A Szovjetunióban 1928-tól kezdve folytattak „ipari szabotázzsal” gyanúsítható, „tőkés felbujtásra cselekvő” értelmiségiek elleni kirakatpereket. Az erőltetett iparosítás eredményeként visszaeső termelés és a minőség jelentős romlása jó alkalmat teremtett arra, hogy az ideológiai vagy osztályalapon történő leszámolás alanyai ellen ürügyként használják az ipari szabotálás és a szándékos károkozás „jogos” vádját. A korai sztálinizmus gyakorlata a Rákosi-korszak Magyarországán sem volt ismeretlen. 1948 és 1950 között több politikai gyanúval terhelt gazdasági pert folytattak, például a MAORT vagy a Földművelésügyi Minisztérium osztályvezetői ellen. De Péter Gábor állambiztonsági gépezete sem tudott bedarálni mindent. Az 1951 és 1954 között zajló mérnökper egyike volt a félresikerült ügyeknek.
Szakértők – „a régi világ maradványai” – már az elején tudták: az 1950-ben meghirdetett ötéves terv túllépi az ország gazdasági és nyersanyag-teherbíró képességét, ami a szénbányászatban is hamar nyilvánvalóvá vált. A Rákosi-féle voluntarizmus irreális elképzelései ugyanis ellentétben álltak a magyarországi bányaágazat eszközeinek fejlettségi szintjével és a véges széntartalékokkal – mondja Kutrucz Katalin, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) főigazgató-helyettese. Már 1951-ben érzékelhetővé vált a bányaipar stagnálása és a bekövetkező szerencsétlenségek elszaporodása. S ugyan 1949 és 1954 között 86 százalékkal emelkedett a szénbányászat termelése, ez azonban a minőség visszaesésével járt együtt. A politikai vezetés – mondja Cserényi-Zsitnyányi Ildikó történész (ÁBTL) – bűnbakképzéssel akarta megtalálni a vélt felelősöket: Gerő Ernő nehézipari miniszter 1951-ben arra adott utasítást, hogy találják meg az erőltetett kitermelés dacára visszaeső ágazat felelőseit. A szénbányászat recessziójának okozóit a „politikailag megbízhatatlan” szakemberekben találták meg. A „burzsoá” bányamérnökök a vádak szerint külföldi felbujtásra szabotázscselekményeket hajtottak végre, bányaszerencsétlenségeket idéztek elő, és szándékosan megsértették a „tervfegyelmet”. A külföldi szálat a nyugatra emigrált – 1944 előtt salgótarjáni bányaigazgató – Chorin Ferenc személyében találták meg, aki „felbujtóként” adott megbízást a „szabotázsra”. A vádak „valóságalapjához” tartozott, hogy egy 1951-es akadémiai vita során a későbbi gyanúsítottak a felszínhez közel található lignit kifejtése mellett érveltek – hogy a kényszerű tervutasítás sztahanovista előírásainak megfeleljenek –, nem pedig a mélyebben fekvő barna- vagy alapszén nehezebb kitermelését javasolták. Ebből konstruálták meg, hogy a mérnökök gyengébb minőségű szenet akartak kitermeltetni, a jó minőségűt viszont egy óhajtott politikai fordulat utánra tartogatták.
A bizalmas, hálózati nyomozás 1951 májusában kezdődött, júniustól már lehallgattak hat embert a későbbi mérnökper gyanúsítottjai közül. Az első letartóztatásokra 1952. augusztus 6-án került sor, majd több hullámban újabb letartóztatások következtek. Az ügy ellenőrzése a legmagasabb szinten folyt: Péter Gábor személyesen vett részt kihallgatásokon, Gerő Ernő pedig tárgyi bizonyíték gyűjtésére adott utasítást. Az ÁVH módszerei nem tértek el a korábban megszokottaktól, sőt az ávósok igen brutálisan jártak el a többségükben idősebb letartóztatottakkal szemben. A 16 ezer oldalnyi vizsgálati anyagot átolvasó két kutató elmondja: a nyomozati szakaszban mindennapos volt a testi fenyítés, a lelki ráhatás, a zsarolás, és feltételezhető a gyógyszeres „kezelés” alkalmazása is. A vallomásokat napi rendszerességgel, esetenként 30-40 órán át, kényszerítő eszközökkel csikarták ki. Az ÁVH által vezetett nyomozati szakasz fontos része volt a napi fogdahálózati jelentések begyűjtése a „zárkaspicliktől”.
Lassacskán kialakult az a koncepció, hogy a Horthy-korszakból magukat átmentő szakemberek a „népi demokráciának” akartak ártani tudásukkal. Az államvédelem által letartóztatott tizenhárom gyanúsított mindegyike megbecsült, közismert bányaipari szakember vagy tapasztalt mérnök volt. A fővádlott, Vargha Béla 1948 októberétől a Nehézipari Minisztérium bányászati főosztályának vezetője volt egészen letartóztatásáig. Krupár Géza 1949-től a bányakutató intézet bányászati osztályát vezette. Káposztás Pál 1946 és 1949 között az államosított szénbányák műszaki igazgatását látta el. Hansági Imre bányamérnök az Országos Tervhivatal szénbányászati osztályának vezetője volt. Vitális Sándor 1946-tól kezdetben a szén, később valamennyi ásványi nyersanyag kutatását szervezte. Dzsida László 1948-tól a Mátra Vidéki Erőmű és Bányaépítési Rt. helyettes vezérigazgatója volt.
Mivel az előzetes perkonstrukció szakmai oldalát egy év alatt sem sikerült bizonyítani, így 1952 novemberében a vizsgálati főosztály vezetője utasítást adott politikai szál keresésére. 1952 őszén az ÁVH új módszerekkel és új koncepcióval lényegében újrakezdte a vizsgálatot. Nem sokkal később azonban változás állt be – figyelmeztet Kutrucz Katalin. Az 1953-as Nagy Imre-féle politikai fordulat és a „szocialista törvényesség” meghirdetése ugyanis enyhébb kihallgatási módszereket eredményezett. A vizsgálati főosztály maga ismerte el 1953-ban, hogy „az őrizetesek meg nem engedhető, törvénytelen eszközök alkalmazása után vallottak […], az ügyben olyan dokumentum, amely jogi erővel bírna, nem áll rendelkezésünkre”. A pert viszont, így vagy úgy, le kellett folytatni, hiszen a belügy tekintélyéről volt szó – teszi hozzá Cserényi-Zsitnyányi Ildikó.
A nyomozó hatóság hivatalosan csak 1953 decemberében továbbította a bányamérnökök ügyét az ügyészséghez. Végül az 1954. áprilisi tárgyaláson Vargha Béla szakmailag megszorongatta a kirendelt szakértőket, ám őt és négy társát kettőtől öt évig terjedő börtönbüntetésre ítélték. Káposztás Pált és három társát pedig ugyanekkor szabadlábra helyezte a Legfőbb Ügyészség. „A tárgyalás nem folyt le rendben, és rossz hatást keltett” – írta a vizsgálati főosztály 1954-es zárójelentése.
Az elvetélt mérnökperrel foglalkozik hétfőn az Ősök tere. Az adás időpontja a Hír Tv-ben: hétfő 22.05. Ismétlések: kedd 10.30; szerda 16.05; szombat 15.05.
origo.hu
Kiadták a riasztást: jégeső és szélvihar jöhet
