Több mint kétharmad

Október 3. után jóformán csak minden hetedik nagyvárost irányíthat az MSZP által hivatalosan vagy nem hivatalosan támogatott polgármester. A 168, tízezer fő feletti magyarországi településből korábban ötvenötöt vezetett baloldali politikus, ezek közül azonban október 3-án mindössze huszonötben tudott győzni a szocialisták jelöltje. A huszonötből ráadásul hétben biztos jobboldali többség alakult ki a képviselő-testületekben, másik nyolc településen – köztük Szegeden – pedig rendkívül kiegyenlítettek a testületi viszonyok. Csak tíz nagyobb városban beszélhetünk arról, hogy a baloldali városvezető mögött egyértelmű frakciótöbbség is áll. Fentieknél rosszabb eredményt az MSZP a helyhatóságokban csak 1990-ben ért el.
A vasárnapi szavazás minden, politikailag releváns önkormányzati szinten a kormánypártok győzelmét hozta. Budapesten Tarlós István negyvenezerrel kapott több voksot, mint összes többi kihívója együttvéve, a Fidesz–KDNP budapesti listája pedig rekorderedményt ért el. A rendszerváltás óta ugyanis még sohasem szerzett egy fővárosi pártlista 50 százalékos eredményt. A pártszövetség azonban nem csak itt, hanem valamennyi megyei közgyűlésben is abszolút többségre tett szert. A megyei jogú városok és megyeszékhelyek közül olyan, 2006-ban még baloldali kézen maradt MSZP-s fellegvárak estek el, mint Dunaújváros, Miskolc, Nyíregyháza, Székesfehérvár és Szombathely. Ezekben a polgári pártszövetség nemcsak a polgármesteri pozíciót, hanem a városi közgyűlések biztos irányítását is a magáénak mondhatja.
Emellett a tízezer fő feletti települések eredményeit – beleértve a fővárost és annak kerületeit – vizsgálva is egyértelmű az MSZP és az általa támogatott politikusok népszerűségének visszaszorulása. A 2010-es önkormányzati választásoknak a szocialisták úgy indulhattak neki, hogy a vizsgált 168 város több mint harmadában a párthoz formálisan vagy nem hivatalosan kötődő személy volt a polgármester. A választásokat követően ez az arány majdnem egyhetedre zsugorodott: immáron csak huszonöt település baloldali vezetésű. Ez azt jelenti, hogy a fenti szegmens mintegy 5,8 milliós lakossága közül mindössze 800 ezren élnek MSZP vezette önkormányzatokban.
Olyan bástyákat vett be a jobboldal, mint a húsz éve MSZP vagy MSZP–SZDSZ irányította Jászberény, Kalocsa, Kiskunfélegyháza, Komárom vagy Mezőtúr. Tizenhat évig állt baloldali polgármester Gyöngyös, Komló vagy Vác élén. Hatvanban Érsek Zsolt tizenkét évig, Ózdon Benedek Mihály nyolc évig, Gyulán Perjési Klára szintén nyolc évig regnált. Az egykori békési megyeszékhelyről árulkodó adat, hogy a képviselő-testületbe egyáltalán nem jutott be MSZP-s jelölt.
Vannak azonban egyes régiók, ahol az országos trendekkel ellentétben töretlen a bizalom az esetek többségében hosszú évek óta hivatalban lévő szocialista-balliberális politikusok iránt. Csongrád megyében megőrizte városvezetői székét a tizenhat éve polgármesterkedő Szirbik Imre Szentesen, csakúgy, mint a szintén tizenhat éve hivatalban lévő Buzás Péter Makón. Szegeden Botka László szintén pozícióban maradt, azonban a közgyűlésben – vele együtt – 13 MSZP-s, 14 Fidesz–KDNP-s, 1 jobbikos és 1 LMP-s képviselő ül. Borsodban Kazincbarcikát, Sajószentpétert és Tiszaújvárost sikerült megtartaniuk: Barcikán ötödik ciklusát kezdheti meg baloldali városvezető. Ez igaz Komárom-Esztergomban Tittmann János dorogi polgármesterre is. Fenti területek kivételesen jó eredményeit előlegezték az áprilisi országgyűlési választások: Dorog és Kazincbarcika városában az MSZP képviselőjelöltje szerezte a legtöbb szavazatot, de Makón Buzás Péter is majdnem tizenhét százalékkal jobb eredményt ért el, mint pártjának listája. Tizenhat év után továbbra is MSZP-s vezetésű maradt Angyalföld: a kerülethez tartozó két választókörzet eredményezte a szocialisták számára tavasszal két egyéni országgyűlési mandátumukat.
A baloldali vezetésű városok közül kiemelkedik Veresegyháza, ahol a települést 1965 óta irányító Pásztor Béla – akivel szemben az MSZP sosem indított ellenjelöltet – most is fölényesen győzni tudott. Formálisan civil színekben őrizte meg polgármesteri székét tizenkilenc év után is a korábban MSZP–SZDSZ által támogatott Wittinghoff Tamás Budaörsön. A kevés szocialista új szerzemény közé csak Dombóvár, Kiskunmajsa és Újfehértó tartozik. Esztergomban az összes ellenzéki párt, így az MSZP mellett a Jobbik (!), az LMP és az MDF által nem hivatalosan támogatott, független jelölt váltotta a fideszes polgármestert.
A huszonöt baloldali városvezető többségének azonban nem lesz könnyű dolga az elkövetkezendő négy évben. Abonyban, Budaörsön, Dombóváron, Marcaliban, Nyírbátorban, Szigethalmon és Kispesten a Fidesz, illetve a Fidesz–KDNP frakciója van abszolút túlsúlyban, míg Kiskunhalason, Kiskunmajsán, Sajószentpéteren, Szegeden, Szentesen, Újfehértón, illetve a fővárosban Pesterzsébeten és Soroksáron rendkívül kiegyenlített, ezért akár rövid távon is labilis testületi arányok jöttek létre. Esztergomban hiába győzött független jelölt, mögötte Fidesz–KDNP többségű képviselő-testület áll. Mindez középtávon azt vetítheti előre, hogy kiélezett politikai szituációkban egy fegyelmezetten működő jobboldali frakció akár a feloszlatás eszközéhez is nyúlhat.
A kisszámú MSZP-s győzelem súlyát tovább csökkenti ezek erőteljes területi koncentrációja. Kilenc olyan megye található ugyanis, ahol a tízezer fő feletti települések egyikében sincs a baloldal által támogatott polgármester: Baranya, Békés, Fejér, Győr-Moson-Sopron, Hajdú-Bihar, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Nógrád és Zala megye nagyvárosai egytől egyig számottevő szocialista jelenlét nélkül folytatják. A képet árnyalja még, hogy további öt megyében – így Somogyban, Szabolcsban, Tolnában, Vasban és Veszprémben – csak egy-egy nagyváros vezetője nyert hivatalosan vagy nem hivatalosan MSZP-s színekben. A szocialisták összességében ennél roszszabb eredményt csak 1990-ben tudtak felmutatni. A hivatalos adatok szerint az akkor még jelentős mértékben más mechanizmusok alapján lebonyolított önkormányzati választásokon huszonhárom MSZP-s polgármester került pozícióba – és közülük is csak egy állhatott tízezer főt meghaladó város élén (ez a szám a pártot akkor nem vállalók miatt valójában tíz körül lehet). Utóbbi településtípusban a pártlistákra leadott voksok tíz százalékát, Budapesten pedig csak hét százalékát tudták megszerezni. Sem 1998-ban, de 2006-ban sem érte annyira megrázó vereség ezért önkormányzati választásokon a pár hónapja még kormányzó pártot, mint most.
A 2006 őszén megindult folyamat tehát egyértelműen folytatódott 2010-ben is. A Fidesz–KDNP országosan kimagasló támogatottsága azonban már nemcsak a megyei közgyűlésekre, illetve a megyeszékhelyek, megyei jogú városok túlnyomó többségére sugárzott át, hanem a tízezer fő feletti lakosságszámmal bíró nagyvárosokra is. Utóbbi kategóriában a jobboldali pártszövetség polgármesterjelöltjei négy évvel ezelőtt „csak” nyolcvannégy, most viszont már százhuszonkét települést irányíthatnak – és ez több is, mint a sokat emlegetett kétharmad.

A szerző jogász, a Nézőpont Intézet munkatársa