Jogállam és elszámoltatás

Érthető, hogy a gyanúba keveredett Gyurcsány Ferenc szeretné úgy beállítani azt a helyzetet, hogy büntetőjogi szempontból is értékelik a sukorói beruházásban kormányfőként hozott döntéseit, mintha ahhoz politikai riválisának köze lenne. Ő ugyanis nagyon szeretne a politikai üldözött szerepkörében tetszelegni.

Gyurcsány Ferenc minden igyekezetével azon van, hogy elhitesse az emberekkel, politikai indíttatású hajtóvadászat folyik ellene a bűncselekménygyanús sukorói kaszinóbizniszben kormányfőként játszott szerepe miatt. El kell ismerni, az elszámoltatási kormánybiztos, Budai Gyula tevékenységéről szóló balliberális médiabeszámolók néha tényleg azt a benyomást kelthetik a kevéssé tájékozott állampolgárban, hogy nyomást akar gyakorolni a független ügyészségre a büntetőeljárás felgyorsítása céljából. Lehetséges, hogy jóval eredményesebb lenne egy másfajta harcmodor: amely sokkal nagyobb tiszteletben tartaná a Legfőbb Ügyészség függetlenségét a tekintetben is, hogy maga határozhassa meg munkatempóját a megalapozott, törvényeinknek maradéktalanul megfelelő döntés meghozatalában. A hatalmi ágak megosztásának magasztos alapelve is efféle viselkedési normát ír elő a közéleti szereplők, de leginkább az országgyűlési képviselők részére.
A polgároknak, úgy vélem, nagyfokú biztonságérzetet ad, ha a politikai vita, a szükséges felelősségre vonás, a politikai elszámoltatás közben nem csorbítjuk demokráciánk olyan fontos és meghatározó intézményeinek tekintélyét, mint amilyen a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság vagy az ügyészség. Mert vajon miként értékeli majd az állampolgár a számára kedvezőtlen ügyészségi határozatot, ha nap mint nap azt hallja a média és a politikusok részéről, hogy a végrehajtó hatalom, a kormány vagy valamelyik politikai erő képes befolyásolni a független ügyészség tevékenységét? Ráadásul cáfolhatatlan tény, hogy az előző, Bajnai Gordon vezette szocialista kormány alatt annyi baloldali és liberális politikus, valamint az MSZP-hez és az SZDSZ-hez köthető tisztségviselő ellen indult büntetőeljárás, amennyi bőven elegendő ahhoz, hogy az állampolgár megnyugvással állapíthassa meg a hatóságok, ügyészi szervek pártatlanságát. Érthető, hogy a gyanúba keveredett Gyurcsány Ferenc szeretné úgy beállítani azt a helyzetet, hogy büntetőjogi szempontból is értékelik a sukorói beruházásban kormányfőként hozott döntéseit, mintha ahhoz politikai riválisának köze lenne. Ő ugyanis nagyon szeretne a politikai üldözött szerepkörében tetszelegni. S éppen ezért nem szabad olyan hibát elkövetni, hogy Gyurcsánynak sikerüljön magára öltenie a mártírmezt. Túl jó színész ahhoz, hogy ezt a játékot, ezt a magánszámot megengedjük neki. Ezt a kockázatot, hogy Gyurcsányért krokodilkönnyeket hullassanak félrevezetett emberek, nem vállalhatjuk.
Szemmel látható, még a józanabb szocialisták törekvése is az, hogy megszabaduljanak a gyurcsányi tehertől. Hagyni kellene, hogy a pártatlan honi bűnüldözés találjon gyógyírt háborgó lelkére. Egyébként sincs arra magyarázat, hogy a sukorói ügyet Gyurcsány Ferenc volt kormányfő érintettségén kívül mi emeli olyan magasra a többi, ugyancsak egyenként is milliárdokban mérhető kárt okozó gyanús ügy fölé, amely az előző két kormányzati ciklushoz köthető. Hiszen akárcsak a szappanoperák a love storykat, heti rendszerességgel tálalnak elénk a nyomozó hatóságok újabb és újabb részleteket.
Ha már buldogként kell kiharcolni a tényfeltárást (nem hiszem, hogy így van, de ha mégis), hagytak éppen elég ügyet maguk után a szocialista kormányok, amelyekkel volna mit foglalkozniuk az illetékeseknek, a nyomozó hatóságoktól kezdve a politikusokon át az újságírókig. Az új belügyminiszternek módja van megfelelő képzettségű, elszántságú rendőrtiszteket tenni a fontos bűnüldözői posztokra. A Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnál vagy az Állami Számvevőszék szakembergárdájánál aligha lehet alkalmasabb grémiumot találni a gyanús ügyek feltárására és a szükséges intézkedések megtételére.
Akármekkora jogsértések történtek is az előző kormány idején, meggondolandó, hogy egy jogállamban szükség van-e a bűnüldöző hatóság keretein kívül működő elszámoltatási kormánybiztosra. Hiszen bármelyik képviselő interpellálhatja a legfőbb ügyészt, ha úgy látja, hogy szerinte érthetetlenül lassú az ügyintézés. Az Országgyűlésnek módjában áll például a költségvetési törvény megalkotása során pénzt, paripát, fegyvert biztosítani az eljárások meggyorsításához, a vizsgálókapacitás bővítése talán elegendő segítséget jelentene ahhoz, hogy belátható időn belül tisztázódhassék, történt-e törvénysértés a közvélemény által botrányosnak ítélt ügyekben. A már folyamatban lévő büntetőügyeket a bűnpártolás gyanúja nélkül egyébként sem lehet eltussolni. Tudjuk, az új kormány eleget kíván tenni választási ígéreteinek, ezért komolyan veszi az elszámoltatást. Az elszámoltatási kormánybiztos szerepe egyszerre konkrét, időhöz kötött és szimbolikus. A bűnüldözést azonban előbb-utóbb nyilván rá kell majd hagyni az erre hivatott szervekre, végül is nem csekély pénzt áldozunk rájuk az adóinkból. Választott képviselőinktől az állampolgárok elvárják, hogy az elszámoltatás feladata mellett a becsületesen élők, a törvényeinket betartó polgárok gondjainak megoldására is keressék a megoldásokat. Nagyon sokan üdvözölnék, ha a közbeszédben most már az életünket közvetlenül (és pozitívan!) befolyásoló intézkedésekről esne több szó. Szívesen megismernénk jobban például az egészségügy rendbetételére vonatkozó konkrét és alternatív javaslatokat vagy éppen a pályakezdő fiatalok itthon maradását ösztönző programokat, és az is jó lenne, ha az új alkotmányról folyó politikusi vita mellett kibontakozna egy társadalmi vita is. A parlament elvileg lehetne a jobbnál jobb javaslatok vetélkedésének színtere is.
Az lenne a helyes, ha az igazságos közteherviselés nemes céljának megvalósításáért végre a társadalom „alsóbb”, kiszolgáltatott helyzetben élő rétegei is sokkal hangosabban hallatnák a hangjukat, ha érthetőbben és bátrabban beszélnénk a nyugdíjrendszerünk megreformálásának akut szükségességéről. Ha az emberi méltóság fogalma valódi, a hétköznapokon is érvényesülő polgári jogokkal megerősítve nyerné el végre igazi értelmét. Hiszen egy adósrabszolgaságra szánt nép soha nem lesz képes kitörni a neki szánt sorsból, ha tagjai félelemből, gyávaságból vagy akár csak fillérekért elvállalt megalkuvásból a saját jól felfogott érdekeiket, a nehezen megszerzett jogaikat sem képesek megvédeni.
Orbán Viktor egy külhoni lapnak adott interjújában azt mondta, Európa megemelheti a kalapját Magyarország előtt, mert ez a nép oly sok terhet kibírt, amennyit semelyik más európai ország sem. Azaz itt társadalmi feszültség nélkül lehetett elvenni a tizenharmadik havi nyugdíjat, kitolni a nyugdíjkorhatárt, drasztikusan lefaragni a költségvetési kiadásokat.
A nagy társadalmi rétegeket érintő törvényhozói döntésekhez képest elenyésző probléma, hogy meggyanúsítja-e az ügyészség Gyurcsányt. Kétségtelen, hogy a szerzett szociális jogok elvesztését nem lehet pótolni azzal, hogy „kárpótlásul” meglakolnak a bűnösök, akik felelőtlen politikával mélybe taszították az országot. De az igazságérzet kielégítése nélkül a gyarapodásnak is rossz íze marad.