Két riportban számoltunk be a Badacsony déli oldalán lebontott régi épületek helyébe készült, oda nem illő borgazdasági és vendéglátó-létesítmények negatív fogadtatásáról a helybeliek és patrióták részéről. Az 1857-ben épült, védett műemlék Ranolder-villa magánkézbe adásáról, szétbontásáról, aggodalomra okot adó állapotáról lapunk augusztus 28-i számában jelent meg írás. Két építkezés és egy pincészet átalakítása – Laposa Bence Bazaltbor néven futó vállalkozásai – már befejeződött, a feltűnést keltő Római úti borkombinát körüli jogorvoslati ügyek járják a maguk útját, a szőlőhegyi tájba erőltetett „borhotel” használatbavételi engedélyére még nem került rá a pecsét. Ez utóbbitól csupán néhány száz méterre található a Ranolder János veszprémi püspök által épített, szó szerint értve „kibelezett” műemlék. A klasszikus toszkán stílusban készült, emeletes nyári lak „kézművesborászat és palackosbor-tárolás” céljára történő átépítéséhez, a pince körülbontásához és a terület szintjének lesüllyesztéséhez az építtető megkapta az engedélyt az illetékes közép-dunántúli regionális természetvédelemi és műemléki szakhatóságoktól. Megtörtént a földmunka, a felmenő falak statikai megerősítését szolgáló acélmerevítők, támasztékok, vasalt betonkoszorúk is elkészültek.
A sajtó révén országos nyilvánosságot kapott badacsonyi építési ügyekben vizsgálat folyik, a Ranolder-projekt munkálatai nyár eleje óta állnak, a tető lebontása miatt védtelen, esőtől átitatódott, öreg téglafalak ki vannak téve a téli fagy rongáló hatásának. A villa pinceszintjének megnagyobbítása azonban csak úgy volt lehetséges, hogy az épület mögötti hegyoldalt az engedélyezett mélységig lefaragják. A Badacsony tóra tekintő, meredek ormából óvatos becslések szerint is több száz köbméter, csekély részben talajt, túlnyomó arányban bazaltkövet bányásztak ki és hordtak el az építkezők. Mindez a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban, a legszigorúbb kategóriájú természetvédelmi – különleges tájképi, biológiai, épített és kulturális örökségi, geológiai értékű – területen történt. Hazánkban minden vulkáni eredetű tanúhegy – köztük a Tapolcai-medence bármilyen képződménye – védett geológiai érték. E helyekről már több évtizede – Badacsonyban 1964 óta – központi rendelkezés tiltja a bazalt- és bazalttufakőzetek bárminő kitermelését, elhordását, építés céljára történő felhasználását. A Balaton-felvidéken átalakult gyakorlat szerint csak régi épületek bontásából származó bazaltból lehet építkezni, egyes településeken a fel nem használt, bontott bazaltot megőrzik közcélú felhasználásra, lépcsők, „bástyák”, támfalak, kerítések, járdák, emlékművek készítésére. A szürke kő ára a sokszorosára nőtt.
Az 1997 óta hatályban lévő természetvédelmi törvény megnevezi a földtani értékek megóvását szolgáló tilalmakat, amelyek szerint ezek megrongálása, eltávolítása, a felszíni formációk megváltoztatása nem megengedett, építési engedélyek kiadása esetén is csak a szükséges esetben és a legkisebb mértékben lehetséges. A szóban forgó, magáncélú építkezés aligha tartozik ebbe a kategóriába. Márpedig a Ranolder-villa mögött – az épület „jótékony” takarásában – lévő tájseb szélein, mintegy tíz méter magasságban jól látható a szürke bazaltkövekből szárazon rakott régi bástya – talajvédő támfal – két vége, a közöttük tátongó gödörrel. Mélységéből kiszámítható a kitermelt kő mennyisége. Arról, hogy hová került a kibányászott bazalt, a megkérdezett helybeliek nem tudnak vagy nem akarnak beszélni. Békási Gábor, a nemzeti park területi vezetője megerősítette, hogy a természetvédelmi törvény vonatkozó szabályaival mindenképpen ütközik a kőzet kifejtése, a formáció megváltozása. Ismeri a munkálatok menetét, a rendszeres havi jelentésekben tudatta a felettes hatóságukkal az észrevételeit, azonban éppen a felettes székesfehérvári szakhatóság hagyta jóvá és adta ki rá az engedélyt az építtetőnek. Arra a felvetésemre, hogy a 2009-ben lebontott, Bormúzeumnak nevezett borozó-étterem helyén épült „borhotel” bástyáihoz, kerítéséhez és más külső részleteihez felhasznált kő az alig ötszáz méterre lévő „saját kőfejtőből” származhat, Békási úr azt mondja: az építők tájékoztatása szerint a helyi bontásból származó anyagot hasznosították újra, az épület szerkezete betonból készült. Azzal azonban egyetért, hogy látható a természetes bazaltrétegek magasságával azonos vastagságú, friss törésű, habarcstól tiszta, tehát nem bontott kőanyag a támfalakban, arról pedig neki sincs tudomása, hogy a kibányászott kőzetet hová szállítottak. Ellenőrzési joga nincs, az építtetők kezében ott vannak az ő felettes hatósága által aláírt, lepecsételt engedélyek.
A földtörténeti tanúhegyből kiharapott, „ismeretlen helyre került”, ugyanakkor a közeli építkezésen nagy mennyiségben felhasznált, friss törésű vulkáni kőzet közötti összefüggés mindenképpen, többféle verzióban is törvénysértésre utal, a természetkárosítástól a lopásig terjedő, nem éppen előkelő bűntettek skáláján.
origo.hu
Titok derült ki Magyar Péterről, és megállíthatatlanul terjed a neten
