Gyorstalpaló

A napokban megjelent Élő bolygó jelentés című kiadvány alighanem az utóbbi idők egyik legizgalmasabb olvasmánya. A jelentést kétévente készíti el a WWF nemzetközi természetvédelmi szervezet, a Londoni Zoológiai Társaság és a Global Footprint Network elnevezésű intézet. A konklúzió elég siralmas, a zöldek katasztrófát emlegetnek, pedig 2007-es adatokkal dolgoznak. A műben foglaltak szerint az emberiség jelenleg ötven százalékkal több erőforrást használ, mint amennyit a természet képes lenne újratermelni, és ha ez így megy tovább, 2030-ra odáig jutunk, hogy már két Föld sem lenne elég. Figyelemre méltó, hogy a négy évvel ezelőtti dolgozat 2050-re saccolta ezt az időpontot. Megállapíthatjuk tehát: lehet hogy a jövő évi jelentés már el sem készül, mert nem lesz hozzá elég energia. A valóság persze nem ennyire vicces, az egy főre jutó átlagos ökológiai lábnyom például 2007-ben 2,7 hektár volt, ha azonban bolygónk biokapacitását elosztjuk az akkori 6,67 milliárd emberrel, kiderül, hogy minden emberre csak 1,8 hektár juthatna. (Az ökológiai lábnyom olyan érték, ami területben fejezi ki az ember természetierőforrás-fogyasztását, a biokapacitás pedig területben adja meg a Földön lévő, biológiailag aktív vizeket és szárazföldeket.) Magyarul ipari méretekben zajlik a fosztogatás és a kizsákmányolás. Van itt minden, földlábnyom, szénlábnyom, de mindegyik érték magasabb a kívánatosnál, olyan, mintha mindenki egy kizárólag extra méreteket árusító cipőboltba járna vásárolni. Jó hír viszont, hogy Magyarország adatai az előzőkhöz képest kedvezők és a következőkben még jobbak lehetnek, hála a gazdasági válságnak. A vízlábnyom viszont világszerte kedvezőtlen tendenciát mutat, és talán nem véletlen, hogy a fokozottan veszélyeztetett országok között ott találjuk Kínát, Indiát és Izraelt is. Nevesítenünk kell ugyanakkor az összesített dorbézolásban élenjárókat is, és itt sincs meglepetés, sem az Egyesült Államok, sem az „öbölállamok” tekintetében. Visszatérve a vízhez (és az ökoterroir régi vesszőparipájához) a jelentés szerint ha csapvizet iszunk, fél liter elfogyasztásáért egy grammnál kevesebb szén-dioxiddal fizetünk, míg egy félliteres ásványvizes palack kiürítésével már 160 grammra ugrunk, a palackozás, hűtés, szállítás miatt, és akkor az átverésről még nem is beszéltünk. De hogy ne pánikoljunk be azonnal, jöjjenek a vígjátéki elemek és a jó hírek a belvárosi terepjárók kedvelőinek. Egy új-zélandi vizsgálat szerint egy kutya többet fogyaszt a közösből, mint egy h betűvel kezdődő nevű, katonai célra kifejlesztett gépjármű, amelyet kizárólag férfiasságpótlóként használnak tulajdonosaik a nagyvárosokban. A legszebb elemzés viszont az, hogy egy aranyhal hepciáskodása többe van nekünk, mint két vérrel bélelt mobiltelefon.