Bankmentés és hazardírozás. Hiába tűnik úgy, hogy a világ lassacskán kilábal a gazdasági válságból, a felelőtlen, hazardírozó üzletpolitikát folytató s (részben) ezzel a krízis okozóivá váló pénzintézeteknek még kevesen bocsátottak meg. Nem csoda, hogy a bankfiókok – mint a kapitalizmus szimbólumai – szerte a világban a tüntetők célpontjává váltak. 2008 szeptemberétől a párizsi kormány is határozott lépéseket tett, s adófizetők eurómilliárdjait költötte el, hogy megelőzze az összeomlást. Először a Daxia Bank kapott hárommilliárd eurót, majd megszervezték a Banque Populaire és a Caisse d’Epargne összeolvadását. A kormányfő garanciát vállalt a betétekre, a banki adósságok fedezésére 320 milliárd eurót különített el. A piaci folyamatokba beavatkozva, a francia pénzintézetek pozícióját erősítendő, negyvenmilliárd euróból bevásároltak a jelentősebb bankok papírjaiból, majd még szintén 2008 őszén 10,5 milliárd eurót pumpáltak tőkeinjekcióként a BNP-be, Credit Ag-ba, Credit Mutuelbe, Caisse d’Epargne-ba, Banque Populaire-be és a Société Généralba. Utóbbi egyik párizsi fiókja látható a kép hátterében is. A Société Général különben nem csupán a válság miatt került a figyelem középpontjába, hanem egy merész fiatal bróker miatt is, aki üzleti húzásaival ötmilliárd eurós kárt okozott a banknak. A 2008 januárjában lebukott Jérome Kerviel esete akár a válság előtti utolsó figyelmeztetésként is értelmezhető. Fiktív számlákkal fedezte ügyleteit, adatokkal élt vissza, okiratokat hamisított a minél nagyobb haszon érdekében – mindezt állítása szerint a főnökei tudtával. Amíg jól ment a bolt, mindenki szemet hunyt efölött, de amikor veszteségbe fordult, elpártoltak mellőle – legalábbis így védekezett idén nyáron a bíróság előtt a fiatalember. A 33 éves férfi végül három év letöltendő börtönbüntetést kapott, valamint – aligha végrehajtható módon – a teljes kár megtérítésére kötelezték. De a jelek szerint a bankfelügyelet részben neki is igazat adott, mivel a megtépázott hírnevű Société Généralt szintén megbüntették: négymillió euróra. Franciaország legnagyobb ismertté vált pénzügyi botrányát követően a bank elnöke, Daniel Bouton terroristának nevezte volt alkalmazottját, majd lemondott.
Neki lesz-e nyugdíja? Franciaország demográfiai szempontból akár példaértékűnek is nevezhető, hiszen az európai átlagnál jóval magasabb a termékenység. Egy nőre átlagosan 1,85 gyermek jut – ami értelemszerűen még nem éri el a népesség fenntartásához szükséges szintet, de sokkal jobb, mint az uniós átlag 1,48, s főként, mint az 1,32-os magyar érték! És ami ma még Magyarországon kezdeti stádiumban létezik, az Franciaországban régóta gyakorlat: Párizs harminc éve próbálja családi adózással rávenni a párokat a gyermekvállalásra. A franciák megtartották a jövedelemsáv szerinti adózást, a házaspárok és az élettársi viszonyban lévők azonban közös bevallást nyújthatnak be, amelyet kettővel osztanak, majd ez alapján alkalmazzák az adókulcsot. Egy gyerek után már 2,5-, kettő után három-, három után négyfelé osztják a jövedelmet, s így tovább, vagyis – hasonlóan a nálunk is bevezetendő rendszerhez – a nagycsaládoknak lényegesen kevesebb adót kell fizetniük. A gyerekek utáni kedvezményeket 1980-ban vezették be, de érezhető hatást csak tíz év múltán mértek a demográfusok. Azok közül, akik akkoriban születtek, ma már sokan egyetemisták, s most jó eséllyel éppen a nyugdíjreform ellen tüntetnek a francia nagyvárosok utcáin.
Ütleg. Többfrontos támadást kell állnia a kormánynak Franciaországban, ahol szeptember óta sztrájkok és tüntetések bénítják a közlekedést és az energiaszektor működését. A demonstrációk fő szervezői a szakszervezetek, megmozdulásuk oka pedig, hogy a parlament által már elfogadott törvény szerint a jelenlegi 60 évről előbb 62, majd 2018-ig 67 évre emelik a nyugdíjkorhatárt, 40,5-ről pedig 41 évre azt az időt, ameddig járulékot kell fizetni az öregkori nyugdíjra való jogosultsághoz. Az olajfinomítók és benzintárolók körül valóságos csatajelenetek alakultak ki az elmúlt napokban, mivel a tüntetők tucatnyi üzemanyag-elosztó helyet blokád alá vettek. A talán leglátványosabb ütközet november 22-én zajlott a Total nevű ismert cég Grandpuits falunál lévő létesítményénél, ötven kilométerre Párizstól. Ezt a komplexumot a rendőrségnek sikerült visszafoglalnia, de a szakszervezetek azóta is állítják: ezzel megsértették a munkások sztrájkhoz való jogát. A több hete tartó ostromállapot láthatóan kezdi az utcára vonulók idegeit is felőrölni. Talán ennek tudható be, hogy időnként a különféle csoportosulások heves vérmérsékletű tagjai egymásnak is nekimennek. A kép közepén látható sapkás férfi az egyik legnagyobb szakszervezeti tömörülés, a CGT biztonsági embere, aki az egyik párizsi tüntetésen farúddal támadt a tőlük függetlenül felvonuló fiatalokra. Mint kiderült, azt hitte, a kirakatokat betörő, kocsikat borogató, kukákat gyújtogató huligánhordák egyikével találkozott szembe az utcán. Tévedett. Ám tény az is, Franciaországban bevett szórakozás és dühlevezetési mód, bizonyos körökben amolyan népszokás lett a randalírozás, mások vagyontárgyainak tönkretétele – persze politikai okokra hivatkozva. Ugyanennek lehettünk tanúi 2005-ben is, amikor egy rendőrségi akciót követően a bevándorlók lakta külvárosi negyedekben robbantak ki zavargások. Lassan az lesz a hír, ha néhány napig egyetlen autót sem zúznak össze Franciaországban.
Új generáció. A dominóhatás érvényesül, mint 1968-ban is. Elkezdik néhányan újra és újra, majd ezrek szaladnak a nyomukban. Diákok, munkások, metróvezetők. Tetteik látványosak, a tömeg jól mutat az utcán, a betört kirakatok, tetejükre állított autók képe hatásos címlapfotóként. Kérdés azonban, hogy a XXI. századi fiatal francia lázadók, legalább a látszat kedvéért, megfogalmaznak-e bármiféle ideológiát azonkívül, hogy rendre torkaszakadtából mondanak nemet a számukra kedvezőtlen kormányzati döntésekre? Vagy nekik lenne igazuk, s azok a népek birkák, akik csendben tűrik, hogy lassan kúszik felfelé a nyugdíjkorhatár? Esetleg inkább azt kellene elfogadni, hogy ameddig Európa lakossága nem lesz képes a megszülető gyermekek révén legalább reprodukálni önmagát, addig egyre több eltartott fog jutni az aktívan dolgozókra? A kérdés megválaszolásához iránymutatást nyújthat a hatvanas évek Amerikájából ismert jelszó: Make love, not war! Nicolas Sarkozy francia elnök mindenesetre botrányosnak nevezte az általa nyugdíjreformnak nevezett intézkedések apropóján történt összecsapásokat. Az olajtározókat blokád alatt tartó sztrájkolókat pedig azzal vádolta meg, hogy túszul ejtették az országot. „Nem tudom elfogadni, hogy túszul ejtik franciák millióit, akiknek joguk van tankolni munkába menet. Túszul ejtve a gazdaságot, a vállalatokat és a franciák hétköznapi életét, tönkreteszik a munkahelyeket” – hangsúlyozta Sarkozy. (Gy. Zs.)
A fotón megörökített események leírásához, értelmezéséhez segítségünkre volt Fred Dufour, a kép készítője.
origo.hu
Orbán Viktor nyerte a szerdai vitát az Európai Parlamentben az elemző szerint
