A neologizmusoknak, azaz az új, egyedi, egyszeri szavaknak megkülönböztethetjük az úgynevezett spontán fajtáját is. Ezek a megfogalmazási nehézség pillanatnyi áthidalására születnek, kifejezésbeli kényszer hatására, elírások, önkéntelen elszólások. Tehát előfordulnak mind írásban, mind szóban. Elsősorban a diákok feleletében, dolgozataiban találkozhatunk velük. Ezeknek kitűnő forrása Sebestyénné Varjú Anna Irodalomtörténet – diákszájon című könyve. A szerző több évtizeden keresztül tanárként, érettségi elnökként gyűjtötte az órai elszólásokat, a dolgozatokban előforduló elírásokat. Az elkövetkezőkben ezekből kívánok szemelgetni. Íme az első példa Voltaire Candide vagy az optimizmus című művéről szóló fogalmazásban: „Kunigunda – egy félfenekű, strázsátos vénasszonnyal együtt – sok megterhelésen, sok férfin esik keresztül.” A humoros megfogalmazásbeli bizonytalanságoktól most eltekintve, a strázsátos szóra fordítva figyelmünket elmondhatjuk, hogy a házsártos szóval vegyült a strázsa ebben a sajátos neologizmusban. Csak a hangzásuk miatt történhetett a keveredés, hiszen a két szó jelentését tekintve teljesen eltérő.
Következzék Mikszáth Kálmán Hová lett Gál Magda? című novellájának elemzéséből egy mondat: „Nem tudjuk, de gyanús, hogy Magda akkor tűnik el, mikor a faluba megjönnek a lókupacok.” Bizony nem mindegy, hogy lókupec vagy lókupac. Elképzelhető, hogy egyszerűen betűelírás történt, azonban az is előfordulhatott, hogy a diák nem ismerte a kupec kifejezést, és „értelmesítette”, azaz egy általa ismert hasonló szóval helyettesítette.
Az alábbi példában egy igekötős ige szerepel spontán neologizmusként. „Mikor Csokonait a debreceni kollégiumból eltolmácsolják, Sárospatakra megy.” Természetesen a némileg hasonló hangzású eltanácsolják szó játszott szerepet ebben az esetben.
Kissé félreérthető és humoros szó keletkezett az egyik Majakovszkijról szóló írásban úgy, hogy az összetett szó utótagja egy rokon értelművel cserélődött fel. De „mecsoda” különbség! – ahogy mondani szokták. „Majakovszkij futurista műveit polgárdurrantónak szánta: a hagyományos művészeteket messze elkergeti magától.” Nem mindegy, hogy polgárpukkasztó vagy polgárdurrantó.
Kétségtelen, hogy a fenti mondatokat hullámosan aláhúzta a magyartanár a diákok dolgozatában, azonban a dolgok jó oldalát nézve azt is elmondhatjuk, hogy kicsit elszórakoztatták, hiszen humorosak és szellemesek.
origo.hu
A hungarofób Manfred Weber a magyar miniszterelnök békemisszióját is támadta
