Európában a Szűzanya jelenései (apparitiones) a XIX. században kezdődtek. Először Párizsban, 1830. július 19-én jelent meg a Szűzanya egy szerzetes apácának, Labouré Katalinnak, majd 1858. február 11-én, ismét francia földön, Lourdes-ban, egy szegény molnárcsalád kisleányának, Soubirous Bernadette-nek. A XX. században először Portugáliában, 1917. május 13-án, a három pásztorgyermeknek: Luciának, Jácintnak és Ferencnek, egy kis vidéki faluban, Fatimában. A második világháború előtt a Szűzanya Belgiumban jelent meg, mégpedig először 1932. november 29-én Beauraing-ban, egy vasutascsalád három gyermekének, Voisin Gilberte-nek, Ferdinandának és Albert-nek. Majd ismét belga földön, 1933. január 15-én, egy szegény család kicsi leányának, Beco Mariette-nek egy pici faluban, Banneux-ban. Tény, hogy a Szűzanya jelenései a XX. században megsokszorozódtak. A hívő közösség számára vigasz, remény, erő és biztonság, hiszen a boldogságos Szűz mennybemenetele után sem szűnik meg betölteni üdvösséges feladatát. Szüntelen közbenjár nekünk az üdvösség kegyelméért.
A Szűzanya jelenéseinek megszűnését követően, 1933. március 2-én az egyházmegye főpásztora, Mrg. L. J. Kerkhofs kezdeményezte az egyház által előírt vizsgálatok elvégzését. A püspök nagy tisztelője volt a Szűzanyának, és 1942-ben, majd 1947-ben engedélyezte a „szegények szüzének” tiszteletét. A végső döntést a bizottság 1949 tavaszán hozta meg, a főpásztor 1949. augusztus 22-én hirdette ki a Szűzanya jelenéseinek valódiságát. Felépült a Szent Szűz által kért kápolna, amely a Jelenések kápolnája nevet kapta. Így vált Banneux kegyhellyé, azaz egyházilag elismert és engedélyezett búcsújáró hellyé. Olyan zarándokhellyé, ahová a világ minden tájáról érkeznek különböző nyelvű emberek, hogy segítséget, gyógyulást és oltalmat kérjenek a Szűzanyától.
Orbán Viktor: Strasbourg, első nap - fotók