Nem éri el a 73 százalékot a magyar élelmiszertermékek aránya a hazánkban működő, külföldi tulajdonú áruházláncokban – derült ki a Budapesti Corvinus Egyetem Élelmiszer-ipari Gazdaságtan Tanszék felméréséből. A magyar tulajdonban lévő üzletláncoknál ez az arány 82 százalékos volt. – Úgy tűnik, egyes multinacionális áruházláncok abból csinálnak üzletet, hogy a magyar termékek helyett külföldit kínálnak a hazai vásárlóknak – mondta Róna Gábor, a Szövetség a Hungarikumért civil szervezet elnöke a felkérésükre elkészült tanulmány bemutató sajtótájékoztatóján. Tájékoztatása szerint az összes megkeresett lánc visszautasította, hogy válaszadóként részt vegyen a felmérésben, ezért a Corvinus Egyetemhez fordultak segítségért. Arra kérték az egyetemet, térképezze fel, milyen arányban találhatók meg a magyar termékek az áruházláncokban.
*
A felmérés negatív győztese – a legtöbb külföldi áruval – a német Aldi lett, míg a legtöbb hazai árut meglepetésre a belga hátterű Match, illetve a magyar tulajdonú CBA és a szintén magyar Coop áruházaiban találták.
Podruszik Szilárd egyetemi adjunktus elmondta: a vizsgálat során kiderült, hogy a különféle termékkategóriákban igen eltérő a hazai áruk jelenléte az áruházláncok polcain. Míg egyes termékcsoportoknál – például a tálcás húsoknál, illetve tojásnál – ez az arány kilencven százalék feletti volt, egyebek, például a feldolgozott tejtermékek esetében a hazai eredetű termékek aránya alig haladta meg az 50 százalékot. Szintén szembetűnő, hogy releváns különbség tapasztalható a hazai tulajdonú és a nemzetközi tulajdonú láncok magyar termékkínálata között. A magyar láncok a vizsgált kategóriákban csaknem 10 százalékkal több hazai árut kínáltak. Az áruházláncok főként a feldolgozatlan, kisebb hozzáadott értékű áruk körében preferálják a magyar termékeket, míg a nagyobb feldolgozottságot igénylő áruk esetében inkább az importtermékek nevezhetők dominánsnak.
A kutatás eredményeit ismertető szakember kihangsúlyozta: az általuk alkalmazott módszer mindössze egyszeri, az adott pillanatra vonatkozó állapotfelmérést tette lehetővé, s nem vonatkozik az összes árucsoportra, csak az aktuálisan vizsgált termékekre. A felmérésbe egyébként a 12 legnagyobb – három hazai és kilenc nemzetközi tulajdonú –, Magyarországon tevékenykedő kereskedelmi láncot vonták be. Ezek egy-egy véletlenszerűen kiválasztott egységében lefolytatott egyszeri állapotfelvétel során tíz termékcsoportot – húskészítmények, tálcás baromfihús, tálcás sertéshús, tojás, különféle tejtermékek és sajtféleségek, zöldség és gyümölcs, méz és lekvár – vettek górcső alá. A kiválasztásnál meghatározó szempont volt, hogy a termékek előállíthatók legyenek Magyarországon is, de magyarnak tekintették azt az árut is, amit csak itthon csomagoltak.
Különösen jó, 98,3 százalékos hazai arányt mértek a friss tálcás baromfi, 92,3 százalékosat a hústermékek és 94,6 százalékosat a tojás esetében. Magas volt a hazai termékek aránya a húskészítmények esetében és a zöldség-gyümölcs kínálatban is. Szintén jónak volt mondható a friss tej aránya, ugyanakkor a feldolgozott tejtermékek csupán alig több mint fele származott Magyarországról. A joghurt, a kefir és a tejföl esetében mindössze 54,6 százalék, a sajtok, sajtkészítmények és a túrók között pedig 54,5 százalékban találtak magyar eredetű terméket. Szintén meglehetősen alacsony, 52,9 százalékos hazai arányt mértek a lekvárok, dzsemek esetében.
A tapasztalatokat összegezve elmondható, hogy a magyar tulajdonosi hátterű láncok kiemelt hangsúlyt fektetnek a magyar termékek beszerzésére, az árversenyben élen járó, vegyes hátterű multinacionális láncok és kiemelten a diszkontok ugyanakkor elsősorban a nemzetközi tendereken, alacsonyabb átvételi árak mellett beszerzett termékeknek köszönhetik versenyképességüket.
A Corvinus Egyetem szerint jelentős változást az eredményezhetne, ha élelmiszeriparunk legalább a környező országoknak megfelelő köz- és adminisztratív terhek mellett tevékenykedhetne, illetve a hazai fogyasztó tudatossága folyamatosan a magyar termékek keresletének irányában mozdulna. A felmérések szerint az elmúlt években mérhetővé vált egy olyan – 10 százaléknál még nem nagyobb – fogyasztói csoport a magyar társadalomban, amely keresi a hazai termékeket, és bizonyos határokig elfogadja ezek magasabb árát, ha érzékel olyan hozzáadott értéket, amely fontos számára. A vásárlók ilyenként szokták megítélni általában a termékek kiemelkedő minőségét, fontos kritériumnak nevezik az élelmiszer-biztonságot és a hazai gazdaság támogatását is, illetve ezen jellemzők kombinációit.
origo.hu
Betörőktől rettegnek az egyik budapesti kerület lakói
