőjét hívatták a portára. Elmondták a szomorú hírt, hogy meghalt Zoli apósa. Sós kondoleált. Honti György, a labdarúgó-szövetség akkori főtitkára is. Arra kérték Sós Károlyt, írja alá az ötezer forintról szóló kiutalást, amely akkoriban egy győztes meccsért járt. Az edző aláírása nélkül ugyanis nem vehette fel senki a pénzt. Sós megtette, amire kérték. Czibor kísérte ki a vendégeket, átölelte őket és búcsúzott. Amikor visszatért a portáról, Puskás somfordált Sós Károly mellé.
– Mondja, maga ezt elhiszi? – kérdezte pimaszul.
– Miért kételkednék? – válaszolta komolyan az edző.
– Bolond – fordult Puskás Cziborhoz –, meghalt az apósod?
– Nem – felelte a világ legközönyösebb hangján a szélső.
– Micsoda? – ordította Sós. – Maga átvert engem! – és szikrát hányt a szeme.
– Szükség volt a pénzre – felelte ártatlan arccal Czibor –, és nem tudtam mást kitalálni…
origo.hu
Rendszeresen brutálisan megverte a feleségét, aztán amikor az asszony elhagyta, szexuálisan zaklatta a saját gyerekét
