Az ember, aki nem volt ott

Ahogy a Nemzeti Kerekasztal MSZMP-s tárgyaló delegációjának egyik vezetőjéből, Fejti Györgyből az idők során egyesek „rendszerváltót” faraghattak, úgy válhat Gyurcsány Ferencből is lassacskán egy ’89-es demokrata. Gyurcsányra, a Kommunista Ifjúsági Szövetség 1989-es KB-titkárára nem nagyon emlékezhetnek az Ellenzéki Kerekasztal résztvevői, ő ekkortájt ugyanis éppen az asztal túloldalán ülő állampárt és a KISZ kapcsolatának újrafogalmazásán munkálkodott, azon bánkódva, hogy túl gyorsan peregnek az események, így a párt nem tud kellőképp válaszolni. Továbbá azon is aggódott, hogy „az MSZMP mennyire nem lesz ura a helyzetnek”. A magát ma ’89-es demokratának aposztrofáló személy ekkor még azt is nehezményezte, hogy „a KISZ pozíciója szemmel láthatóan romlik”, holott a fő cél szerinte az lett volna, hogy a választásokon elindulhasson a kommunista szervezet.
Nos, azóta sok víz lefolyt a Dunán – ahová 2008-ban épp adócsökkentési törekvései miatt egyesek állítólag bele akarták lökni –, és időközben Gyurcsány megmutatta: sokat tanult egykori MSZMP-s kollégáitól.
Az első a hibernálás taktikája. Az 1990-es szabad választások szocialista veresége után jól láthattuk, miként vonult vissza csendben a volt állampárt, hogy aztán négy évvel később az össznépi feledésre építve visszatérhessen. Gyurcsány követte a jól bevált receptet: sem az áprilisi, sem pedig az októberi választási vereségkor nem vetődött az MSZP-székház közelébe. Valahogy mindig akadt fontosabb tennivalója, mint jelen lenni a voksolás eredményeit összefoglaló vasárnap esti értékeléseken és sajtótájékoztatókon, így sajnos nem vehette ki a részét a neki (is) „köszönhető” kudarcból. Vagy vidéken pihent, vagy épp csak hiába keresték a pártszékházban, el volt foglalva, no.
A két vereség között aztán Kötcsén fröccsözgetett, főzőcskézett, készült az almaszüretre. Alámerült, és megpróbálta kibekkelni. Volt ugyan egy szánalmas kísérlete a visszatérésre az egykori kormányszóvivő temetésén elmondott önkéntes beszédével, ezt azonban még korábbi hűséges bizalmasai is úgy látják, hogy finoman szólva sem volt jó alkalom a méltó visszatérésre. Egy ilyen tragikus eseményből politikai hasznot húzni éppen annyira jellemző Gyurcsányra, mint az arra alkalmas fórumokon megfelelő időzítéssel saját édesanyját látványpolitizálásra felhasználni.
A hibernálás kora, úgy tűnik, most véget ért. Nemrég ugyanis Gyurcsány megnyitotta a lehetőséget arra, hogy önmagát ’89-es demokratának beállítva, az egész magyar jogállamiság védelméért szálljon síkra, biztosan pont úgy, ahogy 1989-ben is tette. Hűséges fegyvertársai is akadnak, itt van például Molnár Csaba volt kancelláriaminiszter, akit mindig is az éles eszéért szerettünk. Őt onnan lehet ismerni, hogy tavaly kampányidőszakban egy fél hidat adott át ünnepélyesen Győrben (de legalább a bal oldalát). Most a demokrácia végét vizionálja erőteljesen annak kapcsán, hogy Gyurcsányt a sukorói ingatlanpanama miatt felelősségre vonnák, pedig hát a volt kormányfő már nem emlékszik semmire. Molnár is egy afféle ’89-es demokrata lehet, aki már általános iskolásként is együtt küzdhetett a rendszerváltó elittel, nem másért, ugye, mint a demokráciáért.
Gyurcsány pedig egy másik fortélyt is elsajátított a MSZMP-től: a történelem átírásának hagyományát. Így lehetett belőle például ’89-es demokrata és nagyvállalkozó. Aki elvtársi segítséggel kölcsönből privatizálhatott egy gyárat, „amelyből szinte azonnal a vételárnál jóval nagyobb összeget lehetett kivenni, így a vállalat szinte ingyen maradhatott a vevő tulajdonában”. De lehet, hogy erre is csak a bank akkori vezetői emlékeznek rosszul.