Az első lépés London felé

Férfi kézilabda-válogatottunk ma hosszú útra indul, amelynek végén remélhetőleg eljut a 2012-es londoni olimpiára. A cél távoli és magasztos, ahhoz képest az első két lépés – ma a Bosznia-Hercegovina elleni hazai, vasárnap az Észtországgal szembeni, idegenbeli Európa-bajnoki selejtező – megtétele automatizmusnak látszik. Pedig nem az, hisz bármelyikbe bele lehet botlani. Azaz lehetne, de nem szabad.

Induljunk a végponttól, az olimpiától! Ezen tizenkét férficsapat vehet részt, a rendező Nagy-Britannia mellett a jövő évi svédországi vb aranyérmese és négy földrész bajnoka, ami minket érint, a 2012-es szerbiai Eb győztese már biztosan. A realitások azt diktálják, a magyar csapat más módon juthat kvótához; a 2012. tavaszi ötkarikás selejtezőn, amelyen tizenkét rivális küzd majd a még kiadó hat londoni helyért három négyes csoportban. E tizenkettő közé két csatorna vezet, az első a januári svédországi vb-ről a 2–7. helyezetteknek. Ha válogatottunk e pozíciókra pályázik, az AB-ág középdöntőjében be kell kerülnie az első négybe, tehát a papírforma alapján az Izland, Norvégia, Franciaország, Spanyolország, Németország ötösből két alakulatot meg kell előznie. Ha nem sikerül, utolsó mentsvárként marad a 2012-es Eb. Itt minden bizonnyal két további hely csíphető el az olimpiai selejtezőre, és akik a vb-n ezt megszerezték, azok előttünk is végezhetnek. Tehát akár Eb-hetedikként is nyílhat még egy kiskapu.
Úgyhogy Szerbia becsülendő lehetőség, és nemcsak játékosainknak, hanem szurkolóinknak is. Annál inkább, mert a jegybevételekre is erősen számító szervezők már ígéretet tettek rá, hogy a magyarok Újvidéken vívhatják csoportmecscseiket, ami csupán egy ugrás.
Mindenekelőtt persze ki kell jutni az Eb-re. A házigazda mellett a címvédő Franciaország vár tizennégy riválisára, ezek hét kvartettből érkeznek – mindenhonnan ketten –, a mieink az 1. csoportban Macedóniával, Bosznia-Hercegovinával és Észtországgal csapnak össze. A horvát, spanyol, román, litván vagy a dán, orosz, fehérorosz, svájci négyest nézve panaszra nincs okunk.
Ettől persze még észnél kell lenni. Erre intenek a közelmúlt emlékei, akár a 2008. júniusi gyöngyösi vb-selejtező, amelyen együttesünk nagy nehezen birkózta le 27-25-re a bosnyákokat, akár a 2009. kora nyári szombathelyi 30-29-es Eb-kvalifikációs fiaskó a szlovákokkal szemben. Ma a két évvel ezelőtti vendéget várjuk a tavalyi helyszínre, úgyhogy ez máris két ok az óvatosságra. A harmadik pedig az aktuális bosnyák keret, amelynek tagja a Barcelona remek kapusa, Danijel Sarics, a Kolding a minap Veszprémben is látott beállósa, Muhamed Toromanovics, valamint további francia, német, spanyol légiósok mellett a veszprémi Mirsad Terzics és a ferencvárosi Marinko Kelecsevics. Mocsai Lajos keretéből viszont hiányzik a még mindig sérült irányító, Nikola Eklemovics, poszttársai, Császár Gábor és Lékai Máté sincsenek százszázalékos állapotban, de ők legalább harcra készek. Katzirz Dávidnak viszont lumbágója miatt máris haza kellett utaznia, és Gulyás Péter vírusos betegsége szűkíti tovább a lehetőségeket. Új arc Juhász Istváné, a szövetség Törökországból hazatért szakmai igazgatója másodedzőként helyettesíti Csoknyai Istvánt.
A komplett kvalifikációs mezőny legérdekesebb alakja egyébként Siarhej Rutenka; Minszkből indult, fiatalon Celjébe igazolt, ott Bajnokok Ligáját is nyert, 40-szer szerepelt a szlovén válogatottban. Ám elcsábította a Ciudad Real, és Sterbik Árpád mellett rá is hatalmas nyomást gyakoroltak, hogy a nemzeti mezét is cserélje spanyolra. Ő azonban némi habozás után, közel a harminchoz, a szívére hallgatott, visszatért a fehérorosz egyletbe, azzal vág neki az Eb-selejtezőknek.
Nem példabeszéd ez, csak úgy eszünkbe jutott, mindenféle párhuzam nélkül.
A csoport tegnapi nyitányán: Macedónia–Észtország 30-25.