Bár laikusoknak nehéz kiigazodniuk a kortárs építészeti irányzatok között – a különféle dialektusokat sem tudják megkülönböztetni, nemhogy az építészeti nyelveket –, arra mindenképpen felkaphatják a fejüket, ha a téma jeles képviselője, avatott ismerője arról beszél, hogy az építészet a második világháború után válságba került. Márpedig ilyesféle mondanivalója akadt Finta Józsefnek Lénárd Ilona képzőművész és Kas Oosterhuis építész kiállításának megnyitóján, a kivételek között méltatva a házaspár-alkotópárost, az ONL építésziroda alapítóit. Kevés az eredeti gondolat, túl sok a formalista állásfoglalás – Finta József építész eszmefuttatása messzire vezet. E megállapítás nemcsak a kortárs építészetre lehet igaz, hanem irodalomra, filmre, színházra, képzőművészetre, zenére egyaránt, sőt a művészet világán túl is felfedezhetünk hasonló jelenségeket. A válság tehát nem a világgazdaság állapotából fakad, hanem a különféle irányzatok, izmusok között megzavarodó tájékozódási képességből. Kérdés, hogy Jean Nouvel végbélkúpnak csúfolt barcelonai irodaháza formalista állásfoglalás-e.
Lénárd Ilona és Kas Oosterhuis kiállításának címe Powerlines. Az angol szó ezúttal nem az erősáramú vezetékekre utal, hanem erővonalakat jelent – magyarázza némileg esetlen módon a tárlat egyik ismertetője. Az A22 Galériában – főként annak alagsori kiállítóterében – videók, makettek, fotográfiák révén részben referenciákat láthatunk: megépült, épülőfélben lévő, szimbólumokban gondolkodó, játékos épületek képeit, illetve tervben maradt álmokat. Itt van a zsűri által értetlenül fogadott, más dimenziókat felmutató Szombathelyi Weöres Sándor Színház pályaműve, a pesti Városháza terve, amelynek alcíme lehetne: nem minden holland építész gondolkodik hasonló módon. De megjelenik a másfél kilométer hosszú utrechti Pilótafülke, a természet színeit, formáit újraértelmező nankingi házasságkötő kápolna, Abu-Dzabi szokványoktól mentes toronyépülete, az Al Nasser-székház képe is, de azt is láthatjuk, hogyan lehet unalmas amszterdami kockaházakat hullámzó homlokzatplasztikákkal kedvessé tenni. Futurista víziót idéz a 2012-es dél-koreai világkiállítás vízre álmodott tematikus pavilonja, a Curacao szigetére tervezett űrkikötő épülete. Udvariaskodás nélkül állítható, az egyik legszebb terv a Közraktáraknál épülő CET Budapesté, a pesti partra vetett bálnáé, ami jelzi, Oosterhuis nem előtanulmányokat folytatott egy későbbi megbízásához.
Lénárd Ilona festményeit függesztve az ONL építésziroda munkáinak képei mellé a kiállítás másrészt arra próbál rávilágítani, túl a technológián hogyan inspirálhatja az építészt a képzőművész, a férjet a feleség. Meglehet, ez az összhang, harmónia is titka annak, hogy Oosterhuis épületei nem váltanak ki hangos tiltakozásokat. Ugyanis magyarázatnak az édeskevés, hogy az a fajta építészeti irányzat, ahová sorolják őt, nem csak a saját köldökét nézi. Elvben minden tervező tekintettel van épületének tágabb környezetére, csak néha a gyakorlat megcáfolja. Talán ez is válságjel.
(Powerlines – Lénárd Ilona képzőművész és Kas Oosterhuis építész munkái. A22 Galéria, VII., Akácfa u. 22. Látogatható december 3-ig.)
origo.hu
Gondban a rendszer a megújulók miatt
