A szakrális és a szép

Két kiállítás látható egy időben Szegeden R. Törley Mária szobrászművész alkotásaiból. A Gulácsy Lajos Teremben bronz kisplasztikái, plakettjei, domborművei szerepelnek, a Gál Ferenc Hittudományi Főiskola Klebelsberg-termében szakrális műveit, az egyetemes katolicizmushoz kötődő, illetve magyar szenteket ábrázoló alkotásait állította ki.

Törley Mária szobrász vagyok. Nem ismerem a lazsálást. Talán azért dolgozom olyan sokat, mert későn, 27 évesen kezdtem a Budapesti Képzőművészeti Főiskolát. 1982-ben végeztem Somogyi József növendékeként. Előtte három évig tanultam Andrássy-Kurta János műtermében. Édesanyám festő volt, családomnak étele és itala volt a zene és az irodalom, talán innen az indíttatás – így kezdi egyik életrajzát Törley Mária szobrászművész, akinek mára köztéren, közintézményekben többtucatnyi alkotása áll.
Szegedhez való kötődése is erős. A Szent István téren áll Korb Flóris építőművészt, a téren álló víztorony tervezőjét ábrázoló büsztje, a hittudományi főiskola nemrégiben restaurált kápolnájában kapott helyet drámai erejű Korpusza és Szűz Máriát a kis Jézussal ábrázoló szobra, a püspökségi egyházművészeti gyűjtemény pedig Szent Gellértet, a csanádi egyházmegye védőszentjét ábrázoló kisplasztikáját őrzi.
A szent lábánál ott hever az a farkas, amelyre egyszer rátalált és meggyógyította (hogy azután az egy szarvasborjú társaságában együtt éljen megmentőjével – milyen szép példázat ez Kárpát-medencei fülek számára!), a Klebels-berg-teremben látható monumentális Szent Gellért érthetően nem ezt a legendát idézi, hanem, Szent István és a Patrona Hungariae alakjával a keresztény hit megerősödését a magyar királyság első évszázadaiban. A művek sorát a kilencvenes évek elején készült Keresztút domborművei indítják, a Keresztelő Szent Jánost, Szent Bernátot ábrázoló egész alakos plasztikák folytatják, s az a két angyal fogja keretbe, amelyek a szobrász Tihanyban rendezett kiállításán is jelen voltak, ugyancsak egyfajta teljességet jelképezve a kiállítótárs Máder Indira kárpitjának két oldalán.
A múlt és a jelen értékeit egyaránt magába foglaló teljesség lebeg a szobrász szeme előtt, igazolják a Gulácsy-teremben látható alkotások is, amelyek között Szent István kisplasztikába formált alakja, (a Sashalmon a millennium alkalmából felállított köztéri szobor változata), a soproni Deák téren álló Kölcsey-szobor vázlata, amely a morális és esztétikai értékek egységében való hitről, magáról az általános emberiről beszél. A szeretteit vagy jeles alkotókat ábrázoló portréi, egész alakos szobrai mellé az egyik oldalon így állítható oda magyarországi Szent Erzsébet szobra, a másikon az emberi test szépségét kifejező aktok, táncoló figurák, az élt szépségét, teljességét a természeti jelenségekkel összekötő motívumok. Az áhítat, a tisztelet érzése azután innen éppen úgy átvezetheti a szemlélőt a világirodalom remekeinek drámai megfogalmazású részleteihez (a ravennai Dante-biennálén 1985-ben nagydíjat kapott Dante a pokol kapujában), mint a profán, az irónia, az abszurd világába (Hommage a Villon, Puck vagy Zuboly a Szentivánéji álom sorozat szereplői közül). Állatfigurákat ábrázoló kiváló kisplasztikái, szerelmes hangszerszobrai vezetik tovább a látogatót a zenei ihletésű plasztikák közé (Papageno és Papagena; Cantata Profana, A fából faragott királyfi), amelyek mindig is R. Törley Mária szobrászatának egyik legfontosabb részét alkották. „Áttetsző, kristálytiszta szerkezetű zene…” – mondja Mozart muzsikájáról a művész, aki mintha csak kulcsot kívánna adni azoknak, akik zenei tárgyú vagy éppen zenei ihletésű szobrai elvont formáit, a dallamokban rejlő szépséget az absztrahált formák rendjével, harmóniájával közvetítő művek titkát kívánnák megfejteni.