Ünnepi platform

Szégyen, gyalázat, de a tömegtájékoztatási eszközök nem tartották elemi kötelességüknek, hogy folyamatos és pontos jelentést adjanak a Gyurcsány gründolta platform javára kezdeményezett adakozás állásáról. Most az egész magyarság, határon innen és túl, egy emberként azon aggódik, hogy vajh’ összejött-e a platformalapításhoz szükséges másfél millió forint, esetleg szegény Fletó maga lesz kénytelen hitelezni, hogy ez az ország felvirágoztatásához nélkülözhetetlen organizáció szárba szökkenhessen.
Komoly összeg ez a másfél millió. Gyurcsányék családi kasszájában négy-öt napi kosztpénz, ám az ennél olcsóbb platformokat inkább csak klikknek lehetne nevezni. Persze, most sokan mondhatnák, hogy mostanában más célokra szokás adakozni, s annak a másfél milliónak is lenne jobb helye ebben a katasztrófák sújtotta országban, de az csúnya demagógia lenne, ráadásul a Gyurcsány-féle társulat már a 90-es években megtette a magáét vörösiszap-ügyben. Most előbbre való neki az MSZP „rendszerváltására” hivatott platform világra segítése, főleg, hogy a számára oly kedves történelmi dátum is pont kézre esik. Október 23-a már önmagában jelképezheti egy induló politikai mozgalom szellemiségét. Csak az a kérdés: melyik október 23-a? Mert az 1956-os tömegmegmozdulás eszmei, morális üzenetéből a 2006. október 23-i „rendteremtő” rendőri brutalitás nem vezethető le. A kettő között nincs jogfolytonosság. Nem lehet mindkét eseménysorra a szabadságért, a társadalmi igazságosságért vívott harc fénylő példájaként, vállalandó hagyományaként tekinteni. Ami 2006-ban a kormányzat tudtával, beleegyezésével, utasítására az ünnepelni vágyó, felvonuló, a hatalom ellen protestáló, s mi tagadás, olykor felfordulást is okozó emberekkel történt, az november 4-e szellemét idézte, annak a napnak az öröksége. Akinek szent, tiszteletre és követésre méltó 1956 forradalma és szabadságharca, az a leghatározottabban elhatárolódik attól a módtól, ahogy a kormány az ötvenedik évfordulóról megemlékezett. Márpedig Gyurcsány kifejezetten büszke a 2006. október 23-án történtekre, s benne a saját és a kormánya szerepére.
Ő úgy gondolja, mindent jól csinált aznap, mert mint levelében dicsekszik: akkor követett volna el hibát, ha nem azt az utasítást adja, hogy a rendőrség minden rendelkezésére álló eszközzel, határozottan, de jogszerűen védje meg a közrendet. Ha valóban ezt az utasítást adta, akkor nincs sok dicsekvésre oka, mert a rendvédelmi szervek magasról tettek bölcs szavaira, s a tv-székház ostromakor semmit nem védtek meg, nemhogy a közrendet, a többi napokon pedig a jogszerűséget hagyták figyelmen kívül. Gyurcsány ennek ellenére elégedett volt velük, megdicsérte, kitüntette őket, következésképpen a kilőtt szemeket, nyomorékká tett embereket, véresre vert, összerugdosott, magatehetetlen áldozatokat, elhurcolt, megkínzott ártatlanokat méltó körítésnek találta az ünnepi megemlékezéshez.
Gyurcsány így értelmezi október 23-át, s vélhetően ezt akarja továbbadni. Nyilván a platformját is ezen a szellemi, erkölcsi alapon kívánja felépíteni, így téve egyértelművé az ő híresen következetes hazafiságát és baloldaliságát.