Latin tengerben

A szerző Londonban élő történész, kartográfus, neves kiadók számára készít történelmi térképeket. A mellékelt térkép is saját munkája, az adatok gyűjtésének eredményei.

Ízig-vérig nyugat-európai, mégis sajátos arculatú táj az, ahol a baszkok élnek. A baszkokat mégis semmi mással nem rokonítható nyelvük különbözteti meg leginkább. (Számunkra érdekesen – anélkül, hogy ennek jelentősége volna – baszkul a többes szám jele a k.) Környezetük délen Afrikáig, északon Brüsszelig, keleten Triesztig újlatin nyelvű népekből áll.
A szigetszerűen fönnmaradt, homályba vesző eredetű baszk nép nyomai (ha ezt az álláspontot nem minden kutató osztja is) már a rómaiakat megelőző időkben kimutathatók. Olyan elképzelés is létezik, amely szerint ha nem is távolról, de csak az V–VI. században vándoroltak be mai hazájukba. Mindenesetre akár tényleg őseik, akár mások, akiket az ókorban mai hazájuk vidékén „vasconesként” ismertek, ez a nép viszonylag későn került római uralom alá, majd annak elmúltával sokáig sikeresen állt ellen az V. századtól a barbár hódítók államainak.
Ebben segítségükre volt a környezet: a Pireneusok hegyvidéki tája, ha kellett, menedéket nyújtott. Délről a Vizigót Királyság rendszeres támadásainak volt kitéve a terület, északról a frankokénak, és az V. században még a mai Portugáliában letelepedett svévek is vezettek oda hadjáratot. Századok múlva szerencsésebben jártak a baszkok őseinkkel: egy magyar portya csak megközelítette hazájukat.
Frank szervezésben jött létre Vasconia hercegség – nevében fölismerhető nemcsak a baszk szó, hanem a mai francia Gascogne tájnév is –, de függése csak névleges volt, és Aquitaniával a VII. században létrejött uniója sok gondot okozott a frankoknak, akik csak több mint egy évszázad után tudták ezt az alakulatot uralmuk alá vetni. Még Nagy Károly idejében sem volt egyértelmű a baszkok földje fölötti frank ellenőrzés. Ez kiderült 778-as hadjáratakor, amikor seregét – az időközben történt arab hódítás nyomán – a vizigót állam helyébe lépő Kórdovai Emirátus területe ellen vezette. Hazatértekor – nem bizonyos, hogy Roncesvallesnél, de a hagyomány és a hozzá fűződő, a középkor műveltségében jelentős Roland-ének szerint ott – hadseregében a rátörő baszkok tettek nagyon súlyos kárt. Teljesen az arabok sem tudták ellenőrzésük alá vonni a hegyvidéki tájat, mely egyike lett a mohamedán uralmat lassan visszaszorító keresztény ellenállás gócainak. Euskal Herria területén – ez ma baszkul a gyűjtőneve azoknak a spanyol- és franciaországi közigazgatási egységeknek, melyeket együttesen hazájuknak tekintenek – az első baszk államok a IX. században jöttek létre. Egyikük, elméletben a Kórdovai Emirátus része, egy mohamedánná áttért helyi arisztokrata dinasztiája, a Banu Qasi uralma alatt mohamedán jellegű volt.
A későbbiekben jelentősebbnek bizonyult ennél egyik kortársa, a Pamplonai Királyság, később Navarra. Ez az ország III. (Nagy) Sancho alatt a XI. század elejére a Pireneusi-félsziget legjelentősebb keresztény állama lett. Később kiterjedése a Nagy Sancho által még ellenőrzött, de saját erejét mindinkább megtaláló Kasztília nyomása alatt fokozatosan csökkent. Aragóniával létrejött perszonáluniójának (1076–1134) idején mindenesetre – a reconquista részeként – Navarra birtokába került Tudela tája. A XIII. század kezdetére Kasztília végleg megszerezte Euzkadit, azaz a Baszkföldet vagy baszk tartományokat is: Guipúzcoát, Álavát és Vizcayát. Ezután Navarra területe lényegesen már nem változott 1512-ig, amikor legnagyobb részét Kasztília az addigra már egységesült Spanyolországhoz kapcsolta. A kivétel a Navarra által a Pireneusoktól északra a XII. század végén megszerzett Alsó-Navarra volt, mely ekkor – utolsó független baszk területként – önálló tudott maradni, míg 1620-ban Franciaországhoz nem került. Ezzel máig tartóan rögzült a francia–spanyol határ nyugati szakasza. Spanyolországban a baszk területek különleges jogállása sokáig megmaradt, de az úgynevezett karlista háború után, amikor a baszkok a vesztes trónkövetelőt támogatták az 1839-ben véget ért polgárháborúban, a kormány nem tartotta be a baszk fegyverletételkor a fönntartásukra tett ígéretét.
A hasonlóan végződött második karlista háború után, 1876-ban a baszk különigazgatást végleg fölszámolták. Hatvan évnek kellett eltelnie, amíg a három baszk tartomány az addigra köztársasággá vált Spanyolországban ismét autonómiához jutott volna, de az éppen kitörő polgárháború miatt már csak kettőnek lett erre módja. Álava a köztársaság ellen fölkelt Franco csapatainak kezére került már a háború kezdetén. Baszkföld ismét a vesztes oldalon találta magát. A köztársaságiak vereségével a lakosság több mint tíz százaléka menekült külföldre. Franco uralma alatt az elnyomás teljes volt, nemcsak a baszk zászló, de még a nyelv használata is tilos volt. Ilyen körülmények között alakult meg 1959-ben Baszkföld függetlensége kivívásának, ott marxista állam létesítésének programjával az ETA nevű, idővel terroristává váló szervezet. Áldozatainak száma ezer körüli, eredményt fölmutatni nem tud. Az erőszak, amelynek indokoltsága mindig is kétséges volt, különösen öncélúvá vált attól kezdve, hogy a Franco halála utáni demokratizálódás 1979-re meghozta a Spanyolországhoz tartozó összes baszk terület széles körű autonómiáját.
A függetlenség elérése persze olyankor is lehet jogos cél, amikor egy nép minden más egyéni és kollektív szabadságjoggal rendelkezik – olyanokkal, amilyenekről a Magyarországot környező országok magyar kisebbségei legföljebb csak álmodozhatnak –, még akkor is, ha ennek értelmét kérdésessé teszi, hogy az országok, melyektől az ETA elszakadást keres, az EU tagjaiként maguk sem teljesen függetlenek. Ilyen körülmények között azonban ez a törekvés, ahogyan a baszkok elsöprő többsége is tartja, semmiféle erőszak alkalmazását nem magyarázza és még kevésbé teszi elfogadhatóvá. A legújabb fejlemények szerint az ETA – amely most ősszel maga ajánlott tűzszünetet – is képes lesz ezt a következtetést bármennyire vonakodva, de lassanként magáévá tenni.